Vissza az ég alá

Hosszú kényszer szünet után, melyben a lakásfelújítás, költözés, és a rossz idő is nagy szerepet játszott, végre március elsején módom nyílt a csillagok alatt tölteni az estét. A holdtalan este kínálta a mélyég objektumok felkeresését. Pólusra állás és a GOTO betanítása után első célpontom az M82 galaxis volt, melyben még decemberben tűnt fel egy szupernóva. Nagyon kíváncsi voltam vajon meglátom-e. Az okulárba tekintve igen halványan látszott a szivar alakú galaxis. Elsőre a szupernóvát nem láttam, csak elfordított látással vettem észre. Készítettem rajzot 111X-es és 200X nagyításon is. Ezzel a nagyítással már biztosan látszott a szupernóva a galaxis bal alsó szélén. Igen halvány már, közel volt a távcső határfényességéhez, 12 mg körülire becsültem a fényességét.

Következő célpont az M 45 nyílthalmaz, azaz a Fiastyúk volt. 31X nagyítás alig fogta be a halmazt. A rajz majd egy órán át készült.

Igaz idén egyszer már észleltem a halmazt még februárban, de akkor telihold volt, a látómező igen világos volt és a halványabb csillagok nem is látszódtak. Az akkor készült rajz:

Felkerestem még az M 1 azaz a Rák ködöt is. Erről rajzot nem készítettem, mert nem találtam látványosnak. A köd igen halvány volt, talán majd jobb, tisztább ég esetén sikerül rajzot készítenem róla.

A Jupiter kihagyhatatlan volt. Magasan állt a DNy-i égbolton. Csak három holdja látszott, viszont most először láttam a NEB-en és SEB-en kívűl a STB-t és NTB-t, azaz É-i és D-i mérsékelt övi sávokat is.

Izgalmas és tartalmas márciusi este volt. Kedvencem, az Orion, szabad szemmel gyönyörű látványt nyújtott. Mind szellemileg, mind fizikailag kifáradva pakoltam össze az idei első rendes észlelésről.