Miram, a Perzeuszban, vagyis az STF 307

Az Eta Persei, más néven Miram, egy igazán különleges és izgalmas csillagrendszer, amely a Perseus csillagkép egyik legismertebb tagja. Ez a hét tagból álló kettőscsillag-rendszer látványos megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. A rendszer tagjai olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy megpillantásuk és vizsgálatuk valódi kihívást jelent Ebben a cikkben részletesen bemutatom az Eta Persei felépítését, tulajdonságait és azokat az érdekességeket, amelyek a kettőscsillagok észlelői számra  az egyik figyelemre méltó célpontjává teszik. 

Ősszel a Perzeusz csillagkép egyre feljebb kúszik az égbolton, egyre jobb megfigyelhetőségi pozícióba kerül. Ennek egyik legfényesebb csillaga az Eta Persei, vagy más néven Miram. Erről a csillagról kevesen tudják, hogy kettős, pontosabban egy többes csillagrendszer főcsillaga. Elhelyezkedését az égbolton az alábbi térkép mutatja:

Az Éta Persei helyzete a csillagképen belül.

A csillagkép nevét az ókori görög mitológia hőséről, Perzeuszról kapta. Perzeusz híres volt arról, hogy legyőzte a Gorgó Medúzát, akinek tekintete kővé dermesztette az embereket. A csillagkép története szorosan összefügg Androméda megmentésével is, akit egy tengeri szörny, Kétosz fenyegetett. Nem véletlen, hogy a mondakör szereplői ezen az égterületen csoportosulnak. A Perseus csillagkép több látványos objektumot tartalmaz, például a híres Algolt, más néven Gorgó-csillagot, amely egy változó fényességű kettős rendszer, és az egyik elsőként felfedezett fedési kettős. 

Elnevezése nagyon egzotikusan hangzik. Sajnos eredete nem teljesen tisztázott, de valószínűleg az arab csillagászati hagyományokból származik, mivel számos csillag neve arab gyökerekkel rendelkezik. Az arab nyelvben a "miram" szó nem ismert, de elképzelhető, hogy egy régi vagy dialektális kifejezésből ered, amely az idők során módosult. Egyes források szerint a "Miram" név a "Miriam" névvel is összefüggésbe hozható, amely a héber "Miryam" névből származik, és jelentése "keserűség" vagy "tenger csillaga". Azonban nincs közvetlen bizonyíték arra, hogy az Eta Persei neve ilyen eredetű lenne. A csillagnevek gyakran több kultúra és nyelv hatására alakultak ki, így pontos eredetük sokszor nehezen meghatározható.

A csillag pontos koordinátai: 02h 50m 41.81s +55° 53' 43.8, Hivatalos elnevezése WDS 02507+5554 STF 307. Távolsága a Földtől 890 fényév, tehát nem a szomszédunkban van.

Ennyi előzmény után nézzük meg részletesen Perzeusz fejét, azaz Éta Persei rendszerét. Erről még szeptember 19-én készítettem képet az Utah-i T68 robottávcsővel. 

Csillagunk a kész képen (részlet).

Itt már bejelöltem a rendszer tagjait is.

 A főcsillag fénye miatt, csak a kontraszt csökkentésével lehet láthatóvá tenni kísérőjét.

A képekből kiderült már, hogy nem egyszerű rendszer akadt a távcső végére. Mielőtt belemerülnénk a részletekbe utazzunk vissza kicsit az időben! Első leírása, nem mástól, mint W. Hersheltől származik 1779-ből. Aztán F. Struve 1819-ben újra mérte és katalogizálta STF 307 néven. Ő már a C tagot is besorolta. A többi tag a XX. századi észlelőknek köszönhető. Az AB párról elég tetemes historikus adat áll rendelkezésre, sajnos a többieket elhanyagolták, amint kiderült az USNO-tól kapott anyagból. 

Nézzük meg milyen volt a rendszer állapota szeptember 19-én. 

Friss mérések, a fényességek a WDS-ből valók.

Rendben, van hét db csillagunk, de vajon ezek ténylegesen egy csillagrendszert alkotnak, vagy csak egy irányban látszanak az égen? A válasz megadásában segítenek a Gaia műhold által gyűjtött adatok. Ezekből kiszámítható egyrészt a rPM szám (a két csillag sajátmozgásának hányadosa), másrészt az égboltra vetített, azaz látszó távolság a két csillag között, valamint a főcsillag tömegéből adódó elméleti gravitációs kötés határa. Ez utóbbi csillagászati egységekben van megadva. 

Gaia adatokból számított értékek páronként.

A táblázatból két dolog is kiderül. Az AB pár esetében nagyon szoros kapcsolatról beszélhetünk, ténylegesen fizikai párt alkotnak. A C, E, F csillagok elméletileg tartozhatnának a rendszerhez, mivel bőven belül vannak az elsődleges csillag elméleti fizikai határán, de az rPM szám mást jelez. Ezek a csillagok nem zavartatva a főcsillagtól róják útjukat a galaktikánkban. Érdekes viszont a C, D és G csillag. Úgy tűnik, hogy ezek is fizikai kapcsolatban állnak, de lényegében nem a Miram rendszerhez tartoznak, hanem attól jóval távolabb helyezkednek el, csak földi nézőpontból látszanak egy irányban.

Így hét csillagból hat darab ténylegesen fizikai rendszer tagja. Ezt erősitik meg a historikus adatok diagramjai is. 

Az egyes párok historikus megfigyeléseinek grafikonjai. 

Az AB párnál az észlelések eléggé egy csoportba tömörültek ez elmúlt közel 300 évben. Ez nem is csoda, mert a keringési időre közel 210 ezer évet kaptam, így jóformán semmiféle pályaformát nem rajzolhatnak ki az adatpontok. Az AC párnál   az adatpontokra illesztettem trendvonalat, ami valamiféle pályát jelezhet, de az illeszkedési érték nem meggyőző. A piros és zöld nyilak a két csillag mozgásvektorait jelzik. A piros az előrejelzett, a zöld a mért vektor. Viszonylag párhuzamosak, ami azt jelzi, hogy a két csillag egymástól függetlenül mozog. A többieknél az adatpontok inkább "zajosak", így nem láttam értelmét sem a vektoroknak, sem a trendvonalaknak.  A halvány zöld szaggatott vonal időrendben köti össze az egyes megfigyeléseket.

A fentiek is megerősítik a már megállapítottokat a rendszer fizikai kapcsolataival. Annyi kiegészítéssel, hogy a CD és CG pároknál, mivel viszonylag frissek, még kevés adat áll rendelkezésre, hogy messzemenő következtetést lehessen levonni. 

No, de milyenek és mekkorák ezek a csillagok? A Gaia méréseiből ez is kiszámítható, illetve sokszor csak megbecsülhető. Bár ez a becslés eléggé közel van a valósághoz.

A tagok fizikai jellemzői.

Az első pillantásra kitűnik, hogy Miram egy óriáscsillag, annak minden tulajdonságaival egyetemben. A táblázat RAD oszlopa a csillag sugarát mutatja a mi Napunkhoz viszonyítva. A MASS oszlop a csillag becsült tömegét, a LUM oszlop, a csillag teljesítményét tartalmazza ugyan csak a mi Napunkhoz viszonyítva. A SPECTR oszlopba írtam a felszíni hőmérséklet alapján becsült színképosztályt, az utolsó oszlophoz pedig nem kell magyarázat, csak annyi, hogy a hőmérséklet értékek K°-ban vannak megadva. 

Összegzésül elmondható, hogy a rendszert a mi Napunknál jóval nagyobb, és sok esetben forróbb csillagok alkotják. Csillagászati cikk nem létezhet HRD grafikon nélkül, íme a Miram rendszerének HRD-je.

A Miram rendszer tagjainak helyzete a HRD-n.

Érdemes felkeresni ezt  a rendszert, mert tagjait már közepes műszer is megmutatja.