Az Izar

Tavasszal a déli égbolton tündököl az egyik legnagyobb kiterjedésű csillagkép az Ökörhajcsár, avagy Bootes. Az égi monda szerint vagy ő táncoltatja a Nagy Medvét, vagy két kutyájával űzi a Medvét.  Mindenesetre a régi csillagatlaszokban két kutyával ábrázolták a csillagképet, melynek második legfényesebb  csillaga az Izar, egy szép hármas rendszer. A főcsillag és szoros kísérője nagyszerű látványt nyújt a távcső látómezejében. Ebben a cikkben bővebben ismertetem ezeket a nem mindennapi csillagok alkotta rendszert.

Az Izar, vagy más elnevezéssel Epszilon Bootes megtalálása az égbolton nem nehéz feladat. A Nagy Göncöl rúdja pont rá mutat, amint a következő képen látható:

Az Izar helye az égbolton. Forrás: Wikisky.

A csillag egzotikus neve, az Izar, arab eredetű, jelentése öv, ami a hajcsár övét jelenti. Struve Pulcherimmának nevezte, ami a leggyönyörűbbet jelenti. A WDS-ben 14450+2704 (STF 1877) számon tartják nyilván. Az AB elég népszerű célpont, eddig 475 megfigyelést tartanak róla nyilván, míg az AC-ról eddig csak 7 obszerváció létezik. Érdekesség, hogy az Izar AB-je volt William Herschel egyik első kettőscsillag megfigyelése, ugyanis katalógusában  H I 1 sorszám alatt rögzítette.

Az MCSE Észlelésfeltöltőjén eddig 6 észlelés található róla, ezek egyikét 2019. július 23-án végeztem el, amelyről rajzot készítettem.

Izar AB-je 2019. július 23-i rajzon.

Akkor ezt jegyeztem le: "Az este első célpontja volt. 50X nagyítás nem mutatta meg a kettősségét, több nagyítást is kipróbáltam, de csak a 167X választotta szét a párokat. Kontraszt szűrő használatával egyértelmű lett a szeparáció. Nagyon szűken, de határozott réssel bomlott fel. Amint az idő előrehaladtával ,megnyugodott a naplemente utáni levegő, stabilan látszott a két csillag és a köztük levő nagyon szűk rés. Színbecsléssel is megpróbálkoztam, nagyon halvány narancsosnak láttam az A tagot, míg a B-t kékesfehérnek becsültem. Az észlelés zenittükörrel készült. A jelenlegi látási viszonyok mellett a szinte távcsöves határfényességemen levő C tagot meg sem próbáltam meglátni. Az AB tagok ΔM:2-3 közé becsültem."

Idén május 4-én a Seestar komplex kis távcsövemmel vettem célba a csillagot, amely a következő képet készítette róla:

Izar a 2024. 05.04-i felvételen.

A fenti képen a B tag nem látható, elveszik a főcsillag fényében, viszont a C tag szépen kivehető. Ez azt jelenti, hogy egy vizuális és egy fotografikus észlelés során sikerült a hármas rendszer tagjait megpillantanom, azonosítanom.

A tagok jelölve.

A képeket a Wdsreport szoftverrel értékeltem ki. Igaz, hogy vizuálisan nem látszik, de a szoftver azonosítani tudta a B tagot az elsődleges csillag fényében, így erről is készített mérést, ahogy az alábbi táblázatban is látható. A tagok fényességét a WDS katalógusból vettem. 

Mérési eredmények.

A történelmi adatokat most nem kértem le az USNO-tól, csak a Stelle Doppie-n találhatókkal dolgoztam. Ezekből az alábbi grafikonokat kaptam, időrendi sorrendben összekötve az egyes adatpontokat.

Az Izar plotjai.

Az rendszer elemzéséhez az egyes csillagokról a Gaia DR3 adatkibocsátásában található adatsorokat használtam. A saját mozgások és a sebességek elemzését a következő táblázat tartalmazza:

Saját mozgások és sebességek.

Az rPM szám azt mutatja, hogy az AB viszonylat közös saját mozgású (CPM), az AC viszont DPM, azaz különböző saját mozgást mutat. Sajnos radiális sebességeket nem tartalmaz a DR3, így a szökési sebességgel ezt nem tudtam vizsgálni. A maximális keringési sebesség és a megfigyelt sebesség viszonya azt mutatja, hogy az AB viszonylatban fentáll a fizikai kapcsolat, míg az AC-nél nem. További segítséget ad a távolságok vizsgálata, ahogy az alábbi táblázatban látható:

Távolságok a rendszerben.

Az égboltra vetített szeparációk szerint a tagok jóval közelebb vannak, mint az elsődleges csillag projektált gravitációs határa. Nem is említve a két csillag közös gravitációs limitjét. Ez láthatjuk a következő ábrán, ami szemléletesebben mutatja a távolságokat.

Projektált távolságok.

Az elemzés azt mutatja, hogy az AB között biztosan fentáll a gravitációs kötés, míg az AC viszonylatában is lehetséges ez, de gyengébb az ereje. 

A tagok fizikai jellemzői további érdekességet tartalmaznak. Ezekből látszik, hogy mekkora csillagok alkotják ezt a hármas rendszert.

A csillagok fizikai főbb jellemzői.

Ebből látszik, hogy az elsődleges, azaz maga az Izar, rendkívül hatalmas csillag, de a kísérői is a mi Napunknál jóval nagyobbak. Ezt erősíti meg, ha elhelyezzük őket a Herztsprung-Russel Diagramon (HRD). Magát a diagramot a Hipparhos műhold méréseiből állítottam össze:

Az Izar rendszere a HRD-n.

A HRD-ből és a táblázatból látható, hogy az A és C tagok az óriáságon, míg a B tag a fősorozat óriás végén tartózkodik. Szemléletesebb, ha csillagokat a mi Napunkkal összehasonlítva egymás mellett ábrázolom:

A csillagok nagyságának összehasonlítása.

A fentiek alapján az Izar rendszerét fizikainak tekinthetjük, érdemes észlelni, páratlan látványt nyújt a távcsövön, ahogy Struve is megjegyezte annak idején.