2015. február 21., szombat

Hold Vénusz Mars együttállás

Pénteki kitelepülésem abban a reményben kezdődött, hogy a Monoceros hátralévő kettőseit leészlelem, majd a Bikában található CR 65 jelű nyílthalmaz kettőscsillagai kerülnek sorra.  Szokás szerint már jóval naplemente előtt kipakoltam, felállítottam a távcsövet és vártam. Szeretem az alkonyt, amikor fokozatosan bukkannak elő az égen a csillagok. Most először a nyugati égen a Vénuszt pillantottam meg, majd keleten a Jupiter tűnt fel, aztán a sötétedés alatt sorra a fényesebb csillagok is.  Háromnegyed hat felé a Nemzetközi Űrállomás (ISS) is átsuhant felettünk, délnyugatról északkeletre.

Most a nyugati égre tekintve megkapó látvány fogadott. A vékony sarlót mutató Hold erősen nyugvófélben volt, de még a fák felett lehetett látni. A korongját kiemelte a hamuszürke-fény. Felette 3 °-ra délnyugatra a Vénusz ragyogott, mint Esthajnalcsillag, az felett 1,5°-ra pedig a Mars halványabb fénye világított. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, hogy megörökítsem a látványt ezért csak egy rajzot készítettem. Nagyon szép látványt nyújtottak így együtt.

Együttállás 2015.02.20-án 18.15-kor. Kattintásra nagyobb méretben megnyílik.

Természetesen megnéztem őket távcsővel is. A Holdon sikerült megpillantanom néhány nagyobb krátert a peremen, de azonosítani nem tudtam őket, mert időközben a faágak közé került a sarló. A Vénusz és a Mars pedig nem mutatta barátságos arcát. Az alacsony horizont feletti magasság miatt a légkör annyira bezavart, tetejében még a város felett is látszódtak, hogy részletek nem tudtam felfedezni rajtuk.

Miután teljesen sötét lett elszöszmötöltem még a távcső pontosabb beállításával, sajnos ekkorra már olyan pára keletkezett, hogy mindenen folyt a víz. Ez erősen rontotta az átlátszóságot, a Tejútból sem sok látszott, a Kis Göncöl halványabb csillagait csak sejteni lehetett.

Ennek ellenére megkerestem a Bikában az STF 730 katalógus számú kettőst. Ezt a párost többen is észlelték, az első természetesen Herschel volt, akit a fia John Herschel követett, majd a Struve mérte ki pontosan. Ma a WDS-ben a 05322+1703 számon található, összesen 83 megfigyeléssel.

A tőlünk 2993 fényévre levő csillagok a kék óriások családjába tartoznak. A Napunknál 10-szer nagyobb a sugaruk, és kb 2100-szor nagyobb az összsugárzásuk, igen forróak, 13000 K° a felszíni hőmérsékletük, a Napunké ennek kb. a fele. Szoros párt alkotnak, a megfigyelt szögtávolságuk 10", az irányszögük (PA) 140° fényességkülönbségük alig észlelhető. A katalógus szerint az A tagnak még van egy kísérője, de a köztük levő távolság annyira kicsi, hogy megpillantásához nagy műszerre, lenne szükség. Viszont a távcsövembe tekintve, ez a látvány fogadott:

Kattintásra nagyít.
Miközben a rajzot készítettem, meresztgettem a szemem, mert a halványabb csillagok elbújtak. Az égre tekintve viszont tényleg csak a fényesebb csillagokat láttam, a párát harapni lehetett. Ezért döntöttem úgy, hogy mára ennyi volt, folytatás legközelebb.

2015. február 17., kedd

Terítéken az Egyszarvú

Az előbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy ezt az égterületet megéri jobban átvizsgálni. Erre adott lehetőséget az elmúlt napok derült időjárása. Igaz, szombaton és vasárnap kirándulást tettem az asztrofotózás  izgalmas világába, de rá kellett döbbennem, hogy nem egyszerű dolog, sem a képek elkészítése, hosszú záridővel, távcsövön keresztül, sem a képek feldolgozása különféle erre a célra készített speciális programokkal. Szóval nem az lett az eredmény, amit vártam. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ezt a műfajt meghagyom a profiknak, maradok a vizuális megfigyelésnél és rajzolásnál. Talán majd egyszer újra megpróbálom. Azért mutatok egy képet, mely a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökösről készült, összesen 30 perc expozíciós idővel.


Az üstökös esténkén már magasan áll és a Perseusban látható. Az alábbi kép 80-as optikával készült összesen 1 órás expozicióval. Az üstökös középen van, a zöldes diffúz alak, a kép jobb szélén fent az ikerhalmaz vehető ki.

Ennyit a fotókról. Tegnap viszont ismét a kettőscsillagok és a nyílthalmazok kaptak főszerepet, az Egyszarvú csillagképben.

Az első célpont az STF 953 katalógus számú kettős volt. Igen szoros, de halvány pár. Fényességük közel azonos, pozíciószögük 330°, Távolságuk 7".

Béta és Zéta Monocerotis HRD-je
Ennél érdekesebb és látványosabb a tőlünk 700 fényévre levő Béta Monocerotis, ami tulajdonképpen egy 3 csillagból álló rendszer, melyek szorosan összetartoznak. Napunknál másfélszer, kétszer nagyobb, kékes színű csillagok szintén nagyon közel látszanak egymáshoz. A HRD-n ábrázolva, szépen sorakoznak egymás után a főágon. A rendszert F.W.Herschel, az Uránusz felfedezője,  1779-ben figyelte meg és H II 17, valamint H I 10 néven írta le. F.G.W. Struve 1822-ben STF 919 néven vezette be kettős katalógusába. Ma a WDS-ben 06288-0702 számon található. Felfedezése óta 3"-et mozdultak el a tagok egymáshoz képest. Fényességük közel azonos.
Én így láttam őket a távcsőben:



Miután a rajzolással végeztem átálltam a következő célpontra, amely a Zéta Monocerotis volt. A tőlünk 1059 fényévre található csillag egy sárga óriás, mely a Napunknál negyvenszer nagyobb. Ha a naprendszerünkbe helyeznénk a csillag a Merkúr pályájáig érne. De a Zéta Mon nem stabil, hanem egy cepheida típusú pulzáló változó csillag, ami azt jelenti, hogy meghatározott időszakonként felfúvódik, majd "összeesik". A HRD-n is az ún. instabil ágban helyezkedik el.(Lásd a fenti képen)

A rendszert Herschel fedezte fel 1782-ben, a XIX. században Struve STF 1190 számon vezette be katalógusába. Bár első ránézésre nem látszik, de szintén egy többes rendszerről van szó. A távcsőbe nézve egy sárga csillagot láttam ragyogni a látómezőben, a kísérőit, melyek tőle messze vannak csak sejteni lehetett. A sárga csillaghoz közel jobb oldalon és felette balra láthatók a kísérők a rajzon, a negyedik tag olyan halvány, hogy az én távcsövemben nem is látszik.


Ezek után csak egy gyors pillantást vetettem a jellegtelen, halvány, de igen szoros STF915-ös párra, majd következtek a Monoceros nyílt halmazai, melyek ebben a csillagképben szép számmal akadnak.
Ilyen volt például az NGC 2301 jelű halmaz is, mely kb 30 tagból áll, nem nagy a kiterjedése, viszont érdekes alakzatot alkotnak a tagok:


Ennél még érdekesebb az NGC 2264 számú halmaz, melynek polgári neve Karácsonyfa halmaz, azért, mert a kb 25 csillag egy fenyőfa kontúrját adja ki. A rajzon csúccsal dél felé áll a fa:


Megnéztem még több halmazt is, de csak ezt a kettőt rajzoltam le, mint érdekesebbeket. Ezzel nagyjából az Egyszarvú látnivalóinak végére értem. Ebben a csillagképben van még nagy kiterjedésű Rosetta köd is, de ezt távcsővel nem lehet látni, igazán csak lefényképezve látványos. Magyar asztrofotósok honlapján szebbnél szebb képeket lehet róla találni. 

2015. február 8., vasárnap

Kettőscsillagok az Egyszarvúban

Végre elmentek a felhők és a Hold is úgy döntött, hogy csak későn kell, ezért én meg úgy gondoltam, hogy kihasználva a sötétebb estét, körülnézek a Monoceros, azaz az Egyszarú csillagképben, kettős csillagokra vadászva. Egyébként az unikornis egy jellegtelen csillagkép az Oriontól keletre, viszont vannak benne érdekes nyílt halmazok, ködök és nem utolsó sorban kettős és többes rendszerek. Az egyszarvút az égen így kell elképzelni:



Sötétedés után első célpont a tőlünk 121 fényévnyire levő 8 Monoceritis, avagy STF900 katalógusjelű csillag volt az Egyszarvú nyakán. Az okulárba belenézve a kettőscsillagok iskolapéldáját láttam. A 4,5 magnitudós főcsillag mellett észak-északkeletre látszott a 6,5 magnitudós kísérő, nem túl messze, de azért közel sem. Rajzot nem készítettem, inkább átálltam a következő célpontra a 15 Mon, vagy STF 950 katalógusjelű csillagra.

A 2348 fényévnyire levő STF 950 az NGC2264 nyílthalmazban található az Unikornis szarva hegyén. Először F.G.W. Sturve, a nagy német csillagász észlelte és a katalógusába a fenti számon jegyezte be. Igen népes gyülekezetről van szó. Én most "csak" 8 tagot láttam a tulajdonképpeni 12-ből. A látványt meg is örökítettem rajzon. A középső fényes csillag körüli halványabbak a rendszer tagjai:


Tőlük balra látható háromszög alak felső két csillaga is együvé tartozik, bár igen messze vannak egymástól. Ez az STF 3118 jelű csillagrendszer. Az NGC2264 nyílthalmaz tőlünk 2600 fényévre fekszik, nagyon érdekes terület. Sajnos távcsőben a ködök és világító felhők nem látszanak, de a neten található számos fotón szebbnél szebb alakzatok figyelhetők meg. Én csak egy laza, V alakú halmazt láttam, melyben a tagok igazán nem különülnek el a háttértől. Alaposabban nem figyeltem meg, mert inkább a kettős rendszerekre koncentráltam. Ide mindenképpen vissza kell térnem.

Mire sikerült tisztáznom, ki kivel is van a látómezőben, és a rajzok is elkészültek elrepült az idő, meg a meleg is kiszállt a ruhámból. Vetettem még egy gyors pillantást naprendszerünk óriására, a Jupiterre, mely most az Oroszlánban fényeskedik és ezt a képet mutatta:


Holdjai balról jobbra haladva: Kallisztó, Ganümédész, Európa, Ió.

Az Egyszarvú ennyivel azért nem ússza meg. Van még ezen az területen látnivaló!

2015. február 1., vasárnap

Ismét a Hold

Manapság kénytelen vagyok hanyagolni a kettős csillagok világát, pedig a Cambridge Double Star Atlas végre itt fekszik mellettem, benne szebbnél-szebb párosokkal, melyek közül már szép listát állítottam össze sötét, felhőtlen estékre. De manapság már majdnem kitelik égi kísérőnk, a Hold, ennek folyományaként szinte nappali világosság fogadott este, mikor az esős, felhős napok után ismét tudtam észlelni. Erre az estére semmi mást nem terveztem, csak a holdi terminátor vonalának pásztázását. Nos, ebben az esetben a terminátor nem a filmet és Schwarzit jelenti, hanem a Holdon a sötét és világos területeket elválasztó vonalat nevezzük így. Továbbá egy pillantást akartam vetni a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökösre, mely már szabad szemes fényességet is elérte.

Kipakolás, pólusra állás, a napi rutin elvégzése után felkerestem az üstököst. Szinte a zeniten állt az Andromeda és a Triangulum csillagképek határán. Refraktorral nem leányálom a zenit közeli objektumok megfigyelése, mert szinte a földre kell feküdni hozzá, ezért nem készítettem a látványról rajzot.

Ezek után következett a fő célpont, a Hold, melynek fénye beragyogta a tájat. Nagyon megörültem, mikor az okulárba tekintettem, mert egyik kedvenc tájam a Mare Humorum, azaz a Nedvesség tengerét és mellette a Gassendi krátert láttam meg a délnyugati félgömbön. Készítettem egy áttekintő képet és egy közeli képet is, 2X fókusznyújtással.



Délebbre megörökítettem a Schiller krátert, mely igen érdekes, elnyúlt vonalú becsapódási kráter. Az első képen balra fent látható, közelebbről így néz ki:

Áttérve az északi féltekére, elsőként a 40 km átmérőjű Arisztarkusz krátert fényképeztem le.

Sikerült megörökíteni a Sinus Iridumot, azaz a Szivárványok öblét, mely a Mare Imbrium nyugati felének öbleként látszik.

Még északabbra haladva a Mare Frigorist találtam meg, melynek egyik felén a Platón jellegzetes krátere a másik felén a Herschel hatalmas krátere található.