Miki egér az Andromédában

 

Az Androméda csillagkép leghíresebb objektuma az Androméda köd névre hallgató szomszéd galaxis, de számtalan érdekes kettős, illetve többes csillagrendszert is rejtezik itt. Ebben a bejegyzésben most az egyik 6 csillagból álló rendszert fogom részletesen ismertetni, aminek kinézete engem Miki egérre, a Disney ikonikus figurájára emlékeztetett, lásd a mellékelt DSS képet. Mellesleg idén ünnepli felfedezésének 100. évfordulóját.

Az Andromédabeli Miki egér "becsületes" neve WDS 02283+3820 ES 1955, vagy  BD+37 558. Égi koordinátái: 02h 28m 20.46s +38° 30' 14.3". A főcsillag vizuális magnitúdója 9,58. Közepes távcsövekkel jól lehet észlelni vizuálisan is, fotografikusan pedig előbukkan a teljes rendszer. 

Az AB és AC, BC tagokat Thomas Espin brit tiszteletes, amatőrcsillagász fedezte fel és írta le 1923-ban. Az AD, AE, és AF tagokat pedig jóval később 1987-ben az német származású Helmut Abt, akinek neve nem ismeretlen a kettős csillagászatban, adta a rendszerhez.  Az USNO-tól kapott történelmi adatok szerint nem tartozik a népszerű, sokat észlelt rendszerekhez. Pl. Az AB tagot felfedezése után 1928-ban és 1933-ban mérték, majd csak 1987-ben, H. Abt-nak köszönhetően, fordult feléjük távcső. Összesen 12 észlelés született róluk az eltelt 100 éveben! Ez, lássuk, be nem sok, ezért is került fel a célpontjaim listájára. 

Október 12-én készítettem képet erről az égterületről, az utah-i 431/1940-es CDK műszerrel. Az alábbi képen már bejelöltem az egyes tagokat is.

Az ES 1955 hat csillagos rendszer az október 12-i fényképemen.

A mérési eredményeket tartalmazza a következő táblázat, ahol az egyes tagok fényességének a WDS-beli "hivatalos" értékeket adtam meg. Ez némileg eltér a képen mérhető intenzitás értékektől, ezért a ∆ magnitúdó értékek is eltérőek lehetnek.

2023. évi mérési eredmények.

Összevetve a WDS legfrissebb, 2015-ös, bejegyzéseivel az alábbi eltéréseket kaptam:

Eltérések a WDS-től.

Azt megállapíthatjuk, hogy azért az eltel 8 évben olyan őrült nagy változások nem történtek itt. Ez betudható a tagok alacsony sajátmozgásának, bár radiális sebességet a Gaia nem mért ezeknél a csillagoknál. 

A Gaia űrobszervatórium mérései alapján elkészítettem a tagok fizikai profiljait, hogy tisztában legyek milyen csillagokkal van dolgom. A számítások eredményét az következő táblázat foglalja össze:

A tagok fizikai jellemzői.

Láthatjuk, hogy az A csillag egy szép, sárga óriás, a C jelű, pedig egy narancssárga óriás. A B és D jelű csillagok pedig a mi Napunkhoz hasonló, de annál némileg nagyobbak. Legérdekesebb az F jelű tag. Úgy tűnik, hogy ez egy szuper óriás csillag, mint a Betelgeuse, de az a helyzet, hogy ez csak szerény becslés. Sajnálatos módon a Gaia parallaxis mérése nagy bizonytalanságot mutat. A DR3-ban 0,0010 mas szerepel, de 0,0561 hibahatárral, ami ebben az esetben 5610% hibát jelent. Magyarán ez a csillag a látóirány vonalán a galaxisban bárhol lehet 17.000 parszek és 1.000.000 parszeken belül. Ezért a sugár és abszolút magnitúdó értékét tájékoztató jellegűnek kell tekinteni, a tömeg és a luminozitás pedig meghatározhatatlan. A színkép típus az effektív hőmérséklet, amit a Gaia azért megmért, alapján lett megbecsülve.

A tagok a HRD-n elfoglalt helyzete is érdekes, amint az alábbi képen látható:

Az ES 1955 rendszer HRD-je.

 

Az ES 1955 rendszer tagjai.

Ha képzeletben a rendszert alkotó csillagokat egymás mellét tennénk, akkor a fenti képet látnánk. A jobb felső sarokban a mi Napunk szerénykedik. Az F csillagot nem tettem az ábrára, mert mérete és színkép típusa is bizonytalan.

Kettős csillagász szempontból sokkal érdekesebb az egyes tagok viszonylata. Vajon ez a rendszer optikai, vagy fizikailag is összetartozik? 

Ha az rPM-et (saját mozgás hányados) nézem, akkor megállapítható, hogy mindegyikük a DPM (különböző saját mozgás) típusú, azaz így fizikai kapcsolatot nem lehet kimutatni. Megjegyzem, hogy a WDS 0,3 rPM alatt tekinti a párt fizikainak. Ugyan csak ezt mutatja a megfigyelt és a maximális keringési sebességek viszonya is. Lásd az következő táblázatot:

A tagok rPM száma és sebességeik.

A megfigyelt sebességek minden esetben meghaladják a lehetséges maximális keringési sebességeket, így ebből a szempontból sem mutatható ki fizikai kapcsolat.

A történelmi adatok alapján az egyes tagokre készített grafikonok az következő képen láthatók:

A tagok grafikonjai.

A mérési pontok talán csak a BC viszonylatban mutatnak egy lineáris alakzatot. a többieknél mintázat nem ismerhető fel. Ebben nagy szerepet játszik a kis számú és időben ritka megfigyelés és lehetséges mérési hibák is. Az eredő mozgásvektorok sem mutatnak biztos fizikai kapcsolatot, irányuk és nagyságuk különböző. (Piros színnel az előre jelzett, zöld színnel a mért mozgás vektort jelöltem).

Nagyon fontos a tagok közötti távolság. Ezt az égbolt síkjára vetítve és csillagászati egységekben számítva a következő ábra mutatja:

A tagok vetített távolságai.

Narancssárga vonal az A csillag vetített gravitációs határát, a szürke a két csillag összegzett gravitációs határát jelenti. A kék pöttyök a tagok távolságát jelzik. Látható, hogy a főcsillag "saját jogon" csak a B és C tagokat lenne képes megkötni.

A tagok közötti távolság és a fizikai kapcsolat valószínűsége.

A fenti vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy az Androméda Miki egere egy optikai rendszer, fizikai kötés a hat csillag között nem mutatható ki. Ennek ellenére jól néz ki.