A Vulcan csillagai

A Star Trek rajongók számára nem ismeretlen a most következő többes rendszer. A 40 Eridani, más néven Keid csillagról lesz szó, mely otthont ad a Vulcan bolygónak, ahonnan elszármazott Mr. Spock, T’Pol és Tuvok is. Ez a rendszer nem csak Star Trek univerzumában híres, de a valóságban is érdemes szemügyre venni, ugyanis 5 érdekes csillag alkotja. Ráadásul még a közelmúltban egy szuperföld típusú bolygó jelenlétét is sikerült kimutatni itt.

A 40 Eridani az égi folyó, az Eridanusz csillagkép egyik csillaga, szabad szemmel is látható, bár a mi földrajzi szélességünkön, télen igencsak alacsonyan látható. Magát a csillagképet sem láthatjuk teljes terjedelmében a 32° szélességi fok felett. Az Eridanusz csillagkép azt a folyót jeleníti meg az égen, amelybe a monda szerint Phaetón zuhant apja Héliosz szekerével. Azon még vita van, hogy ez melyik földi folyónak felel meg. A jelöltek között szerepel a Pó, a Nílus, az Eufrátesz és a Duna is.

Az Eridanusz ábrázolása Bayer 1603-as atlaszából.

Ennek az égi folyónak egyik csillaga a Keid. Neve arab eredetű, szomszédja a Beid (Al Baid) jelentése tojás, a Keid (Al Kaid) jelentése tojáshéj. Az arabok strucc fészket láttak itt, innen a csillagok elnevezése. 2016-tól csillagunk hivatalos neve a Keid, az arab eredeti elferdített változata.  A kettős csillagászok STF 518 katalógus néven ismerik.

Már régen terveztem a rendszer valamilyen módon történő megfigyelését. Amint említettem már, a mi földrajzi szélességünkön nehézkes a megfigyelése, az alacsony horizont feletti magassága miatt, ezért a távcsöves, vizuális észlelése szóba sem jöhetett. Augusztus végén viszont sikerült az iTelescope hálózat egyik robottávcsövével fényképeket készítenem róla.

Az STF 518 rendszer fényképe

Az A és BC tagok közelebbi képe.

A rendszer szinte a szomszédunkba fekszik, 16.5 fényévnyire található a Napunktól. A fényképek elkészülte utána a SIMBAD és GAIA adatbázisok segítségével meghatároztam a rendszert alkotó csillagok fizikai állapothatározóit. 

Tag	R(Ꙩ)	M(Ꙩ)	L(Ꙩ)
A	0,7	1,4	0,5
B	0,04	0,2	0,003
C	0,07	0,1	0,003
D	1,1	2,0	1,2
E	1,5	2,9	2,5

Az STF 518 rendszert alkotó csillagok fizikai állapothatározói.

A fenti táblázatból szépen látszik, hogy három csillag az ún. törpecsillagok közé tartozik, kettő pedig inkább a mi Napunkhoz hasonlatos. Ezt a megállapítást támasztja alá a HRD-n elfoglalt helyük is.

Az STF 518 tagjai a HRD-n.

A legérdekesebbek a rendszer „belső” csillagai, az A, B, és C jelűek. Az A komponens, tulajdonképpen ezt nevezzük Keidnek és ezt is láthatjuk szabad szemmel, egy narancsszínű törpe csillag. A számítások szerint ennek lakható zónája 0,6-1,1 CSE közötti terület. 2018-ban kb. 0,6 CSE távolságban mutattak ki egy 8-szoros földtömegű bolygót, mely 203 nap alatt kerüli meg csillagát. A bolygó a festői omi02 Eri b nevet kapta a katalógusokban.

A  B és C tag, a fényképen pixeleik összefolytak, vörös és kékes-fehér színű törpecsillagok. A B csillag lényegében egy csillagmaradvány, ami kb. 100 millió évvel ezelőtt dobta le külső rétegeit, melyek a C tagot gyarapították. Azóta gyakorlatilag „hűl” a csillag, illetve ami maradt belőle. A C tag, pedig egy UV Ceti típusú változó csillag. Ez azt jelenti, hogy időről-időre, minden előjel nélkül, néhány percre felfénylik (kitör), majd visszahalványodik.

Mindhárom csillag életkorát, 5.2 +/- 1.2 milliárd évre becsülik a csillagászok, vagyis kb. egykorúak a mi Napunkkal.

A többes rendszert 1783-ban Sir William Herschel fedezte fel. Ő ekkor az A és B tagot írta le. 1851-ben Otto Struve mutatta ki, hogy a B tag mellet található a C tag és a két csillag bináris párt alkot. 1910-ben Russel, Pickering, Flemming amerikai csillagászok bizonyították, hogy a B tag egy törpe csillag. Ez volt az első fehér törpe, amit megfigyeltek.  

A WDS katalógusban az A, BC tagokat viszonylag szorosan figyelemmel kísérik, gyakran megfigyelik, a D és E tagok már elhanyagoltabbak.

Saját méréseim szerint jelenleg a rendszer így áll:

Komponens	Szeparáció ρ"	Pozíciószög Θ°	ΔMagnitúdó	Magnitúdó 1	Magnitúdó 2
A, BC	82,41	101,31	5,10	4,43	9,53
AC	77,46	98,20	6,74	4,43	11,17
AD	577,24	37,24	7,60	4,43	12,03
AE	665,07	25,62	6,01	4,43	12,50
BC	7,99	330,64	1,38	9,53	11,17
BD	546,91	29,34	2,50	9,53	12,03
BE	650,45	18,48	2,97	9,53	12,50

STF518 rendszer tagjainak legfrissebb mérési eredményei.

A WDS katalógusban, mint már említettem az A-B-C tagokról viszonylag friss mérési adat szerepel, ez 2019-es. Ennek megfelelően mostani méréseim a hibahatáron belül megegyeznek a WDS adataival.

A D és E komponensek tekintetében viszont a katalógus adat régi, 1998-as. Mostani méréseim jelentős elmozdulást mutatnak az eltelt 24 év alatt. 

Komponens	Elmozdulás
	ρ "	Θ °
AD	95,86	0,66
AE	95,16	1,32

Elmozdulás mértéke 1998 óta.

Korábban már említettem, hogy a BC tagok bináris rendszert alkotnak, ahol ismert a pályaadat, így az kiszámítható. Én a megfigyelés napjára készítettem el a pályarajzot. A számítás során ρ=7,70", Θ=329,32° pozíciót kaptam, ami erősen közelít a fényképen kimért pozícióhoz.

 

Az STF 518 BC pályarajza.

Érdekes megnézni az egyes tagok tényleges térbeli távolságát is, mert eddig csak a Földről látható szögtávolságokról volt szó.

Komponens	Átlagos távolság CSE-ben
A,BC	415
AD	4.349
AE	4.778
BC	41

Mint látható a rendszer tagjai térben sincsenek egymástól messze, ha a mi naprendszerünkre vetíthetnénk, akkor azok bőven az Oort felhő határán belül helyezkednének el.

A Star Trek filmek Vulcanon játszódó jeleneteinek narancsos színe pedig fedi a valóságot, hiszen a Keid egy narancsos-fehér színű csillag. Ha pedig éjszaka tekintenénk fel az ottani égboltra akkor két fényes csillagon akadna meg a szemünk.

A végére nem maradt más, mint stílszerűen elköszönni:

Hosszú, eredményes életet!

Leonard Nimoy emlékére!