Robban? Mikor?

 Nyárvíz idején az újságok szerkesztőségei küzdenek az uborkaszezonnal. Mindenki nyaral, ilyenkor könnyedebb témákkal próbálják az olvasóik figyelmét lekötni. Ekkor szoktak megszaporodni az égbolt jelenségeivel foglalkozó, olykor szenzációhajhász címekkel ellátott cikkek. Idén sem volt ez másként. Kora nyáron elöntötték a honi sajtót a T Coronae Borealis csillagról szóló cikkek. Ebben a posztban körüljárom ezt a nevezetes csillagot és az ott történteket.

A T Coronae Borealis (T CrB) nevű csillag, melyet angolul Blaze Star-nak, lángoló csillagnak is hívnak,  szabadszemmel nem látható, általában 10 magnitúdó fényességű csillag az Északi Korona csillagképben. A fényes Epszilon Coronae Borealis csillagtól kb. 1°-ra található délkeleti irányban. Égi koordinátái: 15 59 30.162 +25 55 12.613, pontos helyeztét az alábbi kép mutatja:

A T CrB csillag helyzetét a nyíl mutatja. Stellarium.

De miért is nevezetes? Ez egy visszatérő nóva, mely kb. 80 évente felfényesedik, ekkor már jóval túllépi a szabadszemes láthatóság határát és a szemlélő egy új csillagot láthat a már megszokott félkör alakú csillagképben. Innen is ered latin elnevezése, új=nova. Legutoljára 1946 február 10-én vált láthatóvá. 

A T CrB és környezete egy augusztus 11-én készült képen.

Korábbi kitöréseiről sok forrás nem áll rendelkezésünkre. Első ízben 1217-ben a ma Németországban található Ursberg apátságban egy szerzetes látta meg, majd a főapát így jegyezte le az év krónikájában: "Csodálatos jelet láttak, nagy fénnyel ragyogott sok napig." A jel az Északi Korona csillagképben volt, a kutatások szerint a T CrB egyik kitörésének lehettek tanúi a jámbor szerzetesek.

1787-ben Francis Wollaston angol tiszteletes és műkedvelő csillagász jegyezte fel a T CrB következő kitörését, ezúttal meg is adva a pontos helyzetét. Érdekesség, hogy Wollaston Herschel katalógusait használta munkája során.

1866. május 12-én az athéni csillagvizsgáló munkatársai észlelték először a nóva kitörését. A leírások szerint láthatóvá válásától (5 magnitúdó körüli érték) számítva  4 óra alatt érte el fényessége a maximumát, ami ekkor 2 magnitúdó volt.

Következő kitörése maximumát  1946. február 10-én érte el 3,67 magnitúdóval, és március 5-ére halványodott vissza  9,23 magnitúdóra.  Erről a kitörésről részletes beszámolót készített Edison Pettit a Mount Wilson csillagvizsgáló munkatársa.  

A T CrB fénygörbéje 1946-ból. Forrás: E. Pettit: The Light-Curves of T Coronae Borealis.

Felmerülhet a kérdés, hogy mitől produkálja ezeket a kitöréseket a csillag és miért kb. 80 évente? 

A tőlünk 2 985 fényévre található csillag csak távcsővel nézve látszik magányosnak. Valójában kettős csillag. Így a WDS-ben is szerepel 15595+2555 JEF 2 (T CrB) néven. Első megfigyelése éppen legutóbbi kitörésekor történt. Ekkor H.M. Jeffers a Lick Obszervatóriumból találta meg a kísérőt, 0,3" szeparációval (SEP) és 110° pozíciószöggel (PA). Azóta mindössze még kétszer észlelték, legutóbb 2013-ban, mikor is a kísérő 139,5° PA és 0,465" SEP alatt volt. Rögtön észrevehetjük, hogy ez a kettős amatőr műszerek számára elérhetetlen. A két csillag távolsága 0,52 CSE lehet.

A főcsillag megtalálható a Gaia DR3 adatkibocsátásban. Ezekből megtudható, hogy ez egy a  Napunktól 20,11-szer nagyobb vörös óriáscsillag, melynek teljesítménye  236,61-szerese annak. Felszíni hőmérséklete 3 380 K° körül lehet. Sajnos a szoros kísérőről nincsen adat, de ahogy ez ilyen estekben lenni szokott, valószínűleg egy fehér törpe csillag. Ez a törpe anyagot vesz el a vörös óriástól, ez az anyag a törpe csillag körül sűrű, átláthatatlan felhőt alkot, melyet akkréciós korongnak nevez a szakma. Megkértem az AI-t, hogy alkosson erről a csillagpárról egy képet, íme:

Így nézhet ki a T CrB az AI szerint.

A kitörések oka ez az akkréciós korong, amelyet a kísérő  átlag 80 évente "ledob" magáról, tehát nem csillaghalálról van szó, mint egy szupernóva esetében, a robbanást és az ezzel járó felfényesedést az akkréciós korong anyaga okozza.

Már fentebb említettem, hogy a két csillag, szorosságuk okán nem alkalmas sem vizuális, sem fotografikus megfigyelésre. De a T CrB fényességét érdemes és jól meg is lehet figyelni. Ezt teszi már évek óta az MCSE Változó Csillagszakcsoportja. Honlapjukon elérhető az egyes észlelésekből összeállított fénygörbe.

A T CrB fénygörbéje. Forrás: vcssz.mcse.hu.

Ebből látható, hogy csillagunk átlag fényessége nyugalomban 10 magnitúdó környékén van, de a törpe és az azt körbevevő akkréciós korong keringése, kitakarása miatt kismértékeben változik. Jómagam még május elején találkoztam ezzel az érdekes csillaggal, ekkor olvastam az AAVSO felhívását az észlelésére. Az első fényességi adatomat május 9-én szereztem be róla. Azóta minden észlelésemet vele kezdem. Az észlelésekhez a kis, okos Seestar S50 műszert használtam. Ez a kis távcső változózni is jó!

Az eddigi megfigyeléseimből fabrikáltam egy fénygörbét, ami a május 9 - augusztus 17 közötti fényességeket tartalmazza:

A T CrB fénygörbéje saját megfigyelésekből.

A címbeli kérdésre biztos választ szerintem senki nem tud adni. Annyi bizonyos, hogy robbanni, pontosabban felfényesedni fog, ami igen látványos jelenség lesz. Mikor? Nem tudjuk, egyszer. Addig is érdemes figyelemmel kísérni.