2016. április 9., szombat

A Rák halmazai

A Rák az állatöv negyedik tagja, kora tavasszal magasan dél felé látszik, az Ikrek és az Oroszlán csillagképe között. Egyébként halvány, jellegtelen csillagkép, fényes csillagokat nem tartalmaz és olyan jól kivehető formát sem alkotnak csillagai, mint pl. az Oroszláné, melyekben egy fekvő állatot lehet felismerni. Egy látványossága mégis van a csillagképnek, amit az ókor óta ismer az emberiség, mégpedig a tiszta égen szabadszemmel is látható, hatalmas kiterjedésű nyílthalmaz.

A Rák csillagkép és szomszédai. Kattintásra nagyítható.
Az égnek ezen területét már az ókori Mezopotámiában is Ráknak hívták, bár nem konkrétan a mai csillagképre gondoltak. Ezt az elnevezést vették át a görögök, akik két legendával is magyarázták a csillagkép eredetét. Az egyik szerint a nagytermészetű Zeusz elől, a tengerparton menekülő nimfát egy rák az ollójával fogta meg, ezért jutalomból a Főisten az égre helyezte azt.
A másik mese szerint viszont Héra emelte az égre jutalomból a rákot, mert megcsípte Héraklész (Herkules) nagylábujját, miközben a Hydrával viaskodott a larnei mocsarakban. (Egyébként egy istennőtől, milyen kicsinységre vall ez a dolog)

Az ókorban azért volt nagy jelentősége a Ráknak, mert abban az időben az ekliptika (a Nap égi látszó útja) legmagasabb pontját jelezte, ez volt a nyári napforduló csillagképe, a kánikula időszaka.

Március végén kalandoztam a Rák csillagképben, bár sok megfigyelésre nem nyílt alkalmam, mert észlelések közben sokszor befelhősödött az ég és így csalódottan kellett összepakolnom. A sikerrel megfigyelt objektumokat mutatja az alábbi térkép, melyek közül ebben az írásban a két halmazra koncentrálok:
Kattintásra nagyítható.

Az első észlelt terület természetesen a híres, nagy halmaz volt, melyet tényleg szabadszemmel is láttam, halovány ködös derengésként az Ikrektől délkeletre.

Hivatalos neve NGC 2632, vagy M 44, ókori neve Praesepe, amit Méhkasnak, vagy Jászolnak fordítanak. Mint már a bevezetőben is említettem az ókor embere halvány ködösségként látta. Hipparkhosz, az első csillagkatalógus összeállítója, "Felhőcskének", vagy a "Rák mellén levő ködösségnek" nevezte, népies neve, a Jászol, szintén görög eredetű, mivel a foltocskának az istállóban szétszórt szénacsomóhoz való hasonlatosságát jelezték. Az arabok, már Istállónak is nevezték a halmazt.

1610-ben Galilei vizsgálta meg először távcsővel és le is rajzolta akkor ő 36 csillagot látott. A képen a jobb oldali rajz ábrázolja a Jászol halmazt, a bal oldali az Orion köd lenne.
Galilei rajza a Jászolról. Kattintásra nagyítható.
A francia csillagász, Charles Messier, 1769 március 4-én jegyezte be híres katalógusába a 44. sorszámon, mint a Rákban ismert nevű csillaghalmazt. Innen az M 44 név, melyen az amatőrcsillagászok a mai napig emlegetik. A nyílthalmaz mai tudásunk szerint 200 csillagot tartalmaz, ebből 24 csillag 8 magnitúdónál fényesebb, kis távcsövekben is jól látható, valódi átmérője 13 fényév, távolsága 525 fényév, korát 500 és 700 millió évre teszik. Az égen kiterjedése 95' (szögperc), ami telehold háromszorosa.

A költő Fazekas Mihály 1826-ban Esmerkedés a csillagos éggel című, a Debreceni magyar kalendáriomban megjelent cikkében, így ír róla: "A Kettőstől [Castor és Pollux, az Ikrek fő csillagai] balra déli kelet felé látszik egy kis csomó ködöcske, mely, valamint a Téjút, csak nézőcsőn látható apró csillagocskák csoportja; neve Praesepe, lehetne talán Zsomboknak nevezni; keletre két kis csillag van közel hozzá egymás felett; ez a Rák megesmértető jele; a többi hozzátartozó csillagok aprók."

Nos eddig két alkalommal észleltem és rajzoltam a Jászolt. Ez első rajz közel két éve készült, ekkor "nézőcsőn" keresztül néztem a halmazt, mely tele volt kékesen ragyogó csillagokkal. Ezt írtam a naplómba: "Erősen párás, enyhén fátyolfelhős égnél kezdtem meg az észlelést, de a halmaz magasságában jó volt az ég. A halmaz szépen és tisztán látszott, a 6-7 mg-s csillagok könnyen váltak el a háttértől. A keresőben tisztán látszott, hogy összetartozó csillagokról van szó, a kis távcső  a halmazt szorosan, de csillagokra bontotta. Az okulárban már más volt a helyzet. Egy sűrű csillagmezőt láttam, a háttér halványabb csillagjaiból kiemelkedtek a halmaz tagjai, amik szűken de elférnek a LM-ben. Összesen 20 tagot számláltam meg (feltételezve, hogy a fényesebb csillagok tartoznak ide). A LM-ben két szembetűnő alakzat hívta fel a figyelmemet, a közepén Ny-felé a feltűnő hármas, és É-on a vállfára emlékeztető formáció. A csillagok körül ködösséget nem láttam, színük kékes volt."

M 44. Kattintásra nagyítható.

Másodjára, idén március 27-én ezt írtam: "Közel kör alakú, kiterjedt, ritkás nyílthalmaz. Közepe felé sűrűsödik, széleit nehéz meghatározni a tagok laza elhelyezkedése miatt. A keresőben úgy becsülöm, hogy 6-7 mg-s csillagok alkotják a halmazt, bár hosszabb szemlélés után halvány derengést vélek látni a halmaz hátterében, ami valószínűleg, a fel nem bontott tagok összfénye lehet. Úgy látom, hogy a halmazból a LM-ben fent és jobbra "csápok" nyúlnak ki, a tagok legalábbis így rendeződnek. A halmaz átmérőjét 1,5°-ra, fényét 3 mg-ra becsülöm. Egyébként szabadszemmel is lehet látni az Ikrektől délkeletre, halovány ködösségként. A főműszer még a legkisebb (31X) nagyításán is csak részleteket mutat a halmazból, ezért döntöttem a keresőben látottak lerajzolása mellett."

M 44. Kattintásra nagyítható.

A Rák másik nagy halmaza az M 44-től délre található NGC 2682, vagy M 67 jelű nyílthalmaz. Ezt már szabadszemmel nem lehet látni, megpillantásához kis távcső kell.

A halmazt Johann Gottfried Köhler, drezdai csillagász 1779-ben fedezte fel, mint "hosszúkás formával kiemelkedő ködöt", bár felfedezését nem publikálta. Tőle függetlenül Charles Messier 1780 április 6-án találta meg és 67-es sorszámon vette fel híres katalógusába: "Apró csillagok halmaza, ködösséggel a Rák déli ollója alatt. Helyzetét meghatározza az Alpha [Cancri] csillaga."

Néhány évvel később William Herschel, így írta le az M 67-t: "Nagyon szép és elég sok csillag tömör halmaza, könnyen látható bármely jó távcsőben, 200-nál több csillagot észleltem a nagy reflektorom látómezejében 157-es nagyítással." Fia, John már "9 és 10 magnitúdós csillagok gazdag régiójaként" írta le a halmazt. Smyth admirális, XIX. sz-i angol amatőrcsillagász frígiai sapkához hasonlónak látta alakját. Későbbi észlelők kobrafejhez is hasonlították, innen angolszász elnevezése a (King Cobra Cluster) Király Kobra Halmaz.

A halmaz nagyon idős objektum, a mai ismereteink szerint  3,7 milliárd éves, majdnem olyan öreg, mint a Naprendszer. Most 776 különböző nagyságú és fényességű csillagot sorolunk a tagjai közé. Legalább 20 vörös óriás és 150 fehér törpe található benne.  A halmaz átmérője 21 fényév, távolsága 2960 fényév, az égbolton látszó átmérője 25' (szögperc), kb teleholdnyi. Fényessége 6,5 magnitúdó, némileg a szabadszemes határ alatt van. 2014-ben három, a Jupiterünknél jóval kisebb exobolygót találtak kutatók az M 67-ben. Ezekből kettő egy fehér törpe, egy pedig egy óriás csillag körül kering.

M 67. Kattintásra nagyítható.
Én a megfigyelését így rögzítettem a naplómba: "Feltűnő, sűrű nyílthalmaz. Átmérőjét 25'-re, összfényességét 7 mg-ra becsültem. Úgy látom, hogy a halmaztagok a LM jobb oldala felé koncentrálódnak. Alakja engem kiflire emlékeztetett. A tagok 9-10 mg-sak. A műszer által fel nem bontott csillagok fényessége háttérben összefüggő halovány fénylésként vehető észre, ebben lent és balra sötétebb csíkokat érzékelek."

Ennyit a Rák halmazairól. Legközelebb az M 44 kettős csillagait veszem górcső alá.

Források: Bartha Lajos: A csillagképek története és látnivalói (Geobook 2010)
                Ronald Stoyan: Atlas of the Messier objects (Cambridge University Press 2008)
                Charles Messier eredeti katalógusa honlap
                Messier objects honlap
               





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése