Csillagbölcső a Cepheusban

A minap égi kalandozásom során akadtam rá erre a nagyon érdekes égterületre, ahol drámai folyamatok zajlanak.  A Cepheus csillagkép az északi pólus tágabb környezetében található. Nevét az Androméda legendában szerepló etiópiai királyról Képheuszról kapta, aki Androméda királylány apukája volt, csillagai ennek ellenér inkább egy házikót formáznak, mintsem egy öreg királyt. A csillagkép egyébként a Tejút sávjának a szélén fekszik, és ahogy ilyenkor lenni szokott, tele van kisebb nagyobb anyagfelhőkkel és csillaghalmazokkal. Most az egyik ilyen akadt a kis, okos távcsövem objektívja végére, természetesen néhány kettőscsillaggal is megspékelve.

A terület elhelyezkedését az alábbi kép mutatja, égi koordinátái: 22h19m01s.712  +63°18′38″.50. Itt egy ún. emissziós köd, egy sötét köd és egy fiatal csillagokból álló nyílthalmaz található. A halmazt  Pismis-Moreno 1, az emissziós ködöt Sh 2 140, a sötét ködöt Lynds 1204 számok alatt találjuk meg a katalógusokban.

Az SH 2 140 felhő helyzetét a nyíl mutatja. Stellarium.

A Tejút sávja, gyakorlatilag Galaktikánknak azon karja, melyben a Naprendszer és vele együtt a Föld is van, tele van kisebb-nagyobb molekulafelhőkkel, melyekből csillagok születnek. Ez a köd is ilyen, de itt azért kissé drámaibb a helyzet, mivel egy sötét köd vágja ketté. Azért sötét, mert anyaga elnyeli a fényt (lásd még abszorpció jelensége). Mielőtt tovább mennénk nézzük meg az égterületről készült képet:

Az SH 2 140 és Lynds 1204 anyagfelhő vidéke, a 2024. augusztus 4-i felvételen.

A Seestar képén látható a molekula felhő és a sötét köd találkozása, illetve az anyagfelhőből keletkezett nyílthalmaz is. A fényes (vöröses) terület jelzi azt a hullámfrontot, ahol a csillagok által világító molekulafelhő és az abszorpciós köd találkozik. Ott a köd anyaga, mintha feltorlódna, összesűrűsödne. 

Az SH 2 140 felhőből kialakult csillagok 64 tagú halmazt alkotnak. Ezekből egyelőre csak két kettőscsillag ismert. A legfényesebb tag és a halmaz jobb oldalán a fronthoz közeli négy tagú rendszer. Ezeket Talabér Gergely által írt WDSREPORT python programmal  mértem ki.

Elsőnek nézzük meg a legfényesebb párost, melynek felfedezője F.W. Struve volt 1828-ban. A WDS-ben 22185+6313 (STF 2896) néven találjuk meg, egyéb katalógusban HD 211880 néven szerepel. Az alábbi képen mutatom a szóban forgó párokat:

A Pismis-Moreno 1 halmaz két ismert kettőse.

A Földtől 295 fényév távolságban található, fényességük 7,80/8,57 magnitúdó. A két csillag szeparációjára 21,33", pozíció szögére  241,25° értékeket kaptam. Fényességkülönbségük 0, 35 magnitúdó. A szeparáció értéke ebből a távolságból azt jelenti, hogy a két csillagot 20 764 csillagászati egység (CSE) választja el, sajátmozgásuk alapján a közös sajátmozgású (CPM) párok közé tartoznak. Az rPM értéke esetükben 0,09. Az elemzés végeredménye 84,81 % valószínűséget mutat a gravitációs kapcsolatra, tehát ez egy fizikailag is összetartozó pár. 

A Gaia DR3 adatkibocsátásnak a tagokra vonatkozó adati azt mutatják, hogy ez a két csillag fehér, illetve kék óriáscsillag. Főbb fizikai tulajdonságukat az alábbi táblázatba foglaltam össze:

A tagok főbb fizikai adatai.

A másik, négyes rendszer a WDS 22189+6318 (STI 1105 AB; FYM 193 AC és AD) néven szerepel. A két szorosnak látszó AB tagot lentről és fentről is körbeveszi a C és a halványabb D tag, amint az alábbi, erősen nagyított képen is látható:

Az STI 1105 rendszer tagjai már bejelölve.

A képen nem bontott AB tag szeparációja 11,68", pozíció szöge  291,42°, az AC viszonylat szeparációja 22,86", pozíció szöge 70,85°, az AD viszonylat szeparációja 15,31", pozíció szöge  199,96°. Az A fényessége 10,84, a B-é 12,19, a C-é  12,66, a D-é 13,81 magnitúdó. 

A párok közötti távolság az AB-nél 9 427 csillagászati egység, az rPM szám 0,27, az AC-nél 19 935 CSE, az rPM szám 0,1, az AD-nél 14 112 CSE, az rPM szám 0,16. Az értékelés azt mutatja, hogy a csillagok között itt is, ha gyenge, de gravitációs kötés áll fent. 

A tagok itt is az óriások közé tartoznak, de elmaradnak az előbb tárgyalt pár mögött, A főbb jellemzőiket az alábbi táblázatba foglaltam össze:

A tagok főbb jellemzői.

Nagyon érdekes folyamatok zajlanak le a most tárgyalt égterületen, érdemes mind vizuálisan, mind fotografikusan felkeresni és megfigyelni a környéket, nem mellesleg megcsodálni ezt a kis nyílthalmazt és a benne ragyogó csillagokat.