Júliusi Napok

 

Amióta a Seestar kis távcsövet rendszeresen használom, a napészlelés (is) nagyon leegyszerűsödött, amennyiben megelégszik az egyszeri műkedvelő csillagász a teljes korongfelvételekkel. Ezeken is nagyon szépen lehet látni az éppen aktuális napfolt helyzetet, meg lehet számolni a csoportokat és foltokat. Ha rendszeresen, mondjuk napi 15-20 percet szán rá az ember a napmegfigyelésre, hónap végére impozáns anyag gyűlik össze az archívumában. Ezen a blogon immáron negyedik alkalommal foglalom össze a Napról szóló megfigyeléseimet.

Július hónapban összesen 24 alkalommal tudtam megfigyelni egyetlen központi csillagunkat. Ez azt jelenti, hogy minden felhőmentes napon dél körül, általában azonos időpontban igyekeztem felvételeket csinálni róla. Elsőként megmutatom azt a kompozit képet, amit a napi megfigyelésekből raktam össze:

Júliusi kompozit Nap.

A képen szépen látszik a napfoltok vonulása, de leginkább azt vehetjük észre, hogy napfoltok nem a teljes korongon, csak bizonyos szélességi körök között keletkeznek. Az is jól látható, hogy a hónap közepére az egyenlítő felé húzódtak a meglevő foltok. 

Tisztább képet kaphatunk a Napon történtekről, ha dekádonként (10 naponként) nézzük meg  képeket:

A Nap változásai július 2-10 között.

Július első dekádjában a látványt a 13738 számú csoport uralta elhúzódó foltjaival, melyek az idő elteltével egyre nagyobbak lettek. Ezt a csoportot a déli féltekén láthatjuk a képen. Az alatta levő 13736 számú csoport egy szép, klasszikus kinézetű (umbra, penumbra)  foltot mutatott.

A Nap változásai július 11-19 között.

A második dekádban még mindig a 13738 számú csoport uralta a látványt, de már csak nyugaton. Helyébe a 13473 számú csoport lépett keletről (a kép bal széle), melynek elszórt foltjainak változásait jól mutatja ez a kompozit kép. Az északi féltekén a 13744 számú csoport volt érdekes, mivel a főfoltot félkörben vették körbe "szatellit" foltocskák.

A Nap változásai július 21-31 között.

A harmadik dekádban akárcsak egész júliusban a déli félteke volt az aktívabb. Míg északon kisebb foltokból állócsoportok látszottak, addig délen egymást követték a látványos és nagy kiterjedésű csoportok. Némelyikük akkora volt, hogy már (megfelelő védőszemüveggel) szabadszemmel is észre lehetett venni. Ilyenek voltak a 13762, és az Orion övre emlékeztető alakzatban látható 13764, 13765,13766 csoportok.

Az érthetőség kedvéért beteszem ide a július 28-án készült képet:

A Nap július 28-án. Jól láthatóak a ferde vonalban, egymás felett elhelyezkedő foltcsoportok.

Ezekből a csoportokból történt napkitörés elméletileg július 31-augusztus 1-én érte el bolygónkat, de most látványos sarki fényjelenséget nem okozott.

Napfolt relatív számok alakulása júliusban.

A fenti grafikon a napfolt relatív számokat mutatja saját mérések és számítások alapján. Ez nem a NOAA hivatalos adata! Ebből jól látszik, hogy a hónapban nagyon aktív volt központi csillagunk, csak úgy ontotta magából a különböző foltokat. Míg előző hónapban volt 100 alatt is ez a szám, most csak igen magas értéket láthatunk. 

Végezetül a napi képekből készítettem egy videót, amely nagyon jól illusztrálja a Nap havi eseményeit.

A Nap forgása júliusban.