2024. május 23., csütörtök

A Bootes félkereke - ismét

 

Nagyjából egy éve került nálam távcsővégre ez a nagyon érdekes, félkerék alakú többes rendszer, amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép északi területén található. Akkor készítettem róla egy részletes elemzést, melyet e blog hasábjain is közzétettem. A linkre kattintva olvasható az akkori megállapításom. Kíváncsiságból tegnap este (2024.05.22.) megint készítettem róluk képeket, azzal a megfontolással, hátha történt valami, ami megváltoztathatja az egy évvel ezelőtti álláspontomat a csillagokkal kapcsolatban. Spoiler! Igen, történt valami, ami kiderül a cikkből.


A rendszer helyzetét részletesen nem ismertetem most, az benne van az egy évvel ezelőtti bejegyzésben. Az összehasonlíthatóság miatt ugyanazzal a műszerrel készültek a képek, mint egy éve, a feldolgozásukhoz is ugyan azt a programot (AstroimageJ) használtam, annyi kiegészítéssel, hogy a WDSREPORT python programot lefuttattam mind a mostani, mind az egy évvel ezelőtti képeken és ennek eredményét vettem figyelembe, továbbá az USNO-tól lekértem a historikus adatokat.

Ennyi előkészület után nézzük meg a mostani képet:

2024. május 22-én a T21 robottávcső által készített kép a félkerékről.

Az USNO-tól kapott adatokból kiderült, hogy a rendszer létét John Herschel 1827-ben vetette fel, de értékelhető mérést nem végzett a tagokról. Lehet, hogy csak a szeme akadt meg ezen az érdekes alakzaton? Az első érdemleges adatokat S. W. Burnham szolgáltatta1903-ból. Az addig eltelt 76 évben senkinek nem tűnt fel ez az égi félkerék! Azóta többé-kevésé rendszeres a megfigyelése, az utolsó bejegyzett mérése 2015-ben történt. Én 2023. július 7-én mértem ki a csillagokat, de a Gaia asztrometriai műhold 2016-ban végzett pozíció meréseket, melyeket a megfelelő matekkal át lehet konvertálni szeparációra és pozíció szögre. Elemzésemben ezeket is felhasználom.

Az idei pozíció méréseim a rendszerről.

Megjegyezném, hogy a G tag hivatalosan nem még nem tartozik a rendszerhez, azt tavaly vetődött fel bennem, mi lenne, ha ezt a C csillag kisérőjének tekinteném? 

Egy éves eltérések.

A fenti táblázat a tavalyi és az idei mérési adatok közötti különbözeteket mutatja. Mind szeparációban, mind pozíciószögben annyira kicsik az eltérések, hogy ezeket inkább a légköri folyamatoknak lehet betudni, mintsem a csillagok valódi elmozdulásának. Kivételt képez az új CG viszonylat, itt a légkör okozta hibát jóval meghaladóbb az éves különbség! 

Sebességek és sajátmozgások a rendszerben.

A csillagok viszonyának elemzését kezdjük a sebességek és a sajátmozgások vizsgálatával, amit a fenti táblában foglaltam össze. Ebből látható, hogy jelenleg a kettősséget meghatározó rPM szám, azaz a sajátmozgások viszonya nem mutat közös sajátmozgást egyetlen esetben sem. Vagyis a tagok nem azonos sebességgel mozognak a Galaktikában. Szerencsére a Gaia a radiális sebességekről is szolgáltatott adatokat, így azok különbségét össze lehet vetni a szökési sebességekkel. Mindegyik viszonylatban meghaladják a szökési sebességeket a radiális sebességek különbségei. Ez azt jelenti, hogy gravitációs kötés nem jöhet létre a tagok között! A CG viszonylatban a G csillag radiális sebessége hiányzik. A történelmi adatokból számított maximális keringési sebességeket is jóval meghaladják a megfigyelésekből számított keringési sebességek. Ezek alapján kijelenthető, hogy ennek a rendszernek a csillagai fizikailag nem tartoznak össze, azaz optikainak tekintendők. 

Tagok közötti látszó távolságok.

A fenti megállapítást támasztja alá a tagok közötti látszó távolságok ábrája is. A narancs vonal az elsődleges csillag gravitációs limitjét jelenti, a szürke vonal pedig a két csillag közös gravitációs határát jelzi. Látható, hogy a tagok távolsága jóval meghaladja a gravitációs kötési határokat. Pl.: a D és E csillagok távolsága az elsődlegestől jóval meghaladja a fényévet. Pontosan 2,10 és 1,76 fényév a látszó távolságuk. A legkisebb távolság a CG viszonylatban van, 3822 CSE. Esetleg itt van esély a fizikai kapcsolatra. 

A historikus adatok grafikonjai.

Az USNO-tól kapott adatokat és a saját méréseimet grafikonon ábrázolva látható, hogy az egyes mérési pontok nagyjából egy kb. 45°-os egyenesre fűződnek fel, ami közelíti az origóban levő elsődleges csillagot. Kivéve az AB-t, mert itt csak adatok rendszertelen halmazát látjuk. A többi esetben túl egyenesen rendeződnek a mérések, (időrendben vannak összekötve), amiből arra következtethetünk, hogy a tagok az elsődleges felé mozognak a térben, de nem egy ellipszis alakú pálya mentén.

Sajnos ez szomorú, mert valljuk be őszintén, hogy azért nagy királyság lett volna, ha a félkerék csillagai még gravitációsan is kötöttek lettek volna. Viszont tőlük nem messze, a felvételen jobbra, látszik egy nagyon szoros csillagpár. Ez nem szerepel a WDS-ben, azaz még senkinek nem szúrt szemet! Kikerestem a Gaia DR3 adatkibocsátásában a vonatkozó adataikat. Ezek elemzéséből az jött ki, hogy ez a pár viszont gravitációsan kötött!

Új kettős a szomszédban (CND 102 jelöléssel)

 A főcsillag távolsága 1 842 fényév, mindkét csillag K típusú, és közös saját mozgást mutatnak. (rPM=0,01). Az elsődleges csillag nagysága a mi Napunkénak 2.5x-se, a kísérője viszont egy törpe, nagysága a Napunk 75%-a csak. Elhelyeztem őket a HRD-n is, amiből látszik, hogy a  főcsillag narancsos óriás. A két csillag látszó távolsága 5 355 CSE.

Mérési adatok.

Megkerestem a tavalyi képen és ott is kimértem őket. Egy év alatt azért már jelentős eltérést produkált a páros.

Egy éves különbségek.

Főleg a pozíciószögben mutatkozó eltérés meghaladja a légköri folyamatok okozta elmozdulást, ami már nem lehet véletlen!

A két csillag helyzete a HRD-n.

Összefoglalva, a félkerék, mint eredeti cél, látványos, de csak optikai rendszer, míg a szomszédjában szerénykedik egy eddig ismeretlen tényleges fizikai kettős, ami viszont nem látványos.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések