2015. február 17., kedd

Terítéken az Egyszarvú

Az előbbi bejegyzésemet azzal zártam, hogy ezt az égterületet megéri jobban átvizsgálni. Erre adott lehetőséget az elmúlt napok derült időjárása. Igaz, szombaton és vasárnap kirándulást tettem az asztrofotózás  izgalmas világába, de rá kellett döbbennem, hogy nem egyszerű dolog, sem a képek elkészítése, hosszú záridővel, távcsövön keresztül, sem a képek feldolgozása különféle erre a célra készített speciális programokkal. Szóval nem az lett az eredmény, amit vártam. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ezt a műfajt meghagyom a profiknak, maradok a vizuális megfigyelésnél és rajzolásnál. Talán majd egyszer újra megpróbálom. Azért mutatok egy képet, mely a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökösről készült, összesen 30 perc expozíciós idővel.


Az üstökös esténkén már magasan áll és a Perseusban látható. Az alábbi kép 80-as optikával készült összesen 1 órás expozicióval. Az üstökös középen van, a zöldes diffúz alak, a kép jobb szélén fent az ikerhalmaz vehető ki.

Ennyit a fotókról. Tegnap viszont ismét a kettőscsillagok és a nyílthalmazok kaptak főszerepet, az Egyszarvú csillagképben.

Az első célpont az STF 953 katalógus számú kettős volt. Igen szoros, de halvány pár. Fényességük közel azonos, pozíciószögük 330°, Távolságuk 7".

Béta és Zéta Monocerotis HRD-je
Ennél érdekesebb és látványosabb a tőlünk 700 fényévre levő Béta Monocerotis, ami tulajdonképpen egy 3 csillagból álló rendszer, melyek szorosan összetartoznak. Napunknál másfélszer, kétszer nagyobb, kékes színű csillagok szintén nagyon közel látszanak egymáshoz. A HRD-n ábrázolva, szépen sorakoznak egymás után a főágon. A rendszert F.W.Herschel, az Uránusz felfedezője,  1779-ben figyelte meg és H II 17, valamint H I 10 néven írta le. F.G.W. Struve 1822-ben STF 919 néven vezette be kettős katalógusába. Ma a WDS-ben 06288-0702 számon található. Felfedezése óta 3"-et mozdultak el a tagok egymáshoz képest. Fényességük közel azonos.
Én így láttam őket a távcsőben:



Miután a rajzolással végeztem átálltam a következő célpontra, amely a Zéta Monocerotis volt. A tőlünk 1059 fényévre található csillag egy sárga óriás, mely a Napunknál negyvenszer nagyobb. Ha a naprendszerünkbe helyeznénk a csillag a Merkúr pályájáig érne. De a Zéta Mon nem stabil, hanem egy cepheida típusú pulzáló változó csillag, ami azt jelenti, hogy meghatározott időszakonként felfúvódik, majd "összeesik". A HRD-n is az ún. instabil ágban helyezkedik el.(Lásd a fenti képen)

A rendszert Herschel fedezte fel 1782-ben, a XIX. században Struve STF 1190 számon vezette be katalógusába. Bár első ránézésre nem látszik, de szintén egy többes rendszerről van szó. A távcsőbe nézve egy sárga csillagot láttam ragyogni a látómezőben, a kísérőit, melyek tőle messze vannak csak sejteni lehetett. A sárga csillaghoz közel jobb oldalon és felette balra láthatók a kísérők a rajzon, a negyedik tag olyan halvány, hogy az én távcsövemben nem is látszik.


Ezek után csak egy gyors pillantást vetettem a jellegtelen, halvány, de igen szoros STF915-ös párra, majd következtek a Monoceros nyílt halmazai, melyek ebben a csillagképben szép számmal akadnak.
Ilyen volt például az NGC 2301 jelű halmaz is, mely kb 30 tagból áll, nem nagy a kiterjedése, viszont érdekes alakzatot alkotnak a tagok:


Ennél még érdekesebb az NGC 2264 számú halmaz, melynek polgári neve Karácsonyfa halmaz, azért, mert a kb 25 csillag egy fenyőfa kontúrját adja ki. A rajzon csúccsal dél felé áll a fa:


Megnéztem még több halmazt is, de csak ezt a kettőt rajzoltam le, mint érdekesebbeket. Ezzel nagyjából az Egyszarvú látnivalóinak végére értem. Ebben a csillagképben van még nagy kiterjedésű Rosetta köd is, de ezt távcsővel nem lehet látni, igazán csak lefényképezve látványos. Magyar asztrofotósok honlapján szebbnél szebb képeket lehet róla találni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése