Három Királyok, avagy mit adtak nekünk a babilóniaiak?

Az egyik legnagyobb és legszebb ünnepünk a karácsony, amikor Jézus Krisztus születését ünnepeljük. Erről az eseményről az Újszövetség evangélistái tudósítanak, a rövid beszámolókra pedig az évszázadok során számos legenda és hagyomány rakódott rá. Ezen a blogon eddig két alkalommal foglalkoztam a csillagászathoz is kapcsolódó újszövetségi leírásokkal: először a betlehemi csillag rejtélyének jártam utána, majd Jézus feltételezhető születési idejét próbáltam körülhatárolni. Ebben a posztban a „három bölcs”, illetve a későbbi hagyományban „három királyként” ismert alakok kapcsán nézzük meg röviden, milyen jelentőségű volt a babiloni (mezopotámiai) égismeret.

Mi újság T CrB?

 

Az év vége a számvetés ideje. Advent táján az ember kicsit megáll, végiggondolja, mi valósult meg az év eleji tervekből, mivel lett több az élete. Én most ugyanezt teszem – csak csillagász szemmel: ebben a bejegyzésben az idei megfigyeléseimet foglalom össze a kedvenc változócsillagomról, a T Coronae Borealisról (T CrB), az Északi Korona T jelű csillagáról. Számomra ez A változócsillag: nem csupán önmagában pulzáló, táguló-összeeső égitest, hanem egy szorosan egymás körül keringő kettőscsillag-rendszer. Tagjai olyan közel vannak egymáshoz, hogy még nagyobb távcsővel is csak egy csillagnak látszanak – pedig ketten játsszák a főszerepet. Nézzük, mit produkált ez a különleges páros a 2025-ös évben!

Színes Hold

Ígéretemhez híven most törlesztek: a júniusi Seestar-találkozón megfogadtam, hogy megmutatom, hogyan lehet a Holdról készült fotókon „előcsalogatni” a színeket. A közvélekedés szerint kísérőnk felszíne szürke és egyhangú – ezt láttuk az Apollo-felvételeken és más űrszondák képein is. Valóban: a felszínt borító por, a regolit szürkés (és az űrhajósok szerint záptojás-szagú). De ha a Holdat távolról, földi távcsővel és megfelelő képfeldolgozással vizsgáljuk, feltárulnak a por alatti, ásványtanilag eltérő rétegek finom árnyalatai. Az angol szakzsargon ezt „Mineral Moon”-nak nevezi: a kékes tónusok többnyire titánban gazdag bazaltokra, a barnás-vöröses árnyalatok vasban gazdag területekre utalnak – vagyis a színek nem kitaláltak, hanem valós anyagösszetételt jeleznek. Ebben a bejegyzésben lépésről lépésre végigmegyek azon a fotózási és feldolgozási folyamaton, amellyel ezek a természetes színek láthatóvá válnak.

SkySafari és a Seestar

A Seestar okostávcső felhasználói tábora folyamatosan növekszik – magam is több mint egy éve lelkes „fertőzöttje” vagyok ennek a kis, de sokoldalú műszernek. Számos észlelési programot végzek vele, sőt bemutatók során is kiváló hasznát veszem. A Seestar egyik fő erőssége a mélyég-objektumok fotózása, de emellett kiválóan alkalmas például kettőscsillagok vagy változócsillagok megfigyelésére is – egyetlen éjszaka alatt számos célpont válik elérhetővé. 

Egy laza csillagrendszer a Hiúzban

A kettőscsillagok világa bővelkedik a meglepetésekben – vannak szoros pályán keringő, látványos mozgást mutató párok, de előfordulnak olyan rendszerek is, amelyek tagjai már alig tartja össze a gravitáció. A Hiúz (Lynx) csillagképben található STF1001 hármas rendszere pontosan egy ilyen különleges példány: fizikailag kapcsolódnak egymáshoz, mégsem mutatnak szoros keringést. Egy friss észlelés és több mint másfél évszázados mérések alapján megvizsgáltam a rendszer dinamikáját, fejlődési állapotát és valós kapcsolatát.

Rejtélyes halmaz és egy csillagpár

A csillagos égbolt mindig tartogat meglepetéseket. Amikor a Coma Berenices csillagkép területén ritkán észlelt kettőscsillagok után kutattam, rábukkantam az LDS 1299 nevű csillagpárra, amely a Melotte 111, más néven Collinder 256 nyílthalmaz területén található. Maga a pár látszólag nem különösebben feltűnő: egy sárga, napszerű csillag és egy halványabb vörös törpe alkotja. A környezete azonban annál izgalmasabb, hiszen a galaktikus pólus közelében viszonylag ritkák a nyílthalmazok. De nézzük is meg ezt a különleges égi régiót közelebbről.

Áprilisi Napok

2025 áprilisában látványosan aktív volt egyetlen csillagunk, a Nap. A hónap során 23 napon keresztül sikerült megfigyelnem a napkorong változásait a Seestar S50 okostávcső segítségével. A megfigyelések alapján nemcsak a kisebb-nagyobb napfoltcsoportokat dokumentáltam, hanem a fáklyamezők és a foltcsoportok fejlődését is sikerült követnem. Az alábbiakban egy kompozit képekből, dekádokra bontott vizuális anyagból és egy átfogó grafikonból álló összeállítással mutatom be az áprilisi naptevékenység alakulását.

A Hunyadi üstököse

 Mint oly sokan, én is hétről hétre követem a Hunyadi sorozatot. És most nem kritikát írok – épp ellenkezőleg! Személy szerint nagyon tetszik, szerintem kifejezetten hiánypótló alkotás. Végre nem egy külföldi mintára készülő sorozat, hanem saját történelmünkből merít, ami tele van drámával, hősökkel és sorsfordító eseményekkel. Régóta hiányzott már egy ilyen alkotás a magyar képernyőkről. Amiért billentyűzetet ragadtam, az a 9 epizód egy jelenete, amelyben Cillei Ulrich gróf kézi nagyítójával üstököst néz a nappali égen. Ez valóság-e, tényleg látható volt Európából ebben a korban egy üstökös? És melyik lehetett az?

Márciusi napok

Az utóbbi hetekben ismét visszatértem egy régi kedvenc szokásomhoz: a rendszeres napmegfigyelésekhez. A márciusi hónap során már annyi észlelés gyűlt össze, hogy érdemesnek tartom egy rövidebb összegzést készíteni róluk. A téli időszakban sajnos kevesebb lehetőségem nyílt a Nap tanulmányozására – egyrészt a Nap alacsony égi helyzete nem kedvezett a megfigyelésekhez az észlelőhelyemről, másrészt pedig figyelmem jelentős részét a kettőscsillagok világa kötötte le. Most azonban újra előtérbe került központi csillagunk, amely ezúttal is tartogatott számomra érdekességeket. Lássuk hát, mit is mutatott márciusban a Nap arca!

Egyutcás falu a Galaxisban- NGC 2169

A galaxisunk népesebb nyílthalmazait nagyvárosokhoz hasonlíthatjuk: nyüzsgő, zsúfolt és fényes helyek, ahol számtalan csillag szoros közösségben osztozik az égen. Az NGC 2169 ezzel szemben egy szerény, kevésbé ismert, ám annál különlegesebb csillaghalmaz. Ha hasonlatot keresünk, leginkább egy egyutcás falura emlékeztet, amely az Orion, az égi vadász jobb csuklójánál szerénykedik. Az Orion területe tele van ikonikus objektumokkal, és bár az Orion-köd szinte minden nap szembejön az emberrel a közösségi médiában, az NGC 2169 sokkal ritkábban kerül reflektorfénybe. Éppen ezért fontos, hogy más, kevésbé ismert, de érdekes célpontokat is megvizsgáljunk.

Fényességmérés AstroimageJ szoftverrel

Ebben a bejegyzésben az AstroimageJ egyik hasznos funkcióját, a fényességmérést fogom bemutatni, amely segít  többek között a kettőscsillagok és változócsillagok vizsgálatában. A csillagászati képalkotás számomra mindig is a megfigyelés egyik eszköze volt, akárcsak egykor a rajzolás. Az asztrofotózás során nem a látványos képek készítése motivál, hanem a mérésekből kinyerhető eredmények, legyen az két csillag pozíciója, vagy a képeken szereplő objektumok fényességének meghatározása. 

Lélek köd titkai

Ilyenkor, télvíz idején remek alkalom nyílik a Kassziopeia, dupla W-t formázó csillagképében található érdekes objektumok megfigyelésére. Itt található két nagy kiterjedésű köd, melyek csillagkeletkezési régiók is. Az asztrofotósok kedvenc célpontjai, számtalan jobbnál jobb kép született már róluk. Ezek a Szív köd és a tőle nem messze látható Lélek köd, avagy hivatalosan az IC 1805 és IC 1848. Az előző alakja tényleg hasonlít egy sematikus szív ábrához, az utóbbi viszont...., nem is tudom a léleknek milyen alakja lehet? De most nem ez a fontos! Az IC 1848 jelzésű köd keleti felében két csillagrendszert láthatunk egymás közelében. Ebben a cikkben a sok érdekességet tartogató egyik rendszerről lesz szó.