Nap megfigyelések

Érdekes dolog kozmikus otthonunk egyetlen csillagát rendszeresen megfigyelni. Főleg manapság, ahogy közeledünk a jelenlegi napciklus maximumához. Még az előző napciklusban kezdtem el a rendszeres megfigyeléseket, ekkor tanultam meg a videókészítés és feldolgozás számomra elfogadható eredménnyel járó csínját-bínját. Ekkor még a nagy távcsővel, laptoppal, fényképezőgéppel és egyebekkel felszerelkezve készültek az észlelések. Most egyszerűsödött a dolog, csak a Seestart és egy tabletet használok. De nézzük is meg, hogy mi történt a Napon az eltelt másfél hónapban!

Folyó év február közepén kezdtem el ismét központi csillagunk rendszeres megfigyelését, miután több havi őrlődés követően hozzájutottam a Seestar S50 okostávcsőhöz. Ez a kis műszer megkönnyíti az egyszeri amatőr életét, mivel a kipakolás, üzembe helyezés csak pár percet vesz igénybe. A vele készült képeket is elfogadhatónak ítéltem. Na jó, azért az 5 cm-es objektív felbontása természetesen elmarad a nagyobb nyílású műszerekétől. Például az eddig használt 120/1000 refraktorométól. De a rendszeres megfigyelésekből azért érdekes következtetéseket lehet levonni. 

Napészlelés közbeni életkép Janka észlelőkutyával.

Február 16-án készítettem el az első képet, próbaként és ismerkedésként a kis műszerrel a Napunkról. Ez a kép még nem igazán ütötte meg a mércémet. Rájöttem, hogy szép eredményt raw formátumú (avi) videók rögzítésével és feldolgozásával kaphatok, ahogyan a nagy távcsövem végére szerelt ASI kamrával is tettem. A Seestar alapból mp4 formátumban rögzít, mellyel a feldolgozó programok nem tudnak mit kezdeni. Fotósként, meg úgyis tudja az ember, hogy profi képeket csak raw formátumból lehet csinálni. 

Első napfotó február 16-án.

Egyszóval sikerült kialakítani egy módszertant és innentől kezdve a Nap megfigyelése a kipakolástól a kész képig fél óránál többet nem nagyon vesz igénybe naponta. Már ha az éppen az ügyeletes hideg/meleg front felhőzete ezt engedi. Sajnos a tárgyalt időszakban gyakran volt fedett az ég, így sok felvétel hiányzik.

Február 21-én tűnt fel a 13590 számú nagy folt, mely már szabadszemmel is látható volt. 

Február 21: a 13590 szabadszemes folt első megjelenése a képeimen.

13590 folt nagyobb nagyításban.

A fenti képen a Seestar 4x nagyításában látható a a kiterjed folt. Megjegyzem a műszer által felkínált nagyításokat nem szeretem, ritkán használom, mert ezek nem optikai, hanem digitális nagyítások. Erről a foltról február 29-én készítettem az utolsó képet, addigra alakja már jelentős változáson ment keresztül.

Február 29. utolsó kép a 13590 foltról (jobb szélen).

Nagy, szabadszemes foltra március 18-ig kellett várni, ekkor kezdett el befordulni egy hatalmas területű csoport, a 13615. 

Március 18. A kép bal oldalán a nagy folt (13614) alatt látható a 13615 (bal szélen).

A 13615 folt legnagyobb kiterjedését március 25-én érte el, 83 ívmásodpercet mértem. Erről is készült egy "közelkép"

A 13615 folt március 25-én.

 

A folt átvonulásáról készítettem egy kompozit képet, ezen szépen látszik az alakváltozása is.

A 13615 folt útja a korongon.

Ugyan ezt láthatjuk az alábbi rövid videón is:

A naptevékenység mérőszáma a relatív szám. Ennek meghatározását, jelentőségét az Amatőrcsillagászok Kézikönyve részletesen ismerteti. (Tessék megvenni!) A relatív számok alakulást grafikonon ábrázoltam:

Relatív számok alakulása.

 Az utóbbi másfél hónapban készült képekből csináltam egy kompozit képet, ahol jól megfigyelhető a napfoltok átvonulása a korongon, valamint alakváltozásuk is.

Februári-márciusi naptevékenység.

Megjegyzem, hogy a két szabadszemes foltcsoport, a 13590 és 13615, produkált olyan kitörést, amely elérte a Földet, és ha nem lett volna felhőzet felettünk, még sarki fényt is láthattunk volna. 

A legfrissebb, a cikk írásának napján készült kép alapján elmondható, hogy egyetlen csillagunk időlegesen megnyugodni látszik. Remélem azért a jövőben produkál majd még ilyen látványos, nagy foltokat, hiszen még a jelenlegi napciklus maximumát még nem értük el.

Március 29-én készült kép a Napról.