Üstökös kaland

Az idei ősz kétségtelenül legnagyobb égi szenzációja a C/2023 A3 (Tsuchishan-ATALAS) üstökös feltűnése volt, amely nem csak a csillagászokat, de a sajtóhíreknek köszönhetően széles közönséget is lázban tartotta. A közösségi médiákban egymást követték a jobbnál jobb fényképek, melyek az égi vándort ábrázolják hosszú csóvájával. Ebben a posztban röviden összefoglalom, mit is kell tudni az üstökösről, továbbá a hozzá kapcsolódó élményeimet osztom meg az Olvasóval.

Augusztusi Napok

 Amióta a Seestar kis távcsövet rendszeresen használom, a napészlelés (is) nagyon leegyszerűsödött, amennyiben megelégszik az egyszeri műkedvelő csillagász a teljes korongfelvételekkel. Ezeken is jól lehet látni az éppen aktuális napfolt és fáklyamező helyzetet, meg lehet számolni a csoportokat és foltokat. Ha a napmegfigyelésre rendszeresen, mondjuk napi 15-20 percet szán rá az ember, a hónap végére impozáns anyag gyűlik össze az archívumában. Ezen a blogon immáron ötödik alkalommal foglalom össze a Napról szóló megfigyeléseimet. Nézzük mit produkált egyetlen csillagunk augusztus hónapban.

Robban? Mikor?

 Nyárvíz idején az újságok szerkesztőségei küzdenek az uborkaszezonnal. Mindenki nyaral, ilyenkor könnyedebb témákkal próbálják az olvasóik figyelmét lekötni. Ekkor szoktak megszaporodni az égbolt jelenségeivel foglalkozó, olykor szenzációhajhász címekkel ellátott cikkek. Idén sem volt ez másként. Kora nyáron elöntötték a honi sajtót a T Coronae Borealis csillagról szóló cikkek. Ebben a posztban körüljárom ezt a nevezetes csillagot és az ott történteket.

Csillagbölcső a Cepheusban

A minap égi kalandozásom során akadtam rá erre a nagyon érdekes égterületre, ahol drámai folyamatok zajlanak.  A Cepheus csillagkép az északi pólus tágabb környezetében található. Nevét az Androméda legendában szerepló etiópiai királyról Képheuszról kapta, aki Androméda királylány apukája volt, csillagai ennek ellenér inkább egy házikót formáznak, mintsem egy öreg királyt. A csillagkép egyébként a Tejút sávjának a szélén fekszik, és ahogy ilyenkor lenni szokott, tele van kisebb nagyobb anyagfelhőkkel és csillaghalmazokkal. Most az egyik ilyen akadt a kis, okos távcsövem objektívja végére, természetesen néhány kettőscsillaggal is megspékelve.

Júliusi Napok

 

Amióta a Seestar kis távcsövet rendszeresen használom, a napészlelés (is) nagyon leegyszerűsödött, amennyiben megelégszik az egyszeri műkedvelő csillagász a teljes korongfelvételekkel. Ezeken is nagyon szépen lehet látni az éppen aktuális napfolt helyzetet, meg lehet számolni a csoportokat és foltokat. Ha rendszeresen, mondjuk napi 15-20 percet szán rá az ember a napmegfigyelésre, hónap végére impozáns anyag gyűlik össze az archívumában. Ezen a blogon immáron negyedik alkalommal foglalom össze a Napról szóló megfigyeléseimet.

Legyező a Sasban

A nyár egyik nagy területű csillagképe a Sas, amely a csillagmese szerint üldözi a Hattyút, ami tőle nem messze található. Őszintén bevallom, hogy a csillagokba eddig még nem tudtam egy kitárt szárnyú sas madarat képzelni, de ez inkább az én hibám lehet. A napokban ebben a csillagképben vadásztam kettős csillagra. Igaz, most nem egy előre megtervezett listán mentem végig, hanem csak úgy találomra ugráltam csillagról csillagra. A kész képek feldolgozása során találtam rá ezekre az érdekes legyező szerű alakzatot formáló csillagokra, melyeket most részeletesebben megvizsgálok.

Kitekintés a Tejútból, Janka emlékére

Ebben a cikkben kivételesen nem kettős csillagokról lesz szó. Elhagyom a jó öreg galaxisunkat, a Tejutat, és átnézek kicsit a "szomszédba". A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképbe látogatok el, ahol több érdekes, úgynevezett mélyég objektum látható. Ebből egy különösen érdekes, amelyet az amatőr csillagászok M 51, vagy Örvény-köd néven ismernek, hivatalos neve pedig az NGC 5194. Vezető kép az Ökörhajcsár és a Vadászebek csillagképek ábrázolása egy 1825-ös atlaszból. Forrás: Wikipédia.