Fényességmérés AstroimageJ szoftverrel

Ebben a bejegyzésben az AstroimageJ egyik hasznos funkcióját, a fényességmérést fogom bemutatni, amely segít  többek között a kettőscsillagok és változócsillagok vizsgálatában. A csillagászati képalkotás számomra mindig is a megfigyelés egyik eszköze volt, akárcsak egykor a rajzolás. Az asztrofotózás során nem a látványos képek készítése motivál, hanem a mérésekből kinyerhető eredmények, legyen az két csillag pozíciója, vagy a képeken szereplő objektumok fényességének meghatározása. 

Az Albireo többes csillagrendszer.

Nyári észlelések és járdacsillagászati bemutatók kedvenc célpontja a Hattyú csillagképben a madár csőrét jelölő kettős, az Albireo. Kistávcsövekben nagyon szép látvány az egymás mellett szorosan pompázó fényes sárgás és zöldes színű csillagpár. Sokan nem tudják, hogy ez a kettős gyakorlatilag 12 tagból álló csillagrendszer két legfényesebbje. Amatőrcsillagász pályafutásom során eddig két alkalommal vettem górcső alá, illetve távcső végére ezt az igen érdekes rendszert. 

Zeta Capricorni, lehetséges szupernóva?

A gyanútlan észlelő amatőrcsillagász lefényképez egy általa egyszerű kettős csillagnak tartott rendszert, aztán kicsit bővebben megtúrja a katalógusokat és  mindjárt izgalmassá válik az észlelés, mindjárt másként tekint a megfigyelt rendszerre. Így jártam én is a Zeta Capricorni, vagy SEE 446 jelű kettős csillaggal is. Lehetséges, hogy egy időzített bomba ez a rendszer? Lehet, hogy egy látványos szupernóva robbanásban múlik ki? Ezekre a kérdésekre is megpróbálok választ adni ebben a bejegyzésben, ez mellett röviden leírom nyomozásom eredményét.

Dupla dupla, avagy egy hosszúra nyúlt észlelés története

 

Az amatőr csillagászok kedvenc célpontja ez a többszörös rendszer. A Vega szomszédságában ragyognak, tulajdonságát jól jellemzi "népi" elnevezése: dupla dupla. A két fényes csillagnak is vannak kísérői, miközben önmaguk is kettős csillagként élik napjaikat. Mostani bejegyzésemben őket veszem górcső alá.

A Fiastyúk kettős csillagai

Egy csillaghalmazban az ember nem tud eldobni egy képzeletbeli követ úgy, hogy az ne találjon el legalább egy kettős csillagot. Nos ilyen a helyzet az M45 halamzaban is. Ennek népi neve  Fiastyúk, de hívják Pleiádoknak is, a görög mitológia után. Ez a nyílthalmaz a téli égbolt egyik legfeltűnőbb alakzata. Már több alkalommal került távcsövem látómezöjébe, ezen megfigyelések egyikéről korábban már megemlékeztem ebben a blogban. Ekkor még nem vizsgáltam kettős csillagait, de ötlet szinten mindig is motoszkált bennem. Nos, jó pár év telt el, hogy az ötlet valósággá váljon. Ebben a bejegyzésben a Fiastyúk nem minden kettős rendszerét ismertetem, csak a látványosabbakat fogom megemlíteni.

67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös

Aki figyelemmel kíséri az űrkutatás eseményeit, bizonyára emlékszik 2014-re, amikor az ESA, az Európai Űrügynökség Rosetta nevű szondája közelítette meg ezt a furcsa nevű égi vándort, és a Philae leszállóegysége landolt is a felszínén. Ez volt az első eset, hogy az ember elért egy ilyen kicsi égitestre. Annak idején nagy sajtó visszhangot kapott a küldetés, melyben magyar mérnökök és szakemberek is részt vettek. A Rosetta küldetése vegyes eredménnyel zárult, viszont ennek köszönhetően első alkalommal nézhettünk körül egy üstökös felszínén.