Fél kerék a Bootesben

Az Ökörhajcsár csillagképben érdekes alakú hat (hét?) tagból álló csillagrendszer rejtőzik. Engem egy fél kerékre emlékeztetett, mikor először ránéztem, és pontosan az alakja miatt került távcsővégre és készítettem róla részletes elemzést. Érdekessége, hogy szerintem egy új csillag is része lehet a rendszernek, ezért írtam kérdőjellel előbb a hetes számot. A rendszer alakja a vezető képen látható, a DSS fényképén. Forrás Aladin Lite.

Ezt az érdekes alakú rendszert John Herschel észlelései nyomán 1903-ban Robert Aitken HJ 548
(14230+3616) néven vetette fel a WDS-be. A félkerék elhelyezkedését az Ökörhajcsár csillagképen belül a következő ábra mutatja.

1. ábra: A HJ 548 helyzete az égbolton. Forrás: Stellarium.

A területről június 6-án készítettem felvételt az Utah-i T21 robottávcsővel. A képen is szépen kirajzolódik a félkör alakzat.

2. ábra: A HJ 548 rendszer a T21 távcsővel készített képen.

 Az egyes tagokat megjelöltem, valamint feltüntettem az új, lehetséges tagot egyelőre kérdőjellel. Érdekessége a rendszernek, hogy a felfedezők elsődlegesnek egy halvány 13,89 magnitudós csillagot jelöltek meg, míg a kisérők sokkal fényesebbek ennél.

A rendszerről az alábbi mérési eredményeket kaptam:

1. táblázat: Mérési eredményeim 2023-ban.

A WDS-ben a legutolsó bejegyzés viszonylag friss, 2015-ből való. Ettől függetlenül az eltelt 8 évben történt némi elmozdulás a tagok között.

2. táblázat: Eltérések a WDS-től.

Mint látható az eltérések nem jelentősek pozíciószögben, viszont szeparációban már jóval nagyobbak, bár itt sincs igazán nagy változás. Kivétel képez a C tag, melynek a legnagyobb a sajátmozgása (PM=125,16 mas/y) a rendszer tagjai közül.  Ez tükröződik az 1,14 ívmásodperces eltérésben.

Azt már említettem, hogy a rendszer főcsillagának nem a legfényesebbet választották a felfedezők. De milyen is ezek a komponensek a valóságban? Az alábbi táblázatban röviden összefoglaltam a főbb fizikai jellemzőket:

3. táblázat: A tagok fizikai jellemzői.

Látható, hogy a D és E tagok óriás csillagok, míg a többiek napszerű, ahhoz hasonló tömegű és sugarú, színű csillagok.

3. ábra: A tagok helyzete a HRD-n.

A D és E csillag az óriás ágon, míg a többiek a Napunk körül a fősorozaton tömörülnek. Jobban elképzelhetjük a csillagokat, ha egymáshoz viszonyítva ábrázolom őket.

4. ábra: Csillagok összehasonlítása.

A fenti ábrákon már feltüntettem a lehetséges új, G tagot is. Fizikai jellemzőiben nem nagyon különbözik a rendszert alkotó tagok többségétől.

A legérdekesebb viszont a rendszer tagjainak egymáshoz való viszonya. Vajon az félkerék tagjai között van-e fizikai kapcsolat? Ténylegesen fizikailag is összetartoznak, vagy csak a Földről nézve látszanak együtt?

4. táblázat: A fizikai kapcsolatok vizsgálata.

Első és az egyik legfontosabb észrevétel ami az "Overlap" oszlopban látható. A Gaia DR3 legfrissebb mérései szerint a tagok között térben nagyon nagy a távolság, a mérési hibákat is figyelembe véve a távolságok között nincsen átfedés. Továbbá a szeparációból számított csillagászati egységben megadott távolságok jóval meghaladják két csillag tömegéből számított gravitációs megkötési határokat. Kivételt képez az új, lehetséges CG viszonylat. A historikus adatokból számított keringési sebességek is alacsonyabbak, mint a tényleges sebességek. Itt is a CG viszonylat a kivétel. Mégis a sajátmozgásokból és a távolságokból adódóan az AC, AD, AE és a CG tagok esetében lehetséges a fizikai kapcsolat. Legmagasabb valószínűsége az AE viszonylatban van.

Árnyalja a képet, ha a WDS-beni történeti megfigyeléseket grafikonokon ábrázolom, továbbá a két tag előrejelzett és megfigyelt mozgásvektorait is felrajzolom.

5. ábra: Az egyes tagok mozgásainak viszonya.

6. ábra: Az egyes tagok mozgásainak viszonya.

Az Excel trendvonala nagyon jól illeszkedik az adatpontokhoz. (R2 szám). Az előrejelzett (piros) és a mért (zöld) mozgásvektorok minden esetben közel azonos nagyságúak és viszonylag párhuzamosan futnak, illetve enyhe szöget zárnak be. Ezek azt jelzik, hogy a tagok között lehetséges valamiféle kapcsolat, de hogy mi az egyelőre homályba marad.

Így kiderült, hogy nem csak az alakzata érdekes ennek a rendszernek, hanem a tagok közötti kapcsolatok is.