Egy laza csillagrendszer a Hiúzban

A kettőscsillagok világa bővelkedik a meglepetésekben – vannak szoros pályán keringő, látványos mozgást mutató párok, de előfordulnak olyan rendszerek is, amelyek tagjai már alig tartja össze a gravitáció. A Hiúz (Lynx) csillagképben található STF1001 hármas rendszere pontosan egy ilyen különleges példány: fizikailag kapcsolódnak egymáshoz, mégsem mutatnak szoros keringést. Egy friss észlelés és több mint másfél évszázados mérések alapján megvizsgáltam a rendszer dinamikáját, fejlődési állapotát és valós kapcsolatát.

Rejtélyes halmaz és egy csillagpár

A csillagos égbolt mindig tartogat meglepetéseket. Amikor a Coma Berenices csillagkép területén ritkán észlelt kettőscsillagok után kutattam, rábukkantam az LDS 1299 nevű csillagpárra, amely a Melotte 111, más néven Collinder 256 nyílthalmaz területén található. Maga a pár látszólag nem különösebben feltűnő: egy sárga, napszerű csillag és egy halványabb vörös törpe alkotja. A környezete azonban annál izgalmasabb, hiszen a galaktikus pólus közelében viszonylag ritkák a nyílthalmazok. De nézzük is meg ezt a különleges égi régiót közelebbről.

Napfivérek a Kassziopeiában

 

A Kassziopeia csillagkép számtalan érdekes kettős rendszert tartogat a megfigyelő számára. December elején egy igazán érdekes rendszer akadt a robottávcsövem végére. Ez a rendszer két olyan csillagot foglal magában, amelyek szinte megszólalásig hasonlítanak a Napunkra – akár annak távoli "testvéreinek" is nevezhetnénk őket. A pár azonban 944 fényévnyi távolságra található tőlünk. Érdekes módon a két csillag hasonló fizikai felépítése és jellemzői arra utalnak, hogy valóban gravitációsan kötött kettőst alkotnak, nem csupán véletlenül helyezkednek el egymás közelében az égen.

Legyező a Sasban

A nyár egyik nagy területű csillagképe a Sas, amely a csillagmese szerint üldözi a Hattyút, ami tőle nem messze található. Őszintén bevallom, hogy a csillagokba eddig még nem tudtam egy kitárt szárnyú sas madarat képzelni, de ez inkább az én hibám lehet. A napokban ebben a csillagképben vadásztam kettős csillagra. Igaz, most nem egy előre megtervezett listán mentem végig, hanem csak úgy találomra ugráltam csillagról csillagra. A kész képek feldolgozása során találtam rá ezekre az érdekes legyező szerű alakzatot formáló csillagokra, melyeket most részeletesebben megvizsgálok.

Kirándulás a déli égbolton

A déli égbolt számtalan csodás látványt rejt, melyeket mi itt Közép Európából meg sem pillanthatunk. Hacsak nem utazunk el az egyenlítő alá, vagy - ami azért olcsóbb megoldás - bérelhetünk távcsőidőt valamelyik déli féltekén elhelyezkedő robottávcsövön. Ez utóbbi választottam én is, bár az első megoldást kalandosabbnak tartom. Az ausztráliai Siding Springben levő 12,5" RCOS távcsővel készítettem képeket a Skorpió csillagkép azon vidékéről, ahol a skorpió farka /fullánkja/ kanyarodik vissza. Itt a találtam a cikkben részletezendő négy csillagból álló rendszert. A vezető képen a Skorpió csillagkép látható.

Nyolc csillag egy rendszer?

A Vulpecula (Kis Róka) csillagképben található egy nagyon összetett, nyolc csillagból álló rendszer, ami a WDS 20331+2852 ES 507 néven található meg a WDS-ben. Ebben az írásban ide kalauzolom el az olvasót, hogy feltárhassuk a tag csillagok közötti kapcsolatokat. A fő kérdés, mint mindig, ha kettős csillagokról van szó, vajon milyen módon kapcsolódnak egymáshoz? Van-e közöttük gravitációs kapcsolódás, vagy csak egy irányban láthatók és ezért tűnnek egy rendszerhez tartozónak?

Hat tagból álló csillagrendszer az Északi Korona csillagképben

 

Pár napos holdi kitérő után ismét vissza a kettős csillagok világába! A Herkules és az Ökörhajcsár csillagképek között egy félkör alakú csillagkép látszik, melynek neve Északi Korona. E nem túl nagy csillagképben rejtőzik a mostani bejegyzésem témája egy igen összetett 6 csillagból álló rendszer. Azért találtam érdekesnek, mert rendkívül összetett, van benne szoros, alig szétválasztható pár és van olyan tagja, amely nagyon messze látszik az elsődleges csillagától. A számításaim pedig azt mutatják, hogy ez a 6 csillag, dacára a nagy térbeli távolságaiknak valahogy mégis fizikailag összetartozó rendszert alkot. Vezető kép a Corona Borealis csillagkép ábrázolása Alexander Jamieson 1822-es atlaszából.

Öt csillagos rendszer a Nagy Medvében

 

A Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép az északi égbolton látható kiterjedt csillagkép. Jellegzetes alakzata a mindenki által ismert Göncöl szekér. Mostani bejegyzésben a Göncöl alatt található, szabad szemmel már nem látható öt csillagból álló rendszert vizsgálom meg részeletesen. Azért tartom ezt érdekesnek, mert igencsak összetett, különféle csillagokból áll, valamint a tagok közötti távolság, innen a Földről nézve, nagyon nagy.

Egy hét csillagból álló rendszer (HJ 4223)

 

A déli égbolton van a, sajnos Magyarországról nem látható csillagkép a korántsem romantikus nevű Légpumpa, avagy latinul Antlia. Nem egy ismert csillagkép, az azt alkotó csillagok sem fényesek, sőt, még igazán híres galaxisnak, vagy csillagködnek sem ad otthont, eltekintve két híresebb csillagától, amelyek mellett exobolygókat találtak. Nos, ebben a csillagképben van viszont egy rakás érdekes kettős és többes csillagrendszer. Igaz ezek is inkább nagyobb távcsöves célok, vizuálisan nem mutatnak jól.  Ezek egyike a WDS 09354-3932, vagy HJ 4223 katalógus jelű hét csillagból álló rendszer, melyről lesz szó a következőkben. (Vezető képen az Antlia csillagkép Bode atlaszából)