2013. augusztus 31., szombat

Mélyég

Tegnap este, hosszú idő óta az égbolt derültnek, Holdunk meg későn kelőnek ígérkezett, így kicuccoltam a hátsó kertbe, mély egezni terveztem. Hosszú kívánságlistát állítottam össze a borús napokon, azt hiszem egy darabig el leszek vele, bár a 120/1000-es lencsést nem erre gyártották még annó Olaszországban. Elsősorban az északi és nyugati égbolt objektumait terveztem lencsevégre kapni. Szürkületben pólusra álltam, majd a goto betanítása következett. Az északnyugati eget felhőzet borította, de mire teljesen beköszöntött az este, az is eltűnt. A csillagok ragyogtak, de nem szikráztak, mint tiszta estéken szoktak, de azért a tejút is jól láthatóan előtűnt. csönd és béke köszöntött be az estével, péntek lévén csak időnkén hallatszott egy-egy távoli hétvégi-házból részeg gajdolás. Csatlakoztattam a laptopot a goto-hoz, az AstroPlannerből kiválasztottam az M81-82 gx párt, majd következett a meglepetés! A cső egy mm-t nem moccant, a kezelő közölte velem, hogy a mozgatási limiten túl van az objektum. A cső ekkor az Altairen állt, mely az utolsó referencia csillag volt a betanításhoz. Még nem igazán mozgok otthonosan a menüben, de nem emlékeztem arra, hogy ilyen limitet valaha beállítottam volna. No, mindegy gondoltam, parkolóba teszem a csövet és újra kezdem. Igen ám, de oda sem mozdult. Szó, ami szó, mire ismételten működésre bírtam a szerkezet (reset, tápelvétel, stb) után eltelt jó egy óra is, de végül az M81-82 csak ott volt a látómezőben. 50x-s nagyítással két halvány elmosódott foltnak látszódtak egy közepesen sűrű csillagmezőben. A magok határozottan fényesebbek voltak, a objektumok határait nem lehetett pontosan megállapítani, fokozatosan tűntek el a semmiben. Azért így is látható volt, hogy az M 81 korongjával, a M82 élével fordul felénk. Az M81-et megnéztem 111x nagyítással is, de részletek ott sem tűntek elő a gx-ról. A látottakról rajzokat is készítettem: 




Mikor végeztem a rajzolással, keleti eget felhő borította el, a papír átázott, a műszerről pedig csöpögött a víz, a laptop is tiszta víz volt. Olyan pára volt, mint Ázsiában monszun idején. Nem adtam fel, irány a Herkules két gömbhalmaza. Érdekes volt őket összehasonlítani a távcsőben. Az M13-t szabadszemmel is látni véltem. A távcső ezeket az objektumokat sem bontotta fel csillagokra, de ezt nem is vártam tőle. Igy is lélegzetállító látványt nyújtottak, ahogy ott terpeszkedtek a LM-ben. Miközben néztem őket eljátszottam a gondolattal, milyen lehetne az égbolt egy gömbhalmaz belsejéből nézve. Több ezer csillag tömörödik azon a "kis" helyen. A látványt megörökítettem papíron is. 





2013. augusztus 23., péntek

A vendég csillag

Augusztus 14-én röppent fel a hír, hogy egy japán amatőr novát észlelt a Delfin csillagképben. Már korábban is terveztem, hogy megnézem az új vendégcsillagot, míg el nem halványodik, erre a mai éjszaka került sor.  Előtte fórumokat böngésztem, cikkeket olvastam. Este kissé aggódtam, mert egy piszok nagy felhő terpeszkedett az északi égen, takarva a Sarkcsillagot. Féltem, hogy nem tudok pólusra állni a távcsővel, de ez a probléma 21 körül hál'istennek megoldódott. A távcső beállítása után 22 felé a nova koordinátáira gotoztam. A csillag delelés közeli helyzetben volt. A kézi vezérlő szerinti koordináta: RA: 20.49.09 +20.24.01.
A látványt kissé soká tartott azonosítanom a térképpel, majd készítettem egy rajzot a látottakról. A novát annak ellenére, hogy már erősen halványodik, még így is a LM legfényesebb csillagaként azonosítottam. Becslésem szerint jó 1 magnitudóval fényesebb a környezeténél. Én olyan 5.5 magnitudó körülire tettem a fényét. Megnézve a fénygörbéjét ez stimmelt is. Sajnos már erősen halványodik. Az észlelést nehezítette a telehold fénye, mely elnyomta a halványabb csillagokat a LM-ben.

2013. augusztus 19., hétfő

Megint a Hold!

Az M13
Tegnap este már direkt holdazásra készültem. Elhatároztam, hogy ha tudok kisebb részleteket is megörökítek kísérőnkről. Az időjárás kegyes volt, még este 10-kor is rövid ujjúban tevékenykedtem a távcső körül. :-) A Hold korán kelt, de míg megfelelő pozícióba ér volt időm nézelődni. Hirtelen elhatározással beütöttem a goto-ba az M-13-at. A cső szépen ráállt a kívánt koordinátára és láss csodát! A gömbhalmaz ott feszített a 20 mm okulár látómezejében. Csak picit kellet állítani, hogy középtájra kerüljön. Egy halvány csillagmezőben levő grízes pacaként látszott a fényes égi háttér előtt. Hiába a Hold telik. Kényelembe helyeztem magam és többszöri nekifutásra sikerült rajzon is megörökíteni a látottakat. Sajnos a gömbhalmaz nem mutatott semmilyen halmazos jelenséget, inkább hasonlított egy ködre, vagy egy közelítő üstökösre. (Igaza volt monsieur Messier-nek! :-) ) Ide majd holdtalan éjjel vissza kell térnem.

Olyan 11 óra tájban már a Hold is jó pozícióba került (értsd kiért a fák takarásából). Az okulár helyére felkerült a Scopium kamera és végigvándoroltam a terminátoron. Kedvencem a Gassendi kráter nagyon szépen látszott a Mare Humorum partján. De a Schröter völgy is szép látványt nyújtott. Részleteket 2x Barlow-val készítettem, a kép nem hullámzott annyira mint tegnap. A képfeldolgozásra elment az egész napom sajnos, de az eredmény nekem tetszik. Úgy érzem lesz ez még jobb is.
Kopernikusz kráter és a Schröter völgy

Mare Humorum és a Gassendi

Schikard kráter környéke

Tícho kráter

DNY-i vidék

Schröter völgy

A Schikard és Schiller kráterek

Gassendi

Sinus Irridum

Előtérben a Clavius

2013. augusztus 18., vasárnap

Kettősök nyomában.

Észlelésre készen
Alcor-Mizar párosa
Mivel hosszú hétvége van és nem tudtunk sehova elutazni, gondoltam nézelődök az éjszakai égbolton. A Meteor nyári számában találtam egy listát a Göncöl kettőscsillagairól. Igaz, félhold ígérkezett, de bíztam abban, hogy a tágabb párokat sikerül leészlelnem. Sötétedés után gyors pólusra állás és a távcső beállítása következett, majd irány az első kettős, a sokak által ismert Mizar-Alcor páros. Már 50X nagyítás során majd kiugrottak a LM-ből. A három csillag (az Alcor, a Mizar és kísérője) gyönyörűen ragyogott a holdfénytől világos háttér előtt. Készítettem rajzot is róla, annak ellenére, hogy szerintem a legtöbbet nézett csillagok egyike. Jó volt figyelemmel kísérni, ahogy a sötétség beállt, és a LM-ben  egyre több csillag tűnt fel. A főcsillagok körül fényes halo volt megfigyelhető.

STF 1832
A következő célpont a hangzatos nevű STF1832 kettős, illetve többes rendszer. Ez az előbbitől pár fokra északra helyezkedik el. A LM-ben rögtön feltűnt a jellegzetes alakban rendeződött három fő csillag. Hosszabb szemlélés után vettem csak észre a halványabb csillag kísérőjét. olyan 190 fokos irányban, szorosan a főcsillag mellett.  Ellenőriztem a látványt 111X nagyítással, mely már biztosan mutatta a halvány kísérőt. Erről is készítettem egy rajzot.

STA 122



Az előző párostól kissé délebre található a következő célpont, az STA122 katalógus számú kettős. Kissé nehezen találtam meg, de kis gotozás és térképek összevetése után sikerült azonosítanom a csillagokat. Ezek már jóval halványabbak az előzőeknél. Az alakzat így is szép látvánnyal örvendeztetett meg. A kísérő csillagot csak 111X nagyítás mutatta, messzebb a főcsillagtól, becslésem szerint 200 fok irányában. Fényességkülönbségük tetemes, így az észlelőt kihívás elé állítja. Természetesen erről a látványról is készült rajz.

Holdas éjszaka

Az este megint a távcső mellett talált. Szándékoztam az új csillagot megfigyelni, de a Hold áthúzta a számításom. Olyan fénnyel világított mintha nappal lenne. Ezért gondoltam maradok a Naprendszerben. Első körben sikerült még a Szaturnuszt elcsípnem a fák között. Már nagyon alacsonyan jár. Lenyugvás előtt állapotban van. A LM-ben a kép nagyon hullámzik. Sajnos a legnagyobb 200x nagyítás sem hoz ki részletet a felszínről. Azért a gyűrűs bolygó így is lenyűgöző látványt nyújt. A korai órának köszönhetően  egyedül uralja a LM-t. Csillagok nem látszanak, viszont a legnagyobb holdja a Titán kis pöttyként biztosan látszik balra tőle a gyűrű síkjától felfelé. Készítettem rajzot is, melyre kb. 10 perecem volt, mert aztán eltűnt a levelek között.


Ezután a Holdat vettem célba, ha már úgy is tönkreteszi az eget, legalább jól megnézem. :-) Az okulárt kicseréltem a Scopium kamerára és élességállítást követően felvételeket készítettem a Terminátor vidékéről. A Mare Imbrium környéke, a D-i pólus krátermezői gyöngyőrűen látszódtak. A videók feldolgozásával délelőtt lettem készen. Íme az eredmény: