A Hunyadi üstököse

 Mint oly sokan, én is hétről hétre követem a Hunyadi sorozatot. És most nem kritikát írok – épp ellenkezőleg! Személy szerint nagyon tetszik, szerintem kifejezetten hiánypótló alkotás. Végre nem egy külföldi mintára készülő sorozat, hanem saját történelmünkből merít, ami tele van drámával, hősökkel és sorsfordító eseményekkel. Régóta hiányzott már egy ilyen alkotás a magyar képernyőkről. Amiért billentyűzetet ragadtam, az a 9 epizód egy jelenete, amelyben Cillei Ulrich gróf kézi nagyítójával üstököst néz a nappali égen. Ez valóság-e, tényleg látható volt Európából ebben a korban egy üstökös? És melyik lehetett az?

A 9. epizódban volt egy különösen érdekes jelenet, ami rögtön felkeltette bennem az amatőr csillagász kíváncsiságát is: a 41. perc környékén Cillei Ulrich gróf és a gyermek Hunyadi Mátyás üstököst figyelnek az égen egy kézi nagyítón keresztül. 

Jelenet a filmből, üstökös az alkonyati égen. Még jóval a távcsöves korszak előtt járunk az időben!

Jogos a kérdés: valóban látható volt üstökös akkoriban Európából? A válasz: igen!
Nem is akármelyik – az 1456-os Halley-üstökösről van szó, amely ekkor tűnt fel ismét a Föld közelében. Igaz, Halley-ről csak jóval később nevezték el, akkoriban „tüzes csillagnak” hívták.

Az üstököst először 1456. május 27-én figyelték meg, mégpedig az Perseus csillagkép területén – elsőként kínai csillagászok. Napközelbe június 9-én került, a Földhöz pedig június 18-án volt a legközelebb: mindössze 0,45 CSE-re (kb. 67,3 millió km-re). Külön érdekesség, hogy az üstököst legjobban az alkonyati égen lehetett látni ekkor, mivel megfigyelhetősége jelentős részben a nappali időszakra esett, a Stellarium programmal végzet rekonstrukció alapján.

A Halley üstökös útja 1456 június 3 és július 3. között. A pályaelemeket Yeoman és Klang egy 1981-ben megjelent cikkükben korrigálták, figyelembe véve a bolygók zavaró hatását az üstökös pályájára. Az ábrát ezen cikk alapján készítette María José Martinez Usó 2016-ban megjelent cikkéhez.

Az egyik legkorábbi és legmegbízhatóbb európai megfigyelő Paolo dal Pozzo Toscanelli volt, a híres firenzei reneszánsz tudós, aki matematikusként, csillagászként és térképészként is ismert. Az ő nevéhez fűződik az a térkép is, amely alapján Kolumbusz Kristóf nyugat felé indult el Indiát keresve.

A kor emberei az üstökösöket többnyire baljós előjelnek tekintették, és 1456-ban ehhez még bőségesen társultak is a katasztrófák:
– a törökök elfoglalták Athént,
– földrengés romba döntötte Nápolyt, több mint 35 ezer halálos áldozatot követelve,
– vörös eső hullott (amelyről ma már tudjuk, hogy a Szaharából származó por okozta),
– és aztán nyárra a török had már Nándorfehérvár kapui előtt állt.

Bartholomaeus Platina, az 1479-ben megjelent A pápák élete című művében így ír erről az évről:

„Egy hajas és tüzes csillag néhány napig megjelent, és a matematikusok kijelentették, hogy súlyos pestis, ínség és valami nagy csapás fog következni.[III.] Callixtus [pápa], hogy elhárítsa Isten haragját, könyörgéseket rendelt el, hogy ha az emberi fajra gonoszság közeledik, mindent a törökökre, a keresztény név ellenségeire fordítson.”

 Az üstökös 1456-os visszatéréséről illusztrációt találunk a Diebold Schilling-féle luzerni krónikában is, amely ugyan csak 1513-ban jelent meg, de visszautal az 1456-os eseményekre. Bár a szerző személyesen még nem láthatta az üstököst (1460-ban született), az ábrázolás a kollektív emlékezetet tükrözi.

A Luzerni Krónika így ábrázolja az 1456-os eseményeket és a Halley üstökös feltünését. Mint a középkori krónikák általában, szerintem itt is allegóriákban beszélték el az eseményeket. Felismerhető a vörös eső, és talán a bal oldali romos vár lehet Nándorfehérvár. 

A fenti kép értelmezésében nem vagyok jártas, csak tippeltem, de ha valakinek van ilyen irányú szaktudása, szívesen veszem a kiegészítését.

A bevezetőben feltett kérdésre a  válasz tehát egyértelmű: a Hunyadi-sorozat jelenete hiteles történelmi és csillagászati alapokon nyugszik. A Halley-üstökös valóban feltűnt 1456-ban, és megfigyelhető is volt az alkonyati égen, így ez a filmes részlet nemcsak látványos, de történelmileg is pontos.

Az üstökös rendszeres visszatéréseit egyébként a történeti feljegyzések és pályaszámítások segítségével nagyon jól és pontosan vissza lehet vezetni egészen Kr.e. 240-ig. Részleteket ezen a honlapon találhat az érdeklődő.

Le a kalappal a sorozat készítői előtt! Ez a jelentet hiteles és pontos is. Izgatottan várom az utolsó részt is.