Mikor született Jézus?

A címbeli kérdésre látszólag egyszerű a válasz, hiszen 2023 évvel ezelőtt december 25-én született, mivel évezredek óta ekkor ünnepeljük a születése napját. Ha jobban elmélyedünk a témában, és átolvassuk a Biblia vonatkozó részeit, összevetve a történelmi és csillagászati adatokkal rá kell jönnünk, hogy nem is olyan egyszerű megadni a választ. Olyannyira nem, hogy erről a kérdésről különféle tudományok képviselői, teológusok, történészek, csillagászok, az idők során könyvtárnyi irodalmat halmoztak fel, de teljes sikerrel nem jártak. Nos, ez az írás sem fogja megfejteni ezt a kétezer éves rejtélyt, de bízom benne, némi adalékkal szolgál majd az Olvasónak.

Az M36 és környéke

 

Régóta érdekelnek a nyílthalmazok, úgyis mint kettős csillagok kiapadhatatlan lelőhelyei is. De egyébiránt ezek nagy izgalmas képződmények, melyeket több szempont szerint is érdemes tanulmányozni. Pl. a csillagok kora, összetétele, mozgása stb. Most önzésből, természetesen érdeklődési körömnek megfelelően, a benne levő kettős csillagokat vizsgáltam meg részletesen. Ezekből próbáltam bizonyos következtetéseket levonni a halmazra vonatkozóan.

Robotok munkában

A kettős csillagok világában a nagyon szoros párok felbontása nagy kihívást jelent. Egy jó amatőr távcsővel 2 ívmásodperces szeparációval látszó két csillag megpillantása már jó eredménynek számít. Ebben az esetben a távcső és az emberi szem felbontó képessége jelent korlátot. Ha az ember fotografikusan észleli a kettősöket, akkor is kompromisszumot kell kötnie. A párok elválasztása függ a műszer és a képrögzítő eszköz együttes felbontó képességétől, valamint a méréshez használt szoftver tulajdonságaitól. Eddig. De most már más a helyzet! Erről szól ez a cikk.

Szovjetek a Holdon

Egy kis történelmi visszatekintésre hívom az Olvasót ebben a cikkben. Az Esztergomi Csillagászati Hónap előadássorozatában a holdjáróról láthattunk és hallhattunk nagyszerű prezentációt Nagy Lászlótól. (Az előadás linkje a cikk alatt) Ennek során fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy mit is csinált a Szovjetunió a Holdon? Az űrverseny egyértelmű győztese az Egyesült Államok volt, az Apollo-11 küldetéssel, mely során első ízben lépett ember egy másik égitest felszínére. Ez az eredmény el is homályosította a másik nagyhatalom holdkutatási eredményeit. Gyermekként átéltem ezt a korszakot, de akkor is, akárcsak mostanában mindenki az emberes küldetésekről beszél. Kevés szó esik a szovjet holdszondákról. Ezt a hiányt szeretném pótolni. (Vezető képet AI segítségével hoztam létre).

Egy, eddig nem katalogizált többes rendszer

 

Amióta Galilei az ég felé fordította távcsövét, rengeteg mindent fedeztünk fel a csillagok világából. De minél többet tudunk, annál több ismeretlenre derül fény. Így van ez a kettőscsillagok világában is. A csillagok furcsa jószágok, nem szeretnek magukban fuzionálni. Vagy bolygórendszerekkel veszik körül magukat, vagy csillagtársulásokat, csillagrendszereket alkotnak. Becslések szerint a galaxis csillagjainak több, mint fele tartozik kettős, vagy többes rendszerhez. Ehhez képest a kettős csillagokat nyilvántartó Washington Double Star Catalog (WDS) kb 150 ezer bejegyzést tartalmaz. Van még mit felfedezni a kettős csillagok világában is! Nagyon sok csillag kering egymás körül odakünn a galaxis végtelenjében, anélkül, hogy tudnánk róluk. Most egy ilyen lehetséges többes rendszerről lesz szó. (A vezető képet AI-vel rajzoltam).

Miki egér az Andromédában

 

Az Androméda csillagkép leghíresebb objektuma az Androméda köd névre hallgató szomszéd galaxis, de számtalan érdekes kettős, illetve többes csillagrendszert is rejtezik itt. Ebben a bejegyzésben most az egyik 6 csillagból álló rendszert fogom részletesen ismertetni, aminek kinézete engem Miki egérre, a Disney ikonikus figurájára emlékeztetett, lásd a mellékelt DSS képet. Mellesleg idén ünnepli felfedezésének 100. évfordulóját.

Csillagrendszer planetáris köddel.

 

A Herschel név nagyon jól cseng a csillagászattal foglalkozók körében. William az Uránusz bolygó, megannyi mély ég objektum felfedezője, a kettős csillagászat elindítója és megalapozója. Munkáját folytatta fia, John, aki mind az északi, mind a déli égbolton figyelt meg és katalogizált számtalan kettős és többes rendszert. Ebben a cikkben az Androméda ködben található öt csillagból álló egyik rendszerével foglalkozom bővebben, melynek egyik érdekessége, hogy a rendszernek tagja egy mélyég objektum, egy planetáris köd, másik érdekessége, hogy további két tagot, amatőrcsillagász kollégánk, Berkó Ernő fedezett fel. 

Nyolc csillag egy rendszer?

A Vulpecula (Kis Róka) csillagképben található egy nagyon összetett, nyolc csillagból álló rendszer, ami a WDS 20331+2852 ES 507 néven található meg a WDS-ben. Ebben az írásban ide kalauzolom el az olvasót, hogy feltárhassuk a tag csillagok közötti kapcsolatokat. A fő kérdés, mint mindig, ha kettős csillagokról van szó, vajon milyen módon kapcsolódnak egymáshoz? Van-e közöttük gravitációs kapcsolódás, vagy csak egy irányban láthatók és ezért tűnnek egy rendszerhez tartozónak?

Legújabb hírek a Holdról

 

A kettős csillagokon kívül másik legkedvesebb égitestem hűséges kísérőnk a Hold. Ami megint az érdeklődés középpontjába került, miután ismételten emberes küldetés célpontja lesz. A városom főterén rendszeresen megtartott távcsöves bemutatók során a látogatók között is a legnépszerűbb, látványos felszíni alakzataival, hegyeivel, völgyeivel,  krátereivel. Személy szerint figyelemmel kísérem az ottani fejleményeket. Most két hírt osztok meg, egy jót és egy rosszat (vezető kép saját felvétel).

Két magyar amatőr egy rendszer

A Tejút sávjában, a Hattyú alatt található a Kis Róka (Vulpecula) csillagkép. Az augusztus ennek a csillagképnek ritkán észlelt kettős és többes rendszereinek újra mérésével telt számomra. E munka során bukkantam rá a WDS 19399+2447 (BKO 430) jelű párosra, amelyet amatőrtársunk Berkó Ernő fedezett fel 1997-ben.  A mérés után rájöttem, hogy ez a páros nem egy egyszerű kettős, hanem inkább öt csillagból álló rendszer. Így ez egy igazi magyar felfedezésű többes rendszer lehet. (A vezető kép csak illusztráció!)

Két előadás

Kivételesen most két videót osztok meg. Mindkettő "főszereplője" én lennék. Az első előadás 2022. november 12-én hangzott el az MCSE Csillagtanyáján, Lovasberényben. Ebben a robottávcsövek használatát taglalom bővebben kettős csillagász szempontból. A második videón az Távcsöves találkozón elhangzott előadás látható, a Tarjáni táborból. Itt már részletezem mi a szöszt is csinálok én.

A látszat néha csal

 

Avagy nem minden kettős, ami annak látszik! A kettős csillagok vizsgálatakor az egyszeri amatőr nagyon megörül, amikor a fényképein felfedez egy nagyon szorosnak látszó párost, illetve olyan krumpli szerű csillagalakkal találkozik, ahol csak egy egy dudor jelzi a feltételezett társ meglétét. Ebben az esetben biztosra meri venni a szemlélő, hogy itt egy fizikailag szorosan egymáshoz kötődő rendszert lát. Az esetek nagy többségében ez igaz is, de azért vannak kivételek is! Ebben a posztban kettő ilyet fogok ismertetni.

Csillagsorakozó

 

A Herkules csillagkép sok érdekes kettős és többes csillagrendszert tartogat az érdeklődők számára. A hetekben leészlelt rendszerek közül a most következő négyes rendszert választottam ki a blogra bővebb ismertetésre. Ugyanis a véletlen, vagy inkább az Univerzum vicces kedvében lehetett, mikor összerakta nekünk ezeket a csillagokat ilyen formában. Vezető kép: Bayer csillagatlaszából a Herkules csillagkép.

Rejtély a Herkulesben

 

A kettős csillagok világa nem csak színes, de néha rejtélyes is tud lenni. Néhány páros az egyszeri észlelőt talányok elé állítja, melyeket azért kisebb, nagyobb sikerrel próbál megfejteni. Ilyen talány a cikkben részletesen elemzett hat csillagból álló rendszer is, mely történetesen a nyári égbolt egyik nagyobb kiterjedésű csillagképében, a Herkulesben található. Általában ezt a konstellációt a két gömbhalmaz miatt keresik fel az amatőr csillagászok, de azért tartogat jó néhány érdekes kettősrendszert is az ez iránt érdeklődőknek. Vezető képen a Herkules csillagkép ábrázolása Bayer Uranometriájából. Forrás: internet.

A Korona ékköve

 

A Herkules és az Ökörhajcsár csillagképek között látható fényesebb csillagok félkört formáznak, úgy néznek ki, mint egy diadém, vagy egy korona. Innen ered ennek a kis méretű csillagképnek is a neve: Északi Korona (Corona Borealis). Mostanában itt keresek kettős és többes rendszereket. Így bukkantam rá erre a nagyon érdekes öt csillagból álló rendszerre. Vezető kép csak illusztráció, forrása: Internet.

Két, újabb saját felfedezésű kettős az égbolton

Július 5-én nagyon jó hír érkezett a elektronikus postaládámba. Levelet kaptam Brian Mason úrtól az USNO-ból (United States Naval Observatory), ahol a Washington Double Star Catalog-ot gondozzák, hogy két újabb felfedezésemet fogadták el, és veszik fel a WDS-be. Ezek, ígéretük szerint a hónap végétől lesznek kereshetők a katalógusban. Így már három kettős csillag viseli az égbolton, a nekem kiosztott SZM névkódot. Ebben a bejegyzésben röviden ismertetem ezeket a kettős, illetve immáron többes rendszereket. Vezető képen az USNO épülete Washingtonban. Forrás:internet.

Egy visszatérő észlelés, a BU 1442

 

A címben szereplő csillagrendszert 4 éve figyeltem meg először. Akkor még lelkesen rajzoltam és becsülgettem. Most már komoly technikával pontosan mérek. Érdekes összehasonlítani az akkori és a mostani észlelés. Egyébként általam észlelt egyik leggyorsabban mozgó csillagokat tartalmazó rendszer ez, amit nagyon érdekesnek találtam, egyrészt az alakja miatt, másrészt az összetevői miatt. A vezető képen látszik a csillagrendszer a DSS felvételén, az Aladin Lite programból.

Fél kerék a Bootesben

Az Ökörhajcsár csillagképben érdekes alakú hat (hét?) tagból álló csillagrendszer rejtőzik. Engem egy fél kerékre emlékeztetett, mikor először ránéztem, és pontosan az alakja miatt került távcsővégre és készítettem róla részletes elemzést. Érdekessége, hogy szerintem egy új csillag is része lehet a rendszernek, ezért írtam kérdőjellel előbb a hetes számot. A rendszer alakja a vezető képen látható, a DSS fényképén. Forrás Aladin Lite.

Hat tagból álló csillagrendszer az Északi Korona csillagképben

 

Pár napos holdi kitérő után ismét vissza a kettős csillagok világába! A Herkules és az Ökörhajcsár csillagképek között egy félkör alakú csillagkép látszik, melynek neve Északi Korona. E nem túl nagy csillagképben rejtőzik a mostani bejegyzésem témája egy igen összetett 6 csillagból álló rendszer. Azért találtam érdekesnek, mert rendkívül összetett, van benne szoros, alig szétválasztható pár és van olyan tagja, amely nagyon messze látszik az elsődleges csillagától. A számításaim pedig azt mutatják, hogy ez a 6 csillag, dacára a nagy térbeli távolságaiknak valahogy mégis fizikailag összetartozó rendszert alkot. Vezető kép a Corona Borealis csillagkép ábrázolása Alexander Jamieson 1822-es atlaszából.

A Kopernikusz kráter

 

Június elseje éjszakáját megint holdazással töltöttem. Amint figyeltem a felszint észrevettem, hogy ennél a kb. 94%-os megvilágításánál nagyon szépen látszanak a "fiatalabb" kráterek sugarai és kiszóródási területei. Most a lengyel csillagászról, Mikolaj Koprenikról elnevezett látványos kráter és környezete ragadott meg. Különben is idén van halálának 480 évfordulója, így illendő megemlékezni arról az emberről, aki kipenderítette a Földet a világmindenség középpontjából, illetve a róla elnevezett holdi alakzatról.  Vezető kép forrása NASA.

Kirándulás a Holdra

 

Május 27-én tartottunk egy távcsöves bemutatót az esztergomi érdeklődőknek. A fő célpontok a Nap és annak foltjai valamint az első negyed idejében járó Hold volt. Ennek kapcsán ismételten kedvet kaptam kicsit barangolni kozmikus szomszédunk felszínén. A tetejében még kipróbáltam a mobilos fényképezést okuláron keresztül. Ennek eredménye látható a vezető képen is. Megállapítható, hogy érdekes technika, de én személy szerint inkább maradok a videókamera használatánál, ami több utólagos munkát igényel az észlelőtől, de az eredménye szebb.

SZM 1, avagy az első saját felfedésű kettős csillagom

Május 15-én kaptam meg az örömhír, hogy a tavaly augusztusban új felfedezésként leírt és idén januárban a Journal of Double Star Observations negyedéves szaklapban publikált csillagpárt az USNO elfogadta és a WDS-be 18005+5624 (SZM 1) jelzéssel adoptálta. Ebben a bejegyzésben ezt a csillagpárt részletezem, illetve a röviden összefogalom a felfedezés körülményeit. (Vezető kép forrása, internet)

Utazás az Oroszlán sörényében

 

A tavaszi égbolt egyik látványos csillagképe egy fekvő oroszlánt formáz. Egyike azon ritka csillagképeknek, amelyben még a laikus szemlélő is felfedezi a névadó alakot. Az Oroszlán is nagyon sok érdekes kettős és többes rendszernek ad otthont, így tavasz táján érdemes ezekre vadászni. Ebben a posztban a csillagkép egyik legfényesebb csillagát járom körül, ami az Algieba névre hallgat. Tulajdonképpen az állatok királyának virtuális sörényében található, az állat nyakát jelképezi. (Vezető kép forrása internet.)

A Jászol kettőscsillagai

 

A tavasz égbolt nem túl fényes és szembeötlő csillagképe a Rák (Cancer). A szívében viszont rendkívül érdekes csillaghalmaz látszik, amit még szabadszemmel is megfigyelhetünk, ha elég sötét ég alól szemlélődünk.  Az egyik legrégebben ismert nyílt csillaghalmazok egyike, területe háromszorosa a Hold átmérőjének, távolsága a Földtől kb. 600 fényév, korát jelenleg 600 millió évre becsülik. Mint minden nyílthalmaz számos kettős és többes rendszert tartalmaz, ebben a bejegyzésben ezeket veszem sorra. A vezetők képen a Rák csillagkép látható Bayer 1661-es atlaszából.

A Xi Bootes hatos rendszere

 

Az Ökörhajcsár, vagy Bootes csillagkép egy jellegzetes alakzat a tavaszi-nyári égbolton. Elnevezése érdekes, mert közel-távol nincsen olyan állat, amit hajtana. Viszont a görög eredetmondája szerint inkább a közeli medvéket (Nagy és Kis Medve) pátyolgatja. A benne levő objektumok megfigyelésére most kezd kedvező pozícióba kerülni.  Az egyik, déli szabadszemmel már nem, vagy alig látható csillagja ad otthont egy nagyon szép, és érdekes hat csillagból álló rendszernek. Ebben a bejegyzésben ezt elemzem ki részletesebben. Nyitókép: a Bootes ábrázolása egy XVII. századi csillagtérképen. Forrás: internet.

Öt csillagos rendszer a Nagy Medvében

 

A Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép az északi égbolton látható kiterjedt csillagkép. Jellegzetes alakzata a mindenki által ismert Göncöl szekér. Mostani bejegyzésben a Göncöl alatt található, szabad szemmel már nem látható öt csillagból álló rendszert vizsgálom meg részeletesen. Azért tartom ezt érdekesnek, mert igencsak összetett, különféle csillagokból áll, valamint a tagok közötti távolság, innen a Földről nézve, nagyon nagy.

Castor bal keze

 

Kasztór és Pollux két spártai királyfi volt. Kasztór halandóként született, míg testvére Pollux  apja, a nagytermészetű Zeusz révén halhatatlan lett. Az égbolton látható Ikrek csillagkép őket ábrázolja. Ennek a csillagképnek a Kasztór felöli oldalán, az ikerfivér bal karját jelző fényes csillag egy érdekes többes rendszer. Legalábbis a WDS katalógusa szerint, ahol 6 csillagot tartanak számon, melyből ötöt sikeresen azonosítottam.  Ebben a bejegyzésben ezt a rendszert veszem tüzetesen górcső alá. Castor és Pollux szobra a Wikipédiáról.

Ahol a Göncöl rudja megtörik

 

Talán a legrégebben ismert kettős csillag az Alcor-Mizar páros. Az égre nézve távcső nélkül is szépen látható amint a kicsi Alcor csücsül a nagyobb Mizaron. Talán innen ered a magyar népies elnevezése: "Kis béres". Könnyű megtalálni, hiszen a Göncöl szekerét mindenki ismeri, legalább olyan feltűnő csillagkép, mint az Orion. Ahol a szekér rudja megtörik, ott van ez a szép páros, amiről távcsövön keresztül nézve kiderül, hogy nem is két csillagból áll, a szemlélő elé négy fényesebb csillag látványa terül. Ebben a bejegyzésben ezt a rendszer járom körül részletesebben. Vezető színes képet 2023. 02.14-én készítettem.

Egy hét csillagból álló rendszer (HJ 4223)

 

A déli égbolton van a, sajnos Magyarországról nem látható csillagkép a korántsem romantikus nevű Légpumpa, avagy latinul Antlia. Nem egy ismert csillagkép, az azt alkotó csillagok sem fényesek, sőt, még igazán híres galaxisnak, vagy csillagködnek sem ad otthont, eltekintve két híresebb csillagától, amelyek mellett exobolygókat találtak. Nos, ebben a csillagképben van viszont egy rakás érdekes kettős és többes csillagrendszer. Igaz ezek is inkább nagyobb távcsöves célok, vizuálisan nem mutatnak jól.  Ezek egyike a WDS 09354-3932, vagy HJ 4223 katalógus jelű hét csillagból álló rendszer, melyről lesz szó a következőkben. (Vezető képen az Antlia csillagkép Bode atlaszából)

Trapézium halmaz az Orionban

 

Manapság szezonja van az Orion csillagkép híres nagy ködösségének, ami az asztrofotósok egyik kedvenc célpontja. Kettős csillagász szempontból is érdekes ez a csillagbölcső, ugyanis itt található a Trapézium néven emlegetett többes rendszer. A négy legfényesebb csillagán kívül még 16 kisebb-nagyobb csillagot sorolnak ehhez a rendszerhez, ami már inkább nyílt halmaz, mintsem többes csillagrendszer. Új évi első észlelésemnek választottam ezt fiatal csillagok alkotta formációt. Vezetőképen a halmaz a Hubble űrtávcső felvételén. Forrás: NASA.