A sokoldalú szoftver alkalmazási területei közül most a változócsillagok megfigyelésére és mérésére fókuszálunk. Maga a mérés már az ég alatt kezdődik, amikor a kiválasztott célpontra irányítjuk a távcsövet és elindítjuk a képalkotást. Ahogyan minden mérési folyamatnál, itt is elengedhetetlen a többszöri ismétlés. A csillagászatban különösen igaz az örökérvényű mondás: "Egy mérés nem mérés, két mérés fél mérés, három mérés egy mérés." Ezért mindig érdemes több képet készíteni ugyanarról a célpontról.
Személy szerint változócsillagok és kettőscsillagok megfigyelésekor általában tíz képet rögzítek. Ezeket azonban nem összeadással (stackeléssel) dolgozom fel, hanem egyenként elemzem őket. Miután elkészültek a felvételek, elérkezik a következő lépés: a képek kiértékelése és feldolgozása a megfelelő szoftverrel.
A szoftvert kifejezetten csillagászati képfeldolgozásra fejlesztették ki a Louisville-i Egyetemen, és ingyenesen letölthető a hivatalos honlapjukról. Telepítés után megnyitva egy kis kezelőpanel jelenik meg, amely lehetőséget biztosít az első beállítások elvégzésére. Nézzük meg részletesen, hogyan is működik!
A lenyíló menükön keresztül számtalan funkció érhető el, de a szoftver használata előtt két fontos beállítást el kell végezni. Mivel pontos mérésekhez kizárólag csillagászatilag feloldott képekkel dolgozhatunk, az első lépés a plate solving eljárás végrehajtása.
Ehhez szükség van egy API-kulcsra, amelyet a nova.astrometry.net weboldalon lehet igényelni. Regisztráció után az API-oldalon megtalálható a személyes kulcs, amelyet a szoftver Astrometry Settings lapján a User Key mezőbe kell beírni.
A megnyitott képen egyébként a T CrB egyik, Seestar S50-el készült észlelése látható. :-)
A plate solving eljárás elvégzése után a szoftver a képpanel Ra és Dec ablakaiban megjeleníti az egérmutató aktuális égi koordinátáit. Emellett a bal oldali indikátor az égtájakat is kijelzi, segítve a tájékozódást.
A másik fontos beállítás a Simbad adatbázis szerverének elérhetősége. Ehhez kattints a főpanel harapófogó ikonjára, majd a Coordinate Converter lap Network menüjére. Itt a kékkel jelzett sorból vedd ki a pipát – ezzel biztosítod, hogy a szoftver a francia szerverről töltse le az adatokat.
Ez voltak a legfontosabb és alapvető beállítások a munka megkezdése előtt. Most nyissuk meg végre a 10 db képünket:
Ehhez a File--> Import --> Image Sequence menü pontra kell navigálnunk, ahogy a fenti kép is mutatja.
A Dir mezőben adhatjuk meg a képek könyvtárát, amelyből a szoftver dolgozni fog. Az Start értéke az első kép sorszámát határozza meg, míg a Count a beolvasandó képek darabszámát jelöli. Ezekkel a beállításokkal szabályozhatjuk, hogy hány képet és melyiktől kezdve töltsön be a program.
Ha például az első kép valamilyen okból hibás vagy gyenge minőségű, akkor az Start értékét 2-re kell állítani, így a szoftver az első képet kihagyja.
Fontos! Az Use virtual stack opció legyen bejelölve, hogy a szoftver megfelelően tudja kezelni a képeket.
A képek egy külön ablakban nyílnak meg, és a hisztogram feletti csúszkával lépkedhetünk közöttük. Az első lépés a plate solving elvégzése. Ehhez navigáljunk a WCS → Plate Solve using Astrometry.net (with options) menüpontra.
A megnyíló ablakban jelöljük be a megfelelő opciókat a mellékelt kép alapján, majd indítsuk el a folyamatot a Start gombbal. A művelet állapotát egy külön dobozban követhetjük nyomon, amely mutatja, hogy éppen melyik képen dolgozik a szoftver.
Miután a plate solving befejeződött, zárjuk be a képablakot, majd nyissuk meg újra a fentebb ismertetett módszerrel. Ekkor már a csillagászatilag feloldott képeket látjuk, helyes tájolással. Ha bármely csillagra jobb gombbal kattintunk, a szoftver automatikusan megnyitja a Simbad adatbázis adott csillaghoz tartozó oldalát.
Ne aggódj, ha elsőre bonyolultnak tűnik! Egy kis gyakorlással az egész folyamat nem tart tovább öt percnél.
Most, hogy elvégeztük a plate solving-et, készítenünk kell egy minta fájlt az általunk vizsgált változócsillagról. Ez gyakorlatilag egy változócsillag-térképhez hasonló adatállomány lesz.
A minta fájl elkészítéséhez nyissunk meg egy képet a File → Open paranccsal. Ezután nyissuk meg a Multi Aperture Measurements ablakot, és állítsuk be a paramétereket a mellékelt kép szerint.
Bár az AstroImageJ rendelkezik egy automatikus rutinnal, amely magától meghatározza a cél fényességét, most nem ezt fogjuk használni – hanem manuálisan állítjuk be a kívánt paramétereket.
A csúszkákkal az apertúra nagyságát állíthatjuk. A lényeg, hogy kb egy pixellel legyen nagyobb az apertúra, mint a csillag. A Place aperture gombra kattintva elindítjuk a kijelölési folyamatot.
Ahogy a fenti képen látható, az egér bal gombjával kijelöljük a cél csillagot, majd egyenként az összehasonlítókat. Annyi segítséget kapunk, hogy az öh-k V magnitudóját az automatikusan megnyíló Simbad oldalról beírhatjuk a dobozba, ahogy az alábbi képen látható:
Ebben a fázisban tetszőleges számú összehasonlító csillagot (öh) adhatunk meg. Azonban érdemes a célcsillag közvetlen környezetében maradni az összehasonlító csillagok kiválasztásakor, hogy a mérés minél pontosabb legyen.
A kiválasztás befejezéséhez nyomjuk meg az Enter billentyűt. Ekkor a szoftver lefuttat egy mérést, és egy új ablakban megjeleníti az eredményeket. Ezúttal azonban nem a mérési eredményekre koncentrálunk, hanem létrehozzuk a minta fájlt.
Ehhez a képablakban navigáljunk a File → Export RADEClist menüpontra. Ezzel elmentjük a kiválasztott csillagok adatait, amelyeket a későbbiekben felhasználunk a további elemzésekhez.
Ezeket a fájlokat célszerű a meghajtónkon egy külön mappában eltárolni. Itt gyűjthetjük a minket érdeklő változók fájljait. Ez én mappám így néz ki:
Ezután bezárhatjuk a képet, majd az Import funkcióval megnyithatjuk az összes képünket.
A minta fájl beimportálásához a képablakban navigáljunk a File → Import apertures from RA/DEC list menüpontra. Ezzel betöltjük a korábban létrehozott adatokat, amelyek alapján a szoftver azonosítani tudja a célcsillagot és az összehasonlító csillagokat az összes képen.
A képen a T CrB és az általam megjelölt öh-i látszanak. A Multi-Aperture elindítása után a mérés automatikusan lefut.
Az AstroImageJ minden mérést egy külön ablakban jelenít meg, ahol az eredményeket nemcsak összegezhetjük, hanem hibaszámítást is végezhetünk. Az alábbi képen a T CrB egy szeptemberi fényességmérésének eredménye látható.
A bekékített sor a mérés eredményét mutatja, míg az alatta lévő érték a mérési hibát jelöli a Source_AMag_T1 oszlopban. A teljes táblázatot XLS fájlként is elmenthetjük, így később Excelben feldolgozhatjuk, és akár grafikonon (ploton) is megjeleníthetjük az adatokat.
A folyamat gyorsítása és egyszerűsítése
Ha előzetesen elkészítettük a minta fájlt (RA/DEC list), akkor egy-egy változócsillag mérése mindössze pár percet vesz igénybe, jelentősen leegyszerűsítve a munkafolyamatot.
Az alábbi öt lépésben foglalható össze a teljes eljárás:
- Képek elkészítése – legalább 10 db felvétel rögzítése
- Plate solving elvégzése
- RA/DEC lista importálása
- Multi-aperture mérések lefuttatása
- Eredmények mentése
Miért érdemes ezt csinálni?
Íme egy fénygörbe, amely a saját észlelésekből lett összeállítva:
A vizsgált csillag egy rövid periódusú változócsillag, amelynek fényessége a kísérőcsillag mozgása miatt ingadozik. A görbén jól látható, hogy a kísérő mikor halad a főcsillag előtt, mellett vagy mögött, így a rendszer keringése pontosan nyomon követhető.
A méréshez szükséges felvételeket egy Seestar S50 műszerrel készítettem, majd a fent ismertetett módszerrel dolgoztam fel őket.
Remélem, hogy ez az írás hasznos segítséget nyújt az Olvasónak!

.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése