2015. január 27., kedd

Vissza a Holdra

Átnéztem az eddigi észleléseket és arra döbbentem rá, hogy tavaly augusztus óta jó öreg kísérőnket csak szidtam, mert fénye sokszor zavarta a mély-egezést, vagy a kettősök rajzolását, de nem barangoltam a felszínén. Most viszont elhatároztam, hogy kiengesztelésül,  a hétfői, azaz január 26-i estét csak Lunának szentelem. Térképen ki is néztem pár alakzatot, melyeket érdekesnek tartottam, így félhold idején megtekinteni.

Kiérve tiszta ég, már a delelőn átjutott félhold fogadott a hóban. A hőmérséklet "kellemes" -5°C volt. Kipakolás, pólusra állás után  a távcső a Hold felé fordult. Vizuálisan is csodálatos látványt nyújtott, sorra felismertem, azonosítottam az holdbéli vidékeket, tengereket, krátereket. Miután jól kicsodálkoztam magam, az okulárt lecseréltem a CCD kamerára és a laptop rögzítette is a videókat. Nagyítással csak a 2X fókusznyújtásig mentem el. Szép vidékeket sikerült így is bejárni.

Kezdtem a déli félgömbön. Középen az a nagy kiterjedt medence, benne több kráterrel a 191 km-es Jansen, mellette balra a Vallis Rheita völgye húzódik.




Az északi vidéken a 88 km-es Aristoteles és kisebb Eudoxus kráterek úgy néztek ki, mint két nagy luk.


A déli 34° mentén található a Mare Nectaris, azaz a Méz tengere, alatta a legszebb kráterhármassal.




Fókusznyújtással így nézett ki a Theophilus, Cyrillus, Catharina kráterek hármas alakzata.




Északabbra az egyenlítő felett 8°-ra látható a Julius Caesarról elnevezett romkráter, mellette a Rima Ariadaeus hasadék.



Még északabbra szép látványt nyújtott a Posidonius kráter és vidéke.




A képek elkészülte után már kellően átfáztam, búcsút intettem Lunának, és hazamentem felengedni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése