Pünkösdi csillagászat

 

Az idei pünkösdi hosszú hétvége számomra igazi csillagászati maratonná alakult. Volt benne tárlat megnyitó járda, pontosabban tér csillagászat, Nap, Hold, sötétedés utáni mélyég-észlelés, gömbhalmazok, galaxisok, nyílthalmazok, sőt még egy friss szupernóva is. Persze azért ránéztem nagy kedvencemre a T CrB-re is - még nyugalomban van. Ritkán adódik olyan hétvége, amikor ennyi különböző égi célpont és élmény sűrűsödik néhány napba.

Színes Hold

Ígéretemhez híven most törlesztek: a júniusi Seestar-találkozón megfogadtam, hogy megmutatom, hogyan lehet a Holdról készült fotókon „előcsalogatni” a színeket. A közvélekedés szerint kísérőnk felszíne szürke és egyhangú – ezt láttuk az Apollo-felvételeken és más űrszondák képein is. Valóban: a felszínt borító por, a regolit szürkés (és az űrhajósok szerint záptojás-szagú). De ha a Holdat távolról, földi távcsővel és megfelelő képfeldolgozással vizsgáljuk, feltárulnak a por alatti, ásványtanilag eltérő rétegek finom árnyalatai. Az angol szakzsargon ezt „Mineral Moon”-nak nevezi: a kékes tónusok többnyire titánban gazdag bazaltokra, a barnás-vöröses árnyalatok vasban gazdag területekre utalnak – vagyis a színek nem kitaláltak, hanem valós anyagösszetételt jeleznek. Ebben a bejegyzésben lépésről lépésre végigmegyek azon a fotózási és feldolgozási folyamaton, amellyel ezek a természetes színek láthatóvá válnak.

Szovjetek a Holdon

Egy kis történelmi visszatekintésre hívom az Olvasót ebben a cikkben. Az Esztergomi Csillagászati Hónap előadássorozatában a holdjáróról láthattunk és hallhattunk nagyszerű prezentációt Nagy Lászlótól. (Az előadás linkje a cikk alatt) Ennek során fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy mit is csinált a Szovjetunió a Holdon? Az űrverseny egyértelmű győztese az Egyesült Államok volt, az Apollo-11 küldetéssel, mely során első ízben lépett ember egy másik égitest felszínére. Ez az eredmény el is homályosította a másik nagyhatalom holdkutatási eredményeit. Gyermekként átéltem ezt a korszakot, de akkor is, akárcsak mostanában mindenki az emberes küldetésekről beszél. Kevés szó esik a szovjet holdszondákról. Ezt a hiányt szeretném pótolni. (Vezető képet AI segítségével hoztam létre).

Legújabb hírek a Holdról

 

A kettős csillagokon kívül másik legkedvesebb égitestem hűséges kísérőnk a Hold. Ami megint az érdeklődés középpontjába került, miután ismételten emberes küldetés célpontja lesz. A városom főterén rendszeresen megtartott távcsöves bemutatók során a látogatók között is a legnépszerűbb, látványos felszíni alakzataival, hegyeivel, völgyeivel,  krátereivel. Személy szerint figyelemmel kísérem az ottani fejleményeket. Most két hírt osztok meg, egy jót és egy rosszat (vezető kép saját felvétel).

Kirándulás a Holdra

 

Május 27-én tartottunk egy távcsöves bemutatót az esztergomi érdeklődőknek. A fő célpontok a Nap és annak foltjai valamint az első negyed idejében járó Hold volt. Ennek kapcsán ismételten kedvet kaptam kicsit barangolni kozmikus szomszédunk felszínén. A tetejében még kipróbáltam a mobilos fényképezést okuláron keresztül. Ennek eredménye látható a vezető képen is. Megállapítható, hogy érdekes technika, de én személy szerint inkább maradok a videókamera használatánál, ami több utólagos munkát igényel az észlelőtől, de az eredménye szebb.

Januári Hold

Az új év első napjaiban felszakadozott a felhőzet és égi kísérőnk szépen tündökölt az égen. Két alkalommal sikerült barangolnom a felszínen, ahol a terminátor (fény és árnyék határának csillagászati elnevezése) környékének tájait örökítettem meg. Ekkor első negyed tájékán jártunk, amit a köznyelv félholdként ismer. A nyitó képen a Stofler és Maurolycus kráterek vidéke látható a déli féltekén. A felvételeket 120/1000 Fraunhofer akromáttal készítettem primer fókuszban ASI 120 MC kamerával.

Decemberi Hold

Csoda történt! December 3-án délután kivételesen derült égre értem haza, ami üdítően hatott az elmúlt hetek borús, felhős, ködös időjárásában. Igaz ennek köszönhetően meglehetősen hideg, didergős volt az idő, viszont az első negyed tájékán (a nép nyelv félholdnak nevezi), a Vízöntőben járó Hold látványa nagyon hívogatott. Gyorsan összeraktam a felszerelést (távcső, videokamera, laptop) és nekiálltam, a talán idei utolsó, holdfényképezésnek.

Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek

Ez év júliusa mozgalmas volt a csillagos eget, ezen belül a Holdat figyelő amatőrcsillagászoknak. Július16-án részleges holdfogyatkozás volt, erről korábbi bejegyzésben írtam. Július 20-án pedig megemlékeztünk az Apollo 11 űrhajó 50 évvel ezelőtt zajlott sikeres küldetésére. Arra gondoltam, hogy a történelmi jelentőségű eseményt a leszállóhely fotografikus észlelésével ünnepeltem meg.
(A képen a holdkomp és a parancsnoki modul 1:144 arányú készülő makettje)

Holdfogyatkozások 2019-ben

 Még tavaly év végén, mikor kézhez kaptam a friss Csillagászati Évkönyvet, nagyon örültem, hogy idén két holdfogyatkozásban is lesz része a csillagos eget figyelő közönségnek. Főleg azért, mert a tavalyi teljes fogyatkozást a felhők eltakarták. Azért mégiscsak a távcső okulárján keresztül láthattam, amint a vörös korong derengeni látszott a felhők mögött. Reméltem, hogy az idei év kedvezőbb lesz.

Az idei évre egy teljes és egy részleges fogyatkozás volt várható. Mivel mindkettőt megfigyeltem így most számolok be az élményeimről. A Holdfogyatkozás hátteréről ebben a bejegyzésben írok.

A teljes Holdfogyatkozás január 21-én volt. Az előrejelzés szerint 03:30-kor kezdődik és a totalitás, vagy is amikor a Hold teljesen belép a földárnyékba, hajnali 5:41-kor következik be. Ekkorra a Hold már erősen a nyugati égen fog tartózkodni, ezért olyan helyet kerestem, ahol szépen rá tudok látni, még városi körülmények között is. Így esett a választásom a Palkovics padra, mely az esztergomi Duna parton áll. Hajnalban ki is települtem távcsővel és fényképezőgéppel, aztán egyre növekvő záridőkkel lőttem a sorozatokat az egyre jobban elhalványuló, vöröslő holdkorongról. Amíg lehetett szabad szemmel gyönyörködtem az égi színjátékban, és közben nem zavart az ébredő város zaja és fényei. Mire a totalitás látványát kiélvezhettem volna, a lenyugvó Hold teljesen elmerült a szemközti Párkány városa feletti porfelhőben. Összességében az eleje szép volt, sajnos a teljességet már nem igazán láttam. Gyakorlatilag egy db értékelhető kép készült.

A totalitás idején készült kép. Ekkor a Hold szabad szemmel alig látszott,
belemerült a Párkány feletti porrétegbe.

A nyári részleges fogyatkozást július 16-ra jelezte előre a Csillagászati Évkönyv. Érdekességként jegyzem meg, hogy 50 éve, 1969-ben ezen a napon indult útnak az Apolló 11 űrhajó, hogy 4 nappal később Neil Armstrong első emberként lépjen egy idegen égitest felszínére. Így is mondhatnám, hogy a holdraszállás évfordulóját a Hold egy részleges fogyatkozással "ünnepelte".

Az előrejelzés szerint röviddel holdkelte után kezdődik a jelenség. Először 20:43-kor a félárnyék fogja érinteni a felszínt, majd egyre jobban láthatóvá válik a földárnyék, amely 23:30-kor takarja el a Hold korongjának több, mint 60%-t.

Mire megláttam a Holdat, vagyis felemelkedett a Szamár hegy és a környező növényzet fölé, már jócskán zajlott a fogyatkozás. Különös, természetfeletti látvány volt, ahogy a nyugati feléből "hiányzott" egy jó nagy darab, mintha valami kiharapta volna. Nem véletlen féltek ettől a jelenségtől a régvolt emberek. Pl. a szlávok szerint farkasember harapdálja, tépi szét ilyenkor a Holdat, de szinte minden ókori és természeti nép valami rossz előjelének tekintette a jelenséget. Akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom Bartha Lajos bácsi Nap- és Holdfogyatkozások a történelemben című cikkét.

Az első képet 22:29-kor készítettem, és innentől kezdve kb. két percenként készült egy kép. Mindenképpen szerettem volna egy felszínközelit is az árnyékos, illetve fényárnyékos megvilágításban. Ez utóbbi jött össze, az ASI kamerával.

 Érdekes volt megfigyelni a fény változását. Természetesen a telihold megszokott fényénél kisebb volt, de még így is látszottak a fák árnyékai, még a maximum idején is jóval világosabb volt a környezet és az égbolt, mint bármely kezdeti holdfázis idején. A környezeti hangokból úgy ítéltem meg, hogy az élővilágra nem volt hatással a fogyatkozás. Az éjszakai állatok ugyanúgy mozogtak, tevékenykedtek a közeli csalitosokban, mint máskor. Janka (észlelő)kutya is nyugodtan szunyókált a távcső mellett.

És most következzen a képes beszámoló:

A felszínt a félárnyék festi vörösre. A Tycho kráter és sugarai azért szépen látszanak.
ASI 120 MC kamerával készült kép.

A következő képek Nikon D300 vázzal készültek a távcső primer fókuszában.

Mindenképpen szerettem volna egy színes, holdfogyatkozós fotót készíteni.

A fogyatkozásról készült kompozit kép. Az időpontok világidőben.

Azért ez a fogyatkozás sem zajlott le felhőmentesen.
22:35-től kb. 10 percig vonult át egy felhőzet a Hold előtt.

Az elkészült képekből összeállítottam egy videót, ami két óra eseményét fél percben sűrítve mutatja be.

Jövőre négy félárnyékos fogyatkozás lesz, melyből kettőt a január 10-it és a június 5-it megfigyelhetjük a Kárpát-medencéből.

A Gassendi kráter

A Hold délnyugati részén, a Mare Humorum (Nedvesség tengere) nyugati partján található a Gassendi kráter. A távcsőben olyan látványt nyújt, mint egy középkori vár, amely szigorúan őrködik a tenger bejárata felett. Egyik kedvenc holdbéli objektumom ez a kör alakú, erősen lepusztult, nagyon ősi kráter. Előző bejegyzésemben már utaltam rá, hogy ezt az érdekes képződményt külön posztban járom körül.

Válogatás a februári holdfelvételekből

Idén februárban hűséges égi kísérőnké volt a főszerep, ugyanis általában februárban és márciusban jár legmagasabban a Hold az égen, így megfigyelésére, a kisebb felszíni részletek képi rögzítésére is nagyobb az esély, mint máskor. Szerencsére a hónap közepén a Kárpát-medence időjárása kedvező volt, így sikerült elfogadható fényképeket készítenem a változatos felszínről. Ebben a posztban az elkészült képek közül válogattam és igyekeztem érdekesebb, látványosabb tájakat bemutatni.

A Tycho kráter

A Tycho Holdunk egyik legfeltűnőbb képződménye, köszönhető a belőle kiinduló világos sugaraknak. Ezeket telehold idején is jól láthatjuk még szabad szemmel is. Keletkezése összefüggésben van a dinoszauruszok kipusztulásával. Hogyan? Ebből a posztból kiderül.

Félárnyékos holdfogyatkozás

A bulvár lapok internetes kiadásai szenzációként tálalták, hogy február 10-ről, 11-re virradó éjszaka holdfogyatkozás lesz. A facebook-on is több ismerősöm osztotta lelkesen a hírt, sőt többen csodálkoztak, milyen szerencsések vagyunk, mert telihold és fogyatkozás is lesz egyszerre. Sokak lelki szemei előtt már megjelent a Hold, amint vöröses fényben pompázik az égbolton. De sajnos ez nem így történt!

Újra az ég alatt

Kattintásra nagyítható

December 4-én végre, hosszú idő után, ismét sikerült kiszabadulnom a csillagos ég alá. Erre az alkalomra nem terveztem sok mindent, inkább a Hold-Mars-Vénusz "együttállásra" koncentráltam. Még péntek este kutyasétáltatás közben gyönyörködtem a Hold vékony sarlójában és a mellette látszó Vénusz ragyogásában. Ekkor nem volt sem időm, sem felszerelésem közelebbről megnézni őket. Szombaton ismét munka foglalt le, de azért sikerült egy holdsarlós képet lőni a város közepéből, ez látszik balra. Vasárnap végre eljött az én időm.

Márciusi Hold

Márciusban háromszor tudtam fényképezni a Holdat. Ezekből a felvételekből nyújtok át egy válogatást, mellyel rövid holdsétára invitálom a Tisztelt Olvasót. Megjegyzem, a képek magyarázatánál, ahol lehet a holdi alakzatok elnevezését magyarul, vagy a magyarban használt alakban használom, de utána zárójelben a hivatalos nevét írom.

Március 14-én készítettem el az e havi első holdfelvételeket. Ekkor a Hold az első negyed táján volt, amit a köznyelv félholdnak nevez. Már késő délután a mélykék égen is látszott kiflihez hasonló alakja, bár a Nap még fent volt, de már erősen nyugaton járt. A bulvársajtó emlegetett már szuperholdat meg vérholdat, nekem most kék holdat sikerült fényképeznem.

Alexandriai kráterek

A napokban, a Csillagváros fórumon olvasottak adták az ötletet ennek a bejegyzésnek megírásához. A fórumon többek között arról volt szó, hogy az Irakban fekvő, ókori Nimrud város maradványait az Iszlám Állam vallási, vagy tudja fene mi okból lerombolta. Erre nekem meg eszembe jutott, hogy nem ez az első eset, hogy ókori maradványokat, kincseket rombolnak le vallási fanatikusok, ráadásul a történet szereplőinek a nevét Holdunkon kráterek is őrzik.

Ilyen esztelen rombolás történt az egyiptomi Alexandriában is a 640-es években. Ekkor foglalták el a muzulmánok Egyiptomot. Állítólag a katonák megkérdezték I. Omar kalifát, hogy a könyvtárban levő könyvekkel mi történjen. A kalifa azt mondta, hogyha azt tartalmazzák ami a Koránban van, akkor feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek. Így a könyvtár és a könyvek elégtek. A történészek szerint ez a történet hamis. Ami biztos, hogy az ókor legnagyobb tudományos intézete végleg megsemmisült, a könyvállománya elveszett. De nem ez volt az első eset, hogy a könyvtárat kár érte fennállásának közel 900 éve alatt. Egyiptom római meghódítása idején is szenvedett a könyvtár, aztán Marcus Aurelianus, később Diocletianus császárok vezette ostromkor is megsérült. A könyvtárban több ókori tudós is tanított, kutatott, könyvtáros is volt. Közöttük a világ első matematikus és csillagásznője Hüpatia is, aki a Kr.u.IV-V. sz. fordulóján élt.

Alexandriában ebben az időben azonban a politikai légkör nem kedvezett a régi vallásoknak és az ókori filozófiának, tudománynak. Először Teofil (Theophilus) alexandriai pátriárka átvizsgáltatta a könyvtár könyveit, melyek azok, amelyek a keresztény tanokkal nem egyeznek. Ezeket azután tiltottnak minősítette. Halála után utóda, Szent Cirill (Kürillosz, Cyrillus) püspök még keményebben lépett fel a könyvtár ellen, Hüpatiát az elvakult, feldühödött tömeg 415-ben meggyilkolta, mint pogány boszorkányt. Ezt a drámát több irodalmi alkotás és a 2009-ben készült Agora című film is feldolgozta. Hüpatia szerepében a szép színésznő Rachel Weisz látható. Hüpatia tragédiáját megelőzően egy évszázaddal korábban élt Alexandriában Szent Katalin, aki hite miatt keresztény vértanú vált, ugyanis nem volt hajlandó pogány áldozatokon részt venni, ezért lefejezték. Történetéről bővebben itt lehet olvasni. Emléknapja a Katalin nap, november 25.

Azonban nem csak a történelem lapjain találkozhatunk a fenti nevekkel. Ha első vagy utolsó negyed idején a Holdra nézünk, az egyenlítő alatt pár fokkal három nagy, összefüggő krátert láthatunk előbukkanni az árnyékból, melyek a távcsőben megkapó látványt nyújtanak. A három kráter közül az északit Teofilról, a déli szomszédját Cirillről, és az ez alattit Katalinról nevezték el. A képen pirossal satírozva jelöltem meg az alexandriai krátereket. A kép az utolsó negyed idején készült.

Kattintásra nagyítható.

Ha részletképen vizsgáljuk, vadregényes vidék tárul elénk. A következő felvételen "fekvő helyzetben" látjuk a krátereket, az északi irányt bejelöltem. Látható, hogy a Méz tengere nyugati partján terülnek el. A Theophilustól északkeletre 250 km-re fekszik a Hüpatiáról elnevezett romkráter.

Kattintásra nagyítható.

Közelebbről a három alexandriai kráter így néz ki. A legmarkánsabb és legfiatalabb a Theophilus. Átmérője 100 km, a falak 4400 m-re nyúlnak a bazaltos felszín fölé. Érdekessége a négy csúcsú központi hegye. Ezek jól kivehetők a felvételen. A központi hegy magassága eléri az 1400 métert.

Kattintásra nagyítható.

Az alatta levő, Szent Cirillről elnevezett kráter, a Cyrillus, már nagyon öreg, 3,5 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. Alakja már erősen roncsolt, fiatalabb becsapódások, főleg a Theophilust kialakítók feltöltötték, de falai még így is szépen kivehetőek, bár lankásabbnak tűnnek, mint északi szomszédjáé. A felvételen látható háromcsúcsú központi hegye is. Átmérője 90 km.

Legdélebbre helyezkedik el a Szent Katalinról elnevezett kráter, a Catharina, amely egyidős a Cyrillusszal. Ez is 100 km átmérőjű alakzat. Erősen roncsolt, lépcsős falai így is 3300 m-rel nyúlnak a kráter alja fölé. Északi felén szépen látszik a 48 km átmérőjű Catharina P jelű kráter, amely egy későbbi becsapódás nyomán keletkezett.

A Theophilustól északra, az Érdesség öblének nyugati partján, egy kisebb hegygerincet zár le a Hüpatiáról elnevezett kráter, melyet a következő képen X-el jelöltem. A Hypatia északnyugat-délkelet irányban megnyúlt roncsolt kráter, hossza 48 km, kora kb. 3,2 milliárd év. A kráter alja sík, lávával töltődött fel, délkeleti falai magasak és meredekek. Lenti szomszédja, a kerek Hypatia A jelű kráter 16 km átmérőjű. A képen a kráter belseje még árnyékban van.

Kattintásra nagyítható.

Ma délután számomra így kapcsolódott össze a történelem és a csillagászat, napjaink eseményeivel.

A hamuszürke fény, avagy újhold után

November 11-én volt újhold, e naptól kezdve lestem a nyugati égboltot hátha sikerül megpillantanom és lefényképeznem a vékonyka holdsarlót. Sajnos ez most sem sikerült, ami leginkább betudható  az időjárásnak. Felhő és pára uralkodott felettünk. Hétfőn, november 16-án végre megmutatta magát Holdunk. Az ég is szép volt, felhőzet még nyomokban sem volt. A szürkület beálltával és ahogy mentünk bele az estébe a Holdon egyre erősebb lett a csillagász körökben csak hamuszürke fénynek nevezett jelenség.

Ez nem más, mint a Földünknek a Hold megvilágítatlan feléről visszavert fénye. Szabad szemmel figyelve szép, szürke derengésként látszik a Hold korongja. Ez a jelenség csak újhold előtt, vagy után látszik pár napig. Lényegében ekkor, ha a Holdról néznénk, "teliföldet" látnánk.

Az égre felnézve így nézett ki Holdunk. Már nem vékony sarló, de még nem is az az éjszakát bevilágító "égi szövétnek". 

Kattintásra nagyítható.

Egy kicsit szórakozva a fényképező géppel és a persze utána a fotóbolttal kezelésbe véve a képeket így sikerült a hamuszürke fényt elővarázsolni:

Kattintásra nagyítható.

Az igazat megvallva, magam is meglepődtem az eredményen, hiszen a hamuszürke fény nehezen fotózható téma, habár szemünk jobban látja, mint a CCD, vagy CMOS érzékelő. Újhold után megjelenő első Holdra felnézve és kissé hunyorítva nagyon szépen megmutatkozik Földünk visszfénye.

Ha már a távcső mellett voltam és "véletlenül" kéznél volt az ASI kamera is, meg a laptop is, így készítettem pár felszíni képet, bár ekkorra a Hold nyugváshoz készülődvén, alacsonyan állt, sokszor a faágak kitakarták a megcélzott területet. 

Következzenek most a jobban sikerült felvételek, elsőként a Méz tengere, mely 350 km átmérőjű medence, "tenger" a délkeleti félgömbön. Északnyugaton (képen fent balra) éppen hogy csak megvilágítva a Theofilus hatalmas krátere látható. Délen (a képen lent) a 125 km-es Fracastorius romkráter zárja le a Méz tengerét, mintegy öbölként. Keleten a Pireneusok vonulatát lehet látni.

Mare Nectaris. Kattintásra nagyítható.

A tengereknél maradva sikerült megörökíteni a már napfényben fürdő, kerek Veszélyek tengerét. A 620x570 km-es síkság 3,82 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Mint minden tengert a Holdon, ezt is láva töltötte fel egy becsapódás nyomán. A benne található kisebb kráterek alját még nem éri fény, ezért fekete pöttyökként láthatók a síkságon. Ez a tenger a Hold legkeletibb féltekéjén látható, az északi félgömbön.

Mare Crisium. Kattintásra nagyítható.

Következő képen a két első tenger közé beékelődött egyenlítő környékén elterülő Termékenység tengere látható. Ez is egy hatalmas, 600 km-es, lávával feltöltött síkság. Keletkezése 4,5 milliárd évre tehető. A képen balra lent a fényes kráter a 133 km-es Langrenus, amely az első Holdtérkép készítőjéről kapta nevét. A tenger nyugati partján  (a képen balra) látható az érdekes alakú Guttenberg kráter, ennek átmérője 75 km. A fekete pöttyök itt is a még meg nem világított kisebb kráterek.

Mare Fecunditatis. Kattintásra nagyítható.

Az északi félgömbön látható két hatalmas kráter egymás mellett. Két mitológiai erős emberről kapták a nevüket. A nyugati fekvésű kisebbik krátert Herkulesről, a nagyobbik krátert Atlaszról nevezték el. A 88 km átmérőjű Atlasz az öregebb, 3 milliárd éves, míg a 70 km-es Herkules kb 1 milliárd éves. Keleten (a képen jobbra) a távolban a 126 km széles Endymion kráter látható, megnyúlva, bár a valóságban kör alakú. Endümión a Holdat megszemélyesítő Szelené szerelme volt. Nyugaton a Herkulestől balra a Bürg kráter és a mellette elterülő Halál tava (Lacus Mortis) még félig árnyékban van.

Herkules és Atlasz kráterek. Kattintásra nagyítható.

Délen szép látványt nyújtott a hatalmas, 191 km-es Jansen kráter környéke. Ez a kráter igen régi, 4,5 milliárd évvel ezelőtt jött létre. Azóta már más kisebb nagyobb kráterek épültek rá. A XIX. szd-i francia asztronómusról elnevezett kráter a képen balra lent látható, rajta fiatalabb és látványosabb kráterekkel. A kép jobb felső részén a Piccolomini krátert kezdi el sütni a Nap. A XVII. szd-i olasz csillagászról elnevezett kráter 88 km átmérőjű, 3,2 milliárd éves becsapódás hozta létre. A képen jól lehet látni a négy csúcsos központi hegyét. A belőle kiinduló sziklafal felső részét világítja csak meg a napfény. Ez a fal 500 km hosszan nyúlik el észak felé.

Jansen és Piccolomini kráterek környéke. Kattintásra nagyítható.

Nagyon szemet gyönyörködtető volt a Hold felszíne és jó móka volt kalandozni rajta. Az alig megvilágított felén is sok érdekes tájék tárult fel előttem. Legközelebbi posztban visszatérek a kettőscsillagok világába.

Az elmúlt napok holdjai

Az utóbbi másfél-két hétben az éjszakai égboltot a Hold uralta, ami nem is csoda, hiszen augusztus 29-én volt holdtölte. Az észlelésre szánt időmet így a Hold tájainak megörökítése kötötte le. Csodálatos a telehold fényében tündöklő táj, a nappalról jól ismert fákat, hegyeket a hold fénye ezüsttel vonja be. Nemhiába azonosították eleink az ezüstöt a Holddal. Ez a fény komolyabb, más csillagászati megfigyeléseket nem nagyon tesz lehetővé, hiszen az égbolt háttérfénye is ezüstösen ragyog a távcsőben. Így nem marad más hátra az egyszerű amatőrnek, mint a Holdat észlelni.
Valahol, egy internetes fórumon az írta valaki, hogy a Holdat nem szeretik a csillagászok, mert egysíkú, unalmas égitest. Én nem így látom. Tájai máshogy festenek, ha a felkelő, vagy a lenyugvó nap világítja meg őket. Főleg nagy nagyításban nézve egy krátert, vagy egy hegyvidéket elkalandozik az ember képzelete. Vajon mit látnánk, ha ott lennénk? Milyen lenne a Kopernikusz kráter mélyéről nézni a meredek, 3700 m magas sziklafalakat? Ha már Kopernikusz kráterét említettem, mutatok egy régebben készült képet róla. Ez még a magán hordozza a holdi fényképezésem kezdeti korszakának gyerekbetegségeit. (Amint alkalmam lesz ismét készítek egy képet róla.)

Kopernikusz kráter 2013 augusztus 17-én. Kattintásra nagyítható.

Visszatérve a napjaink Holdjára. Augusztus 26-án már közelített a telehold. Így nézett ki hűséges kísérőnk.

Kattintásra nagyítható.

A felszínén sok szép részletet is ki lehet venni. Itt van például a kép baloldalán, az egyenlítő alatt levő majdnem kerek medence, amit Nedvesség tengerének (Mare Humorum) neveztek el. Északról a Gassendi kráter jellegzetes alakzata határolja. Közelebbről így néz ki. (észak a képen lefelé van)

Kattintásra nagyítható.

A Gassendi jellegzetes alakzata a Holdnak. 110 km átmérőjű közel kör alakú képződmény. Három tagú központi csúcsa van, mely 1200 m-re magasodik a kráter fölé. Külső falának magassága nyugatról dél felé csökken. Névadója XVII. szd-i francia matematikus, asztronómus.  Északról egy kisebb kráter épült rá a Gassendi A jelű.  Tőle délnyugatra található a 85 km átmérőjű Mersenius kráter. Talaja szinte sík, bazalt, a falai 2300 m magasak. Névadója egy XVII. szd-i francia filozófus.
A Nedvesség tengere 360 km átmérőjű medence, majdnem kör alakú 113 000 km2 területű. Lankás hegyvidék határolja.

Ha még délebbre megyünk a kalandozó szeme megakad egy érdekes elnyúlt alakú kráteren. Ez a 179 km hosszúságban elterülő Schiller kráter. (A képen jobboldalt) A délkelet-északnyugati tájolású formáció kialakulását egy lapos szögben becsapódó meteoritnak köszönheti. Északkeleten a falai meredekek, míg délre teraszosan csökkennek. A kráter nem a német költőről, hanem XVII. szd-i német asztronómus papról kapta nevét. A kép előterében a 86 km-es Tycho kráter látható, ami még napfényben fürdik, Ezért nem olyan látványos. Központi csúcsa 1500 m magas a kráter viszont  mély, 4200 méteres falak határolják. A belőle kiinduló fényes sugarakat csak a felső, holdkorongot ábrázoló képen lehet jól látni. Nevét Tycho Brache dán csillagászról kapta. Tőle délre, a képen feljebb található a a hatalmas 225 km átmérőjű Clavius kráter, melyre több kisebb kráter is ráépült az idők folyamán. Falai lépcsőzetesen süllyednek a felszínbe. Nevét Cristoph Klau német matematikusról kapta.

Kattintásra nagyítható.

Ha kicsit északabbra megyünk a Schillertől, akkor nagyon szép látvány tárul a szemünk elé. A Schickard krátert határoló hegyek csipkézete jól látszik a kráter aljára vetülő árnyékukon.

Kattintásra nagyítható.

A kráter kör alakú, talaja bazalttal kitöltött. Töredékes, romos sáncfalai csak néhol érik el 2700 m magasságot. Ha ennek a kráternek a közepén állnánk, a felszín természetes görbülete miatt csak egy hatalmas síkságot látnánk, mert a kráterfalak a horizont alá kerülnek. A kráter névadója német matematikus, csillagász volt.

Most ugorjunk egy hatalmasat az északi félgömbre. Az Esők tengerének (Mare Imbrium) egyik öblébe a Szivárványok öblébe (Sinus Iridum). A 400 km-es félkör alakú öblöt a Júra hegység határolja, melynek csúcsai néhol elérik a 6000 méteres magasságot. Az öböl területe 237000 km2.

Kattintásra nagyítható.

Felette (a képen alul) egy szabálytalan alakzat vonzza a szemet. Ez az angol matematikusról, Ch. Babbage-ről elnevezett kráter. Erősen roncsolt kráter 144 km átmérőjű, töredezett talajjal látszik. Mellette a szintén roncsolt Anaximandrosz, görög filozófusról elnevezett kráter látható, ami 68 km átmérőjű, sáncfalai 2800 m magasan veszik körül.

Telehold után két nappal, augusztus 31-én ezt láttam a távcsőbe tekintve:

Kattintásra nagyítható.

Egy vidékről sikerült közeli felvételt készíteni, mert a légkör annyira háborgott a nappali hőség és az esti lehűlés miatt, hogy szinte lehetetlen feladat volt élességet állítani.

Kattintásra nagyítható.

A kép a Méz tengerét (Mare Nectaris) ábrázolja. A kép jobb szélén a Theofilus kráter látható, balra mellette az Érdesség öble (Sinus Asperitatis), ami a Nyugalom tengerébe (Marea Tranquillitatis) vezet. A Méz tengerét a 3000 méteres Pireneusok hegység határolja keletről (kép bal oldala) Itt két érdekes kráter található. Mindjárt az előtérben a Gutenbergről elnevezett kráter maradványai láthatók. A 75 km-es kráter délnyugati falai 2280 méterre magasodnak, míg északkeleten alig látszik valami belőlük. A másik érdekesség a kép bal felső felén látható Kolombusz kráter. Ez 75 km átmérőjű, szirtfalai 2400 méter magasak. Központ csúcsa alacsony. Előtte, szorosan ráépülve a Kolombusz A látható. Sajnos a kép nem igazán éles, a fentebb említett légköri mozgás miatt. Több felvételt is készítettem különböző vidékekről, de a feldolgozás során kiderült, hogy használhatatlanok, mentek a kukába.

Szeptember elsején készült ez a kép a Holdról. Már szépen fogy.

Kattintásra nagyítható.

A légkör ekkor sem volt a barátom, így a közeli felvételek szintén a kukában végezték. Azért megemlítem, hogy az északi féltekén feltűnő jelenség az Atlasz 88 km-es és mellette a Herkules 70 km-es krátere.

Most várom, hogy kiderüljön és jó idő legyen, hátha sikerül még pár érdekes vidéket megörökíteni holdunkon, ami ugye nem is olyan unalmas.

A fogyó Hold tájai

Hosszú ideje nem jelentkeztem, nem voltam az ég alatt, itt most nem részletezendő okok miatt. Tegnap, vagyis inkább ma éjszaka viszont végre a távcső mellett piszmoghattam újra és a mindig gyönyörű csillagos eget figyelhettem meg. Célom a fogyó Hold tájainak fényképezése volt.

Éjfél után került a Hold olyan helyzetbe, hogy végre a távcső számára is láthatóvá vált, addig ugyanis a fák takarták, fénye viszont más megfigyelési lehetőséget erősen korlátozott. Nagyon szép látványt nyújtott, amíg alacsonyan járt a színe sárgás volt, ami halványodott a magassága növekedésével.

A távcsőre csatlakoztatott NIKON D300 gépvázzal készítettem ezt a korongfotót. Így nézett ki Holdunk.

Kattintásra nagyítható.

Szokás szerint a fény-árnyék határát, az ún. terminátort böngésztem át, először ccd kamerával a távcső ún. primer fókuszában, majd 2X Barlow lencse segítségével részletképeket készítettem. A kamera kb. 12'x9' területet képez le, míg fókusznyújtással 6'x4' a leképezett terület nagysága.

Első képen az északi félgömbön található Mare Serenitatis, magyarul a Derültség tengere látható, melyben valójában víz nem hullámzik, lávamező alkotja. A 650 km-es medencét 3,5 milliárd évvel ezelőtt egy kisbolygó becsapódása hozta létre. Keleti felén jól látható a Ródoszi Poszeidóniosz görög filozófusról elnevezett kráter, melynek átmérője 96 km. Előtte kígyózik 130 km hosszan a Szerpentin gerinc. Ezeket az alakzatokat az alsóbb képen nagyobb nagyításban is láthatjátok. A tengerről találtam egy nagyon jó cikket Földvári István Zoltán kolléga blogján, Mizser Attila tollából. Elolvasható itt. A képfeliratokon a hivatalos neveket használtam.

A Mare Serenitatis és a Posidonius kráter a lemenő nap fényében

A Posidonius kráter és a Szerpentin gerinc közelről

A Derültség tengerétől észak felé haladva felfigyeltem az Arisztotelész kráterre és környékére. A képen fent látható a modern tudomány szülőatyjáról elvezett kráter, mely 88 km átmérőjű, a kráter falai 3000 m magasak. Valamikor 3 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. Alatta a kisebb testvére, a Knidoszi Eudoxosz görög matematikusról elnevezett krátert láthatjuk. A kráter 68 km átmérőjű, meredek falai 3350 méteresek. A két testvér krátertől jobbra a Halál tava látható, A 151 km-es medencét 4,5 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. A belőle kiemelkedő kráter a XIX. századi osztrák csillagászról, Johann Tobias Bürgről kapta nevét. Átmérője 40 km, falai 2200 m-re nyúlnak a Halál tava főlé. Keletkezése kb. 1 milliárd évre tehető.

Fent az Ariastoteles, alatta az Eudoxus kráterek, az árnyékban már a Lacus Mortis
 és a Bürg kráter

A Hold egyenlítőjétől délre a 11° szélességi fokon található kedvenc formációm, amit csak kráterhármas néven szoktam emlegetni. A felső és legfiatalabb az Alexandriai Theofiluszról elnevezett kráter. A 101 km átmérőjű kör alakot 4400 m magas falak veszik körül. A négy csúcsos központi hegye 1400 m magasra nyúlik a kráter felszíne fölé. Egy valamikor 3,2 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. Alatta a szintén alexandriai Kürilloszról elnevezett kráter látható, mely kb. 3,85 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Átmérője 98 km és már erősen lepusztult állapotban van. Érdekessége a hármas központi csúcs. Délebre található a szintén alexandriai Szent Katalinról elnevezett kráter, mely egy 3,92 milliárd éves becsapódás nyomán keletkezett. A 101 km átmérőjű krátert 3120 m magas falak határolják. Ez is erősen lepusztult állapotban van, mint felső szomszédja. A képen jól látható az északi falnál elterülő fiatalabb, 46 km-es Catharina P. A kráterhármastól nyugatra az X azt a helyet jelöli, ahol 1972 április 21-én az Apolló 16 leszállt a Descartes fennsíkon. Köszönet a hely bejelöléséért Kurucz Jánosnak, aki a Csillagváros fórumon hívta fel a figyelmemet erre a tényre.

Theophilos, Cyrillos, Catharina kráterek, tőlük jobbra az X az Apolló 16
leszállóhelyét jelöli

Elhagyva a félárnyékos részeket, ahol a Nap lenyugodni látszik, nyugatra és délre haladva látható egy másik szép holdi alakzat a Tycho kráter. A XVI. szd-i dán csillagászról  elnevezett kráter viszonylag fiatal keletkezésű, kb 100 millió éves. Az átmérője 86 km és 4800 méter magas falak határolják. Képen is szépen kivehető az 1500 méteres központi csúcs. A kráter és környék még napfényben fürdik.

Ahol még teljesen nappal van. A Tycho kráter a Hold egyik legszebb alakzata
 a déli féltekén található

Ha már a napfényes vidéknél tartottunk, akkor ugorjuk vagy 2800 km-t északra és a Platón krátert látjuk magunk előtt, amint a Hidegség tengere és az Esők tengere között elterülő Alpok hegységbe ágyazódik be. A nagy görög filozófusról elnevezett kráter a benne elterülő 101 km-es síksággal feltűnő célpontot nyújt. Nyugati fala 2000 m emelkednek a felszín fölé.

Még itt is süt a Nap. Az északi féltekén levő Platón kráter

Élveztem a nyári enyhe éjszakát, volt vagy 23°C. A tücskök ciripelése betöltötte a mezőt, az óragép megnyugtatóan kerregett. Nagyon jó érzés volt ismét az ég alatt lenni.

Tavaszi napfogyatkozás

Március 20-a csillagászati szempontból fontos nap 2015-ben, mert két égi esemény is történt ezen a napon. Az első  a látványosabb, és délelőtt köszöntött ránk egy részleges napfogyatkozás képében. Már nagyon vártam és nagyon szorítottam, hogy felhők ne zavarják meg az eseményt, és 1999 után ismét egy szép, déli, délelőtti fogyatkozást láthassunk.

Kora reggel már szép, tavaszias, napsütéses időben pakoltunk ki feleségemmel, Klárival a műszert és tartozékait. Most a távcsőre fényképezőgép került és napszűrő fólia, mert így szerettem volna megörökíteni az eseményt. Sajnos későn kapcsoltam és a napfogyatkozás-néző szemüveg beszerzéséről lemaradtam, így a szabad szemes megfigyeléshez hegesztőpajzsot használtunk.

Központi csillagunk viszonylag nyugodt volt. Felületén csak egy árva foltocska mutatkozott és egy-egy fáklyamező a K-i és Ny-i félteke szélén.  A kép a fogyatkozás előtt 2 perccel készült.

Ezt mutatta a Nap a fogyatkozás előtt. Egy folt és fáklyamezők a széleken. Nagyításhoz klikk a képre.

A Hold belépése a napkorong elé az előrejelzett időben 9:40-kor következett be. Ekkor lehetett látni a napkorong K-ÉK-i felén egy nagyon kicsiny torzulást. Mintha beleharaptak volna a korongba.

Az első kontaktus. Nagyításhoz klikk a képre.

Ezek után szépen, percről percre jött be a Hold, egyre látványosabban takarta el a Napot. Már negyed tizenegy felé érezhetővé vált a fogyatkozás hatása. A levegő hűvösebb lett, a napsütés ereje, csökkent, és a fény is furcsa lett. A színek fakóbbak voltak, a tájra bágyadtság ereszkedett. Nem jut eszembe jobb szó, ami leírja a hatást. Az addig élénken csiripelő madarak is, mintha alább hagytak volna énekükkel, de nem csendesedtek el teljesen. 10:30-kor a foltot is elérte a Hold korongja. A Hold szélén megfigyelhető a felszín egyenetlensége. A koron széle nem sima, inkább a felszíni alakzatoknak köszönhetően érdes.

A folt kitakarása előtti pillanat. Egy perc múlva már nem látszott. Nagyításhoz klikk a képre. 

A maximális kitakarás 10:48-kor következett be. Ekkor a Hold mintegy 3 percre megállni látszott a Nap előtt. Legalábbis mozgását nem lehetett érzékelni. A környezeti fények tompák lettek, a levegő lehűlt, az árnyékok is határozatlanok lettek. A madárdal halkabb, ritkább volt. Janka kutyán viszont nem láttam viselkedés változást. A földön elterülve élvezte a gyengébb napsütést. Csak a pogácsás zacskó csörgése hozta lázba.

A fogyatkozás maximuma. Nagyításhoz klikk a képre.

 Aztán a Hold megindult, 11 órakor már látható, érezhető volt az elmozdulása. A fényesség és ezzel együtt a Nap ereje is érezhetően nőtt. A színek telítetté váltak, a levegő is kezdett melegedni.

A helyzet 11 órakor. Nagyításhoz klikk a képre.

A Hold folyamatosan vonult ki a Napból, a levegő percről-percre melegebb lett. A madarak dalos kedve is visszatért. 11:45-kor a folt is láthatóvá vált. Eddigre a napsütés ereje teljesen visszatért. Alig lehetett érezni már, hogy még mindig fogyatkozás van.

A folt ismét látható. Nagyításhoz klikk a képre.

 Az utolsó kontaktusra, azaz a Hold teljes kilépésére 11:59-kor került sor. Ekkorra már a világ visszazökkent a rendes kerékvágásába. A levegő visszamelegedett, a napsütés erős lett, élvezhetővé vált, jól is esett. A környéket ismét madárdal töltötte be.

Az utolsó kontaktus, a Hold elhagyja a Napot. Nagyításhoz klikk a képre.

 A fogyatkozásról készítettem egy time lapse videót, ahol a két óra eseményét másfél percre szűkítettem le.

Itt van egy mozaik kép a fogyatkozásról, az időpontokat világidőben adtam meg. Azaz egy órát hozzá kell adni, hogy megkapjuk a "rendes" időt.

Nagyításhoz klikk a képre.

 És végül egy életkép a fogyatkozás megfigyeléséről, Klári, Janka kutya, és a távcső.

A bejegyzés elején két fontos eseményről írtam. Nos az elsőt, a fogyatkozást a fentiekben részleteztem. A második nem volt ennyire látványos, hatása viszont napról napra jobban érezhetővé válik. Este háromnegyed tizenegykor ugyanis megtörtént a tavaszi napéjegyenlőség. Most már hivatalosan is vége a télnek és itt a TAVASZ!