A LAD 1

 

A leglátványosabb tavaszi csillagkép az Oroszlán (Leo), amely azon ritka égi alakzatok közé tartozik, amelyekben első pillantásra fel lehet ismerni a névadót. Jelen esetben egy fekvő oroszlánt. Sok érdekes mélyég objektumnak ad otthont ez a csillagkép, de én most inkább egy ritkán észlelt hármas rendszert ismertetek, melynek van magyar, amatőrcsillagász vonatkozása. Konkrétan a rendszer C tagját Ladányi Tamás amatőrtársunk fedezte fel még 2000-ben.

A rendszer megtalálása nem egyszerű feladat, ugyanis a komponensek fénye kicsi, és Ladányi Tamás csillaga már a kisebb műszerek határ magnitúdója környékén tanyázik. Az elsődleges csillag vizuális fényessége 9,98 magnitúdó, a B tagé 10,16, a C tagé 13,00 magnitúdó. Megtalálásához segítséget nyújthat a következő ábra:

A hármas rendszer helyzete az égbolton.

A csillagok az Oroszlán csillagkép határvidékén láthatók, pontosan a 09h 28m 55.49s +09° 37' 44.1" koordinátákon. A rendszert egyelőre csak a Washington Double Star Catalog-ban (WDS) találhatjuk meg a 09290+0938 (CHE138) bejegyzés alatt, más katalógusokban egyelőre nem láttam nyomát.

Felfedezése Stanislas Chevalier regényes életű francia csillagászhoz fűződik, aki a sanghaji obszervatórium első igazgatója volt, és innen, a XX. század eleji Kínából végezte megfigyeléseit. A CHE 138 jelű párt 1911-ben figyelte meg először.

Chevalier (középen) munka közben Sanghajban. Forrás: Global Times honlapja.

Az egzotikus csillagvizsgálóról itt lehet olvasni bővebben. A rendszer története a kínai tenger partjáról a magyar tenger partjáig vezet, ahol a XX. század végén Ladányi Tamás találta meg a C tagot, ami LAD 1 néven került bele a katalógusba.

A rendszer nem tartozik a népszerű megfigyelési célpontok közé, hiszen az AB tagot 1911-es felfedezése után csak 1983-ban észlelték ismételten. Összesen 11 mérés született erről a párról. Az AC tag sem járt jobban, hiszen 2000-es felfedezését követően eltelt 24 évben csak 7 db megfigyelése van. Ezt a statisztikát próbáltam javítani idén március 7-én, mikor is az Utah-i T21-es 431/1940-es robottávcsővel készítettem 10 db képet róluk.

A CHE 138 és a LAD 1 fényképe, az egyes tagok jelölésével.

Az USNO-tól lekértem az eddigi megfigyelési adatokat, amelyekből az alábbi grafikonokat kaptam. A piros kereszt a saját mérést jelenti. SZM rövidítés pedig a WDS névkódom.

A rendszer történelmi megfigyelési adatai.

2024-es mérési adataim.

Eltérések a WDS legutóbbi bejegyzésétől.

Most pedig vizsgáljuk meg a tagok egymáshoz való viszonyát! Legelőször is a különböző sebességek és mozgások viszonyát vegyük górcső alá:

A csillagsebességek és saját mozgások viszonyai.

Az rPM szám mutatja, hogy a sajátmozgások nem jelzik a gravitációs kapcsolatot, túl nagy a viszonyszám, különböző saját mozgású (DPM) típusú párok ezek. A Gaia asztrometriai műhold szerencsére megmérte a csillagok radiális sebességét, melyek különbségei jóval meghaladják a viszonylatok szökési sebességeit, így sajnos ez az indikátor sem mutatja a fizikai kapcsolatot. Ugyan a helyzet a történelmi adatokból származtatott keringési sebesség és megfigyelt sebesség viszonyaival is. Megállapítható, hogy a különböző sebességek és mozgások nem mutatják a gravitációs kötés jelét a rendszerben.

Látszó távolságok a rendszerben.

Ha az égboltra vetített távolságokat vizsgáljuk, az látjuk, hogy a C tag távolsága nem haladja meg az elsődleges csillag elméleti gravitációs kötési távolságát, így akár ez alapján lehetséges lenne az AC viszonylatot fizikainak minősíteni, de a térben ez a két csillag van egymástól a legmesszebb a három közül. A táblázat legutolsó oszlopa mutatja a fizikai kapcsolat valószínűségét. Ez sajnos alacsony, így ez a hármas rendszer optikainak minősül.

A következő táblázat összefoglalja a rendszer csillagainak  főbb asztrofizikai tulajdonságait:

A tagok főbb jellemzői.

Csillagok a HRD-n.

Az elsődleges csillag egy tőlünk 7877fényévre levő narancsos, órás csillag, a B tag egy fehér színű fősorozati csillag, melynek távolsága a Földtől 3658 fényév, míg Tamás csillaga, a C tag a mi Napunkhoz hasonló, sárga színű fősorozati csillag, 3319 fényév távolságban.

Ez a példa is jól mutatja, hogy amatőr csillagászként érdemes elmerülni a kettős csillagok világában, hiszen ez is olyan területe a csillagászatnak, a változók megfigyelése és a novakeresés mellett, ahol egy amatőr csillagász a tudomány számára is hasznos munkát tud végezni.