Folyó év május 25-én a Bootes, a Corona Borealis és a Hercules csillagképek hármashatárának vidékéről készítettem képeket az iTelescope.net hálózat Utah-i T-21 számú 17", F/4,5 CDK távcsövével. A képeken kettő, ismert többes rendszert azonosítottam, a KZA 105-öt és STT 298-at. A következő képen bejelöltem őket:
 |
| A május 25-i képen két, kiterjedt csillagrendszer. |
Elsőként nézzük meg a kép közepén átlósan húzódó, 9 csillagot számláló KZA 105 nevű rendszert, amelyet hivatalosan 15367+3954 néven találunk meg a WDS-ben. Ez a rendszer 1331 ívmásodperc hosszan húzódik szét a képen és az égbolton is. Ezért is találtam furcsának, hiszen ha kettősökről beszélünk, akkor legalább két egymás körül keringő, szorosnak látszó csillag képe rémlik fel bennünk.
 |
| A KZA 105 csillagrendszer, tagjai bejelölve. |
Ennek ellenére a KZA 105 a fenti látvánnyal örvendezteti meg a kettősök szerelmeseit. A most következő táblázatban láthatóak legfrissebb mérési eredmények.
 |
| Mérési eredmények. |
Jól látható, hogy a tagcsillagok jó nagy látszó távolságra vannak egymástól. Vajon a gravitáció hogyan működik köztük, illetve ekkora távolságok ellenére fizikailag kapcsolódhatnak-e egymáshoz? A választ a Gaia DR3 adatkibocsátásból, a csillagokra vonatkozó adatok adják meg. Először vizsgáljuk meg a saját mozgások és a sebességek viszonyait. Ezeket a következő táblázat mutatja:
 |
| Sajátmozgások és sebességek. |
Az rPM szám a sajátmozgások viszonyát fejezi ki. Ha ez a szám 0,3 alatti, akkor közös saját mozgású párról beszélünk, ami a gravitációs kötés legnyilvánvalóbb jele. Esetűnkben csak az AG viszonylatban áll elő ez az eset, a többiek meghaladják ez a küszöb értéket. A szökési sebesség és radiális sebességek viszonyában az AD viszonyban lehetséges fizikai kapcsolat, hiszen a szökési sebességet itt nem haladja meg a radiális sebességek különbsége. Viszont ezeket a halvány reményeket lerombolja a maximális keringési sebességek és a megfigyelt keringési sebességek viszonyai. A társak megfigyelt sebességei minden esetben meghaladják a maximális keringési sebességeket.
Most nézzük meg a csillagok közötti és egyéb távolságokat, a következő táblázatban:
 |
| Távolságok a rendszerben. |
A látszó távolságokat csillagászati egységre átszámítva látható, hogy ezek minden esetben jóval meghaladják az elsődleges csillag látszó, és elméleti gravitációs kötési határát. Az utolsó oszlopban az fizikai kapcsolat valószínűségét láthatjuk százalékos értékekben. A fizikai kapcsolatot biztosra 85% felett vehetjük, itt viszont egyik érték sem éri el ezt a határt, így kijelenthető, hogy ez a szépen elhúzódó rendszer optikai. Lekértem az USNO-tól az eddigi megfigyeléseket, melyeket viszonylatonként grafikonon ábrázoltam. Egyik esetben sem látható valamiféle pályaalak kirajzolódása:
 |
| A viszonylatok historikus adatai. |
A csillagok fizikai tulajdonságaik is érdekesek, de különbözőek:
 |
| A tagok állapothatározói. |
A mi Napunkhoz viszonyítva lehet a csillagokat ábrázolni is egy képen, így jobban kijönnek a méret és színbeli különbségek:
 |
| Csillagok összehasonlítása. |
A fentiekből láthattuk, hogy a KZA 105 rendszer csillagai csak optikai, fizikai kapcsolat a tagok között nem mutatható ki. Talán a következő, STT 298 rendszer csillagai között lesz fizikai kapcsolat? A rendszert 15360+3948 néven találjuk meg a WDS-ben.
 |
| Az STT 298 tagjai. |
A képre pillantva szembetűnik, hogy a két fényes tagcsillagot galaxisok ölelik körbe. Azonosítóikat is feltüntettem a képen. Sőt! Az NGC 5966 galaxis magját a rendszer 1886-os észlelésekor csillagnak láthatta az eszelést végző csillagász, és D jelzéssel a rendszerhez sorolta. Azt ne feledjük el, hogy abban az időben a távcsövek minősége nem olyan volt, mint manapság, az észleléseket szemmel, mikrométeren keresztül végezték. Nem volt vörösfényű észelőlámpájuk sem, továbbá Hubble (nem a távcső, hanem a csillagász!) 1930-as évekbeli tevékenységéig a galaxisok természetével sem volt tisztában a tudomány. Általában kialakuló naprendszereknek vélték ezeket a halvány, ködös foltokat. Így érthető, hogy D tagként jelent meg a galaxis fényesebb magja. Mostani értékelésemben természetesen az ominózus D tagok már kihagytam.
Az A és B csillag nagyon szoros, a képen nem bomlik fel, pályát számítottam neki, így egy elméleti szeparációt és pozíciószöget meg tudtam adni. A többi esetben már a mérések simán mentek, ahogy a következő táblázatból is látható.
 |
| Mérési adatok. |
Hasonlóan a KZA 105-höz, itt is nagyon nagy a látszó távolság a tagok között. Érdemes megnézni a fizikai kapcsolatok lehetőségét! Elsőnek itt is a sajátmozgások és a sebességek viszonyát kell megvizsgálnunk.
 |
| Sajátmozgások és sebességek viszonyai. |
Az rPM viszonyszám rögtön mutatja, hogy az AB és AC viszonylatok közös sajátmozgást mutatnak, vagyis fizikai párok. Ezt támasztja alá a maximális keringési sebességek és megfigyelt sebességek viszonya is. Az AE és CE viszonylatban erről már szó sincs. Radiális sebesség hiányzik a DR3 adatkibocsátásból, így azzal nem tudtam számolni.
 |
| Távolságok a rendszerben. |
A távolságokat értékelve az AB tagnál egyértelmű a gravitációs kötés, az AE tagnál már ez ennyire nem egyértelmű. A köztük levő távolság meghaladja az elsődleges csillag gravitációs kötési határát, de a fentebb taglaltak miatt itt is magas a fizikai kapcsolat valószínűsége. Vagyis a két fényes csillag gravitációsan kötött, a távoli E tag, csak optikailag van jelen a rendszerben.
 |
| A csillagok állapothatározói. |
Szembetűnő, hogy az A,B,C csillagok szinte ikreknek mondhatók, az E pedig nagyon eltér tőlük. A következő ábrán a Naphoz viszonyítva láthatjuk a csillagokat.
 |
| Három törpe és egy óriás. |
Az USNO-tól itt is lekértem a történelmi megfigyeléseket, melyeket grafikonokon ábrázoltam.
 |
| Historikus adatok. |
Az AB viszonylatban a pályát szépen kirajzolják a megfigyelések, a többieknél feltüntettem az előrejelzett és megfigyelt vektorokat is, A CE-nél párhuzamosan futnak, így kapcsolat biztosan nincs a csillagok között, a többinél szögeket zárnak be, ami jelzi a fizikai kapcsolódást, bár az AC viszonylatban az megfigyelési adatok nagy káoszt mutatnak.
Azért az AB viszonylatnál készítettem pályaszámítást, amit összehasonlítottam az USNO-tól kapott pályával. Egyeznek!
 |
| Balra a saját pályamegoldásom, jobbra a hivatalos pálya. |
Egy csillagászati cikkből nem maradhat ki a Hertzsprung-Russel Diagram. Így ebből sem. Zárásként mindkét rendszer HRD-jével búcsúzom.
 |
| A KZA 105 HRD-je. |
 |
| Az STT 298 HRD-je. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése