2016. április 1., péntek

Márciusi Hold

Márciusban háromszor tudtam fényképezni a Holdat. Ezekből a felvételekből nyújtok át egy válogatást, mellyel rövid holdsétára invitálom a Tisztelt Olvasót. Megjegyzem, a képek magyarázatánál, ahol lehet a holdi alakzatok elnevezését magyarul, vagy a magyarban használt alakban használom, de utána zárójelben a hivatalos nevét írom.

Március 14-én készítettem el az e havi első holdfelvételeket. Ekkor a Hold az első negyed táján volt, amit a köznyelv félholdnak nevez. Már késő délután a mélykék égen is látszott kiflihez hasonló alakja, bár a Nap még fent volt, de már erősen nyugaton járt. A bulvársajtó emlegetett már szuperholdat meg vérholdat, nekem most kék holdat sikerült fényképeznem.
Kék Hold. Kattintásra nagyítható.

Most pedig nézzük a különféle tájakról készült részletesebb képeket. Mindjárt az elsőn a jellegzetes kráterhármas a Teofil (Theophilus), Cirill (Cyrillus) és a Katalin (Catherina) látható a Méz tengere (Mare Nectaris) bal partján. Ezekről a kráterekről már részletesen írtam egy korábbi bejegyzésben.
A Hold déli félgömbje. Kattintásra nagyítható.

A három kráter erősebb nagyításban így néz ki. Balra a Theophilus, középen a Cyrillus, jobbra a Catherina erősen rongált krátere látható, felettük a Mare Nectaris kezdődik.
Kattintásra nagyítható.
A Mare Nectaris egy 350 km-es bazalttal feltöltött medence, fő látványossága a Fracastorio (Fracastorius) óriás kráter (124 km), melynek fala a síkság felé nyitott, eltűnt az azt kialakító lávában.
Mare Nectaris. Kattintásra nagyítható.
A Méz tengerétől délre kb 210 km-re található a Piccolomini olasz csillagászról elnevezett kráter. Ez egy teraszos falú, komplex alakzat, melynek átmérője 88 km, a falak magassága 4500 m. A képen jól látható, hogy a kráter mélyen beágyazódott a felszínbe. Jellegzetes a hozzá vezető, egyébként 480 km hosszan elhúzódó Altáj szakadék (Rupes Altaj), mely egy hatalmas törésvonal és a geológiai Nectaris medence határát jelzi. A képen csak egy részlete látható.
Kattintásra nagyítható.

A következő kép az északi féltekén a Derültség tengerének (Mare Serenitatis) keleti partján álló Poszeidoniosz (Posidonius) krátert (95 km) ábrázolja. Ennek területét is szinte teljesen feltöltötte a bazalt láva, de falai még kiállnak a talajból. Benne későbbi becsapódások alkotta kisebb kráterek láthatók és a Posidonius törésnek (Rimae Posidonius) nevezett árkok kivehetők.
Kattintásra nagyítható.

Március 17-én az északi félteke volt látványosabb. Ekkorra a terminátor vonala jócskán nyugatabbra vándorolt, és láthatóvá vált a hatalmas, 100 km-es Platón (Plato) kráter és a környező hegységek. Az Alpok (Montes Alpes) hegyvonulatába épült kráter választja el északon a Hidegség tengerét (Mare Frigoris) a déli Esők tengerétől (Mare Imbrium). A képen jobbra fent és balra lent. Jól látszik a Platón falának csipkézete által vetett árnyék, továbbá a krátertől jobbra az Alpok völgye (Vallis Alpes), amint 180 km hosszan vágja ketté a hegységet. A Platóntól lentebb  látható az imbriumi síkságból szigetként kiemelkedő hegyek, melyek a Teneriffe hegységet (Montes Teneriffe) alkotják. Magasságuk a 2400 m-t is eléri.
Plato kráter és a Montes Alpes. Kattintásra nagyítható.
Az Esők tengere keleti felében található Archimedes, Autolycus, Aristillus kráterek alkotta három- szög. Felettük a Spitzbergák hegyei (Montes Spitzbergen) láthatók. Ezek mintegy 60 km hosszan terülnek el, magasságuk akár 1500 m is lehet. A nagy és teljesen feltöltött Archimedestől balra a Timocharis kráter emelkedik ki az árnyékból. Éles peremfalai 3000 méterre magasodnak a felszín fölé. Az Archimedes kráterből délre, lefelé nyúlik ki az Archimedes hegység (Montes Archimedes). Az Autolycus-kráter mellett 1959. szeptember 13-án csapódott be a szovjet Luna 2 szonda, mely első ember alkotta tárgyként érte el a Hold felszínét.
Kattintásra nagyítható.
Délkeleti irányban az Esők tengerét az Appenninek hegység (Montes Apenninus) határolja, melyet a látványos Eratoszthenész (Eratosthenes) (58 km) krátere zár le. Ez is klasszikus kinézetű holdi kráter, teraszos falakkal, szép központi csúcsokkal. Látható, hogy az Appenninek nyugati felét meredek hegyek, magas csúcsok alkotják, míg keleten ezek lankákká szelídülnek. A hegység magassága elérheti az 5000 m-t és 600 km hosszan húzódik az Esők tengere keleti szélén. A kép jobb felső sarkában a hegyek közé beékelődött síkságon szállt le az Apollo 15 holdkompja 1971 július 30-án.

Montes Apenninus és az Eratosthenes. Kattintásra nagyítható.
A most bejárt vidéket ábrázolja a kisebb nagyítással készült kép. Fent a  Platón kráter, jobbra az Appenninek húzódik, középen az Arkhimédész kráter látható. A képen jobb oldalt az érdekes alakú Derültség tengere (Mare Serenitatis) már napfényben fürdik.
Kattintásra nagyítható.

A következő kép a déli féltekén levő Felhők tengere (Mare Nubium) déli partját ábrázolja. A vidéknek magyar vonatkozása is van. A középen, lent látható félárnyékos kisebb krátert, amely egy óriás kráterre épült, a magyar Hell Miksáról nevezték el. Egyébként az árnyékból már kibontakozott a Pitati (Pitatus) kráter (97 km). A kráter északi része szinte lepusztult, valószínű itt ömlött be évmilliókkal ezelőtt a forró láva, mely a kráter feltöltését eredményezte. Ez mellett húzódik meg a jóformán még árnyékban levő Hésziodosz (Hesiodus) kettős falú krátere. A két alakzat között egy mély, keskeny szurdok biztosít átjárást. Ez a vetett árnyékokból jól kivehető.
Kattintásra nagyítható.
Nem beszéltük meg, de ugyanebben az időben amatőrtársam Földvári István Zoltán is észlelte és rajzolta a Hesiodus krátert. Érdekes, részletes leírást közöl a blogján. Ő így örökítette meg a látványt, melyet szíves engedélyével közlök:
Kattintásra nagyítható.
Az égre felnézve a Hold egyébként így nézett ki:
Kattintásra nagyítható.

Március 18-án a megfigyeléshez kedvezőtlen, nyugtalan volt a levegő. A felső légkörben kavargó rétegek miatt nehéz volt élességet találni, de az északi féltekét így is sikerült megörökítenem. Ismét a Platón kráter és az Alpok ragadta meg a figyelmem. Az Esők tengere (Mare Imbrium) északi fele már teljesen kibontakozott az árnyékból. A Platóntól balra látható nagyobb kráterek aljára még nem ért le a napfény. A tengerből szigetként kiálló Tenerife hegyek (Montes Teneriffe) és a tőlük balra levő Egyenes hegység (Montes Recti) is szépen látható. Ez utóbbi 90 km hosszan húzódik, magassága 1800 m.
Kattintásra nagyítható.
A nap fő látványossága a Kopernikusz (Copernicus) kráter és a Kárpátok (Montes Carpatus) volt. A Kopernikuszt éles szeműek szabadszemmel is megpillanthatják. A kráter 93 km átmérőjű, teraszosan tagolt falai 3760 m magasak a kráter aljától mérve. Központi csúcsai 1200 m-re magasodnak. Kívülről, a holdfelszínről nézve a kráterfalak 900 m magasak. A Kopernikusz felett húzódik a Kárpátok vonulata, melynek csak egy része látható a képen  A hegység teljes hossza 400 km, hegyeinek magassága változó, 1000-2000 m között van. A képen jobbra fent az Eratoszthenész kráter látszik.
Copernicus és Montes Carpatus. Kattintásra nagyítható.
Egy nappal korábban Földvári István Zoltán kolléga szintén megörökítette a Kárpátok néhány csúcsát. A képet szíves engedelmével közlöm, a részleteket blogján lehet olvasni.
Kattintásra nagyítható.

Márciusban már nem nyílott több alkalom égi kísérőnk fotózására, mert vagy felhős volt az ég, vagy az időközben kitelt holdat a bejegyzés elején említett okok miatt már nem volt érdemes célba venni.

Források: Virtual Moon Atlas
                A. Rükl A Hold atlasza, Geobook 2012

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése