A fogyó Hold tájai

Hosszú ideje nem jelentkeztem, nem voltam az ég alatt, itt most nem részletezendő okok miatt. Tegnap, vagyis inkább ma éjszaka viszont végre a távcső mellett piszmoghattam újra és a mindig gyönyörű csillagos eget figyelhettem meg. Célom a fogyó Hold tájainak fényképezése volt.

Éjfél után került a Hold olyan helyzetbe, hogy végre a távcső számára is láthatóvá vált, addig ugyanis a fák takarták, fénye viszont más megfigyelési lehetőséget erősen korlátozott. Nagyon szép látványt nyújtott, amíg alacsonyan járt a színe sárgás volt, ami halványodott a magassága növekedésével.

A távcsőre csatlakoztatott NIKON D300 gépvázzal készítettem ezt a korongfotót. Így nézett ki Holdunk.

Kattintásra nagyítható.

Szokás szerint a fény-árnyék határát, az ún. terminátort böngésztem át, először ccd kamerával a távcső ún. primer fókuszában, majd 2X Barlow lencse segítségével részletképeket készítettem. A kamera kb. 12'x9' területet képez le, míg fókusznyújtással 6'x4' a leképezett terület nagysága.

Első képen az északi félgömbön található Mare Serenitatis, magyarul a Derültség tengere látható, melyben valójában víz nem hullámzik, lávamező alkotja. A 650 km-es medencét 3,5 milliárd évvel ezelőtt egy kisbolygó becsapódása hozta létre. Keleti felén jól látható a Ródoszi Poszeidóniosz görög filozófusról elnevezett kráter, melynek átmérője 96 km. Előtte kígyózik 130 km hosszan a Szerpentin gerinc. Ezeket az alakzatokat az alsóbb képen nagyobb nagyításban is láthatjátok. A tengerről találtam egy nagyon jó cikket Földvári István Zoltán kolléga blogján, Mizser Attila tollából. Elolvasható itt. A képfeliratokon a hivatalos neveket használtam.

A Mare Serenitatis és a Posidonius kráter a lemenő nap fényében

A Posidonius kráter és a Szerpentin gerinc közelről

A Derültség tengerétől észak felé haladva felfigyeltem az Arisztotelész kráterre és környékére. A képen fent látható a modern tudomány szülőatyjáról elvezett kráter, mely 88 km átmérőjű, a kráter falai 3000 m magasak. Valamikor 3 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. Alatta a kisebb testvére, a Knidoszi Eudoxosz görög matematikusról elnevezett krátert láthatjuk. A kráter 68 km átmérőjű, meredek falai 3350 méteresek. A két testvér krátertől jobbra a Halál tava látható, A 151 km-es medencét 4,5 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. A belőle kiemelkedő kráter a XIX. századi osztrák csillagászról, Johann Tobias Bürgről kapta nevét. Átmérője 40 km, falai 2200 m-re nyúlnak a Halál tava főlé. Keletkezése kb. 1 milliárd évre tehető.

Fent az Ariastoteles, alatta az Eudoxus kráterek, az árnyékban már a Lacus Mortis
 és a Bürg kráter

A Hold egyenlítőjétől délre a 11° szélességi fokon található kedvenc formációm, amit csak kráterhármas néven szoktam emlegetni. A felső és legfiatalabb az Alexandriai Theofiluszról elnevezett kráter. A 101 km átmérőjű kör alakot 4400 m magas falak veszik körül. A négy csúcsos központi hegye 1400 m magasra nyúlik a kráter felszíne fölé. Egy valamikor 3,2 milliárd évvel ezelőtti becsapódás hozta létre. Alatta a szintén alexandriai Kürilloszról elnevezett kráter látható, mely kb. 3,85 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Átmérője 98 km és már erősen lepusztult állapotban van. Érdekessége a hármas központi csúcs. Délebre található a szintén alexandriai Szent Katalinról elnevezett kráter, mely egy 3,92 milliárd éves becsapódás nyomán keletkezett. A 101 km átmérőjű krátert 3120 m magas falak határolják. Ez is erősen lepusztult állapotban van, mint felső szomszédja. A képen jól látható az északi falnál elterülő fiatalabb, 46 km-es Catharina P. A kráterhármastól nyugatra az X azt a helyet jelöli, ahol 1972 április 21-én az Apolló 16 leszállt a Descartes fennsíkon. Köszönet a hely bejelöléséért Kurucz Jánosnak, aki a Csillagváros fórumon hívta fel a figyelmemet erre a tényre.

Theophilos, Cyrillos, Catharina kráterek, tőlük jobbra az X az Apolló 16
leszállóhelyét jelöli

Elhagyva a félárnyékos részeket, ahol a Nap lenyugodni látszik, nyugatra és délre haladva látható egy másik szép holdi alakzat a Tycho kráter. A XVI. szd-i dán csillagászról  elnevezett kráter viszonylag fiatal keletkezésű, kb 100 millió éves. Az átmérője 86 km és 4800 méter magas falak határolják. Képen is szépen kivehető az 1500 méteres központi csúcs. A kráter és környék még napfényben fürdik.

Ahol még teljesen nappal van. A Tycho kráter a Hold egyik legszebb alakzata
 a déli féltekén található

Ha már a napfényes vidéknél tartottunk, akkor ugorjuk vagy 2800 km-t északra és a Platón krátert látjuk magunk előtt, amint a Hidegség tengere és az Esők tengere között elterülő Alpok hegységbe ágyazódik be. A nagy görög filozófusról elnevezett kráter a benne elterülő 101 km-es síksággal feltűnő célpontot nyújt. Nyugati fala 2000 m emelkednek a felszín fölé.

Még itt is süt a Nap. Az északi féltekén levő Platón kráter

Élveztem a nyári enyhe éjszakát, volt vagy 23°C. A tücskök ciripelése betöltötte a mezőt, az óragép megnyugtatóan kerregett. Nagyon jó érzés volt ismét az ég alatt lenni.