2016. március 16., szerda

Felbontás teszt

Március 9-én ismételten felhőmentes égbolt ígérkezett, így ismételten kiültem a távcső mellé. Ezen az estén csak két célom volt. Az egyik, hogy az előző bejegyzésben említett Éta Orionis csillag másik tagját meglássam, a másik, hogy elkészítsem első bolygófotómat a Jupiterről.

Egész nap kellemes idő volt, napsütésben és kora tavaszi melegben élvezkedhettünk. Az este leszálltával viszont jött a böjt, az erős pára képében. A műszer és minden, ami a szabad ég volt percek vastagon vizes lett. A lecsapódó pára belepte az optikákat is, amiket nem győztem párátlanítani, hogy lássak is valamit. Az égre tekintve a Tejutat inkább sejteni lehetett, mint látni, a Kis Göncöl viszont épen kivehető volt.

E mostoha körülmények ellenére úgy döntöttem, hogy ismételten megnézem  az Éta Orionist. Az észlelés megismétlésének voltak előzményei. Az ezt megelőző posztomat olvasta egy aradi amatőr társam, Mircea, aki a Csillagváros fórumon felhívta a figyelmemet arra, hogy a távcsövem elméletileg fel tudja bontani és meg tudja mutatni az Éta Orionis másik tagját is.

Biztosan volt már úgy a T. Olvasó, hogy valamilyen félreértés miatt, teljesen meg volt győződve egy hibás dologról. Nos én is így voltam a távcső felbontását illetően. Egy réges-régi rossz számítás miatt, eddig úgy gondoltam, hogy a 2"-nél szorosabb párokat nem láthatom meg, mert a távcső nem mutatja meg a csillagokat. E beszélgetés hatására utána olvastam, utána számoltam és elméleti felbontásnak az 1"-es eredményt kaptam.

Alkonyat után így ráálltam az Éta Orionisra és a legnagyobb, 200-szoros nagyítást adó okulárt tettem be a távcsőbe. Belenézve, nem akartam a látottakat elhinni, Mirceának igaza volt! A látómezőben ott ragyogott a fényes Éta Orionis és szorosan mellette a kissé halványabb kísérője. Ezt a csillagot a múltkor használt 111-szeres nagyítás nem volt képes megmutatni.

Észlelőnaplómba ezt írtam: "DA 5, Éta Ori: Azonnal látszott a két csillag, bár először nem mindig vált el a két korong. Hosszabb szemlélés után már biztosan látszott a nagyon-nagyon szűk rés, a kettős szépen felbomlott. A sep: 1,7"-re, a PA:82°-ra becsültem. A két tag közötti DM:1,5 különbség szembeötlő volt. A csillagok körül halvány haló is látható volt. Ez a páros felbontási tesztre is jó. A levegő nagyon párás volt, a műszerek és a felszerelés percek alatt vizes lett. A rossz átlátszóság ellenére sikerült felbontanom a párt. Rajz készült. Most már három tagot láttam az Éta Ori rendszerben." És íme amit láttam:
A felbontott Éta Orionis kettős csillag. Kattintásra nagyítható.
Megnyugodtam, hogy azért jó kis távcsövem van, ezek után már ilyen szoros párokra is vadászhatok. 
Amíg csodálkoztam és rajzoltam, a Jupiter is szépen feljebb került az égbolton, így már alkalmasnak ítéltem, hogy nekikezdjek az észlelésének, videózásának. Erről itt lehet bővebben olvasni.

Ha már a műszerekről volt szó. Összeszedtem az általam használt távcső adatait, az okulárokat és egyéb kiegészítőket. A lap tetején, a bejegyzések mellett egy új oldalon lehet megnézni a felszerelést és az egyéb észleléshez használt forrásokat, kiadványokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése