Az Orion öve

Az Orion a téli égbolt legfeltűnőbb csillagképe, mellesleg személyes kedvencem. A csillagkép területén hatalmas kiterjedésű molekulafelhő található, mely napjainkban is csillagok keletkezési helye. Ennek a felhőnek részei az asztrofotósok kedvenc célpontjai, ilyen például a sötét, vidéki égen szabad szemmel is látható Nagy Orion Köd, de a kettős csillagok iránt érdeklődők is érdekes rendszereket találhatnak itt, továbbá bővelkedik a terület csillaghalmazokban is. Ebben a bejegyzésben  most az Orion öv -ferdén a három csillag- kettős és többes rendszereit veszem távcső végre.





Az Orion csillagkép az egy,-Betelgeuse nevű csillag kivételével, amely egy, élete végén járó vörös óriás- fiatal és nagyon forró, ún. kék óriás csillagokból áll, melyek a már a bevezetőben említett felhőben születtek. Sok érdekes kettőscsillagot, sőt bonyolult rendszereket találhat az erre nézelődő. Én is már ebben a blogban többször írtam az általam itt felkeresett kettősökről és az ún. mély ég objektumokról, csillagködökről, halmazokról. Ezek a bejegyzések időrendben itt, itt, itt, itt, itt, és itt találhatók. Februárban az Orion övét alkotó három csillagot és azok környezetét vettem tüzetesebben szemügyre.

Az öv csillagai és a vizsgált terület pirossal jelölve. Kattintásra nagyítható.

Február 6-án és 7-én  már sötét, holdmentes estén, télen kellemesnek mondható -2°C-ban kezdtem el a megfigyeléseket.
Az első cél az ALNITAK nevet viselő csillag, amely az öv baloldali csillaga. Ez a kék óriás a Földtől 2.000 fényévnyire van, 42x nagyobb a mi Napunknál, és 30X nehezebb is. Felszíni hőmérséklete 27.000 K°. (A Napunké 5.000 K°). Kora 5.7 millió évre tehető. Egyéb elnevezései: e Ori, 46 Orionis, 112 G Orionis, HR 1903, BD -01°969, HD 37128, SAO 132346, FK5 210, HIP 26311, TD1 4963.

Február 6-án kerestem fel a katalógus szerint 3 tagból álló rendszer, melyek közül a B-vel jelzett tag a főcsillaghoz igen közel található. Sajnos ezt nem sikerült megfigyelnem, a naplómba ezt írtam: "Nagy reményeket fűztem hozzá. A C tag halványan, de látszott, míg a B tagot még a legnagyobb nagyítás, a 200X sem mutatta meg. Igaz a csillag alakja mintha kissé megnyúlt lett volna, de szeparációt nem láttam. A C tag viszont első pillantásra meg volt, messze a főcsillagtól PA:10°irányban. Távolsága: 60". A főcsillagot kéknek láttam.Nagy kontraszt ΔM=8."

ALNITAK a távcsőben, sajnos csak a C tag lett meg, a B tagot nem sikerült meglátnom.
Kattintásra nagyítható.

Következett az ALNILAM, az öv középső csillaga. Ez is kék óriás, a Földtől 1.260 fényévre van, 20X nagyobb a Napnál, és 33X nehezebb, felszíni hőmérséklete 29,500 K°, kora 6,4 millió év. Egyéb elnevezései: Zeta Orionis, 50 Orionis, 126 G. Orionis, BD-02°1338, SAO 132444, HIP 26727, TD1 5127, WDS J05407-0157.

Február 7-én észleltem. Látványosnak nem mondhatom ezt a kettős csillagot, hiszen kísérője halvány, és messze is látható tőle. Ezt írtam a naplómba: "Nem tartozik a látványos kettősök közé. Csak nehezen látható meg az igen halvány kísérő, amely PA=60° irányban, 180" távolságban van. Nagy kontrasztú kettős, ΔM:10 magnitudó. A főcsillag itt is kékes."

Az Alnilam kísérője csak nehezen látható. Kattintásra nagyítható. 

A MINTAKA, az öv jobb oldali csillaga a következett. Ez is kék óriás, a Földtől 1.200 fényévre van, 16,5X nagyobb a Napnál, és 24X nehezebb, felszíni hőmérséklete 29,500 K°. Egyéb elnevezései: d Orionis, 34 Orionis, 88 G. Orionis, FK5 206, HIP 25930, ADS 4134, CCDM J05320-0018, WDS J05320-0018.

Katalógus szerint 3 csillag alkotja, ebből egy nagyon közel van a főcsillaghoz, távcsövem már nem bontja fel, a másik pedig annyira halvány, hogy ezt sem mutatja meg a távcső. A C tagot viszont könnyedén, azonnal megláttam. A naplóba ezt írtam: "Könnyű páros. A kísérő PA=5°irányban látszik a főcsillagtól 60" távolságban. Fényességkülönbség nagy, ΔM=5. Az észlelési ajánlóban megadott többi kísérőt nem láthatom, mert a B túl halvány a távcsövemnek, a másik meg a felbontási határon kívül van."

A Mintaka könnyű, látványos kettőscsillag. Kattintásra nagyítható.

Ezek után a következett az est "fénypontja", az ALNITAK alatt található SIGMA ORIONIS nevű csillag, mely a közelében található Lófej-ködöt is részben megvilágítja. Szintén kék, de nem is olyan óriáscsillag, tőlünk 1.264 fényév távolságra, felszíni hőmérséklete 29.500 K°, 32X naptömegű csillag. Saját neve nincsen, egyéb jelölései: SAO 132406, 48 Orionis, WDS 05387-0236, STF 762.

Az amatőr kettős csillagvadászok kedvenc célpontja, nagyon látványos rendszer, amit már egyszer felkerestem, és az 2016.02.07-i bejegyzésemben volt már róla szó. Viszont most tüzetesebben, a nagyításokat váltogatva figyeltem meg. Rájöttem, hogy egy látómezőben 2 db többes rendszert látok. annak idején nem voltam eléggé figyelmes! Jó időbe telt mire felfogtam és kibogoztam a látottakat. Először következzen a rajz, aztán a magyarázat:

Kettő többes rendszer egy látómezőben. Kattintásra nagyítható.

Magyarázat a fenti képhez. Kattintásra nagyítható.

A naplómba ezt írtam a Sigma Orionisról, melyet katalógus nevén STF 762 említek: "Nagyon bonyolult a látómező, beletelt kis időbe, mire értelmezni tudtam a látottakat.A Sigma Ori nagyon látványos többes rendszer, a két fényesebb kísérő első látásra szemet szúr, de sejthető, hogy a még több tagból áll a rendszer. A C tag meglátása csak hosszabb szemlélés és nagyobb nagyítás (167X) alkalmazása után volt lehetséges. A bal oldali csillagról feltételeztem, hogy a rendszer része, ugyan így a jobb oldali kettőről is. Már a 111X nagyítás mutatta, hogy a jobb oldali felső csillag kettős, aztán ismételt nagyításváltás után kiderült, hogy többes rendszer, amit a katalógus alapján az STF761-el azonosítottam.
A Sigma Ori azonosított kísérői:
- C tag: nehezen megpillantható, inkább sejthető a nagy fényességkülönbség miatt. PA:140° sep:15", ΔM:5-6 magnitúdó. Színt nem látok.
-D tag: szoros, de szépen réssel bontott, PA:85°, sep: 15", ΔM:2-3 magnitúdó, szín: kékesfehér.
-E tag: jóval tágabb, de még standard, PA:60°, sep: 40", ΔM:2-3 magnitúdó, szín: kékesfehér.
-F tag: sejthető, hogy a rendszerhez tartozik és nem háttér csillag, PA: 320°, sep:210", ΔM:4-5 magnitúdó, színt nem látok.
-H tag: erről is gondoltam, hogy a rendszer része, PA:125°, sep:310", ΔM:4-5 magnitúdó, színt nem látok,
-I tag: erről nem gondoltam volna, hogy ide tartozik, de szerencsére rajzon rögzítettem, PA:60°, sep:530", ΔM:5 magnitúdó, szint nem látok."

A szomszédjáról az STF 761 jelű rendszerről ezt jegyeztem fel: "Bevallom sokáig kerestem ezt a párost-így jár, aki a vakon bízik a GOTO-ban és nem nézi a koordinátákat. Az STF 762 rajzolása közben szúrtam ki, hogy az általam e rendszer tagjának vélt csillagnak van egy halvány kísérőse PA:200° irányban. Nagyobb nagyításon (167X) már látszott még 2 db kísérő. A halványabb megpillantásához már hosszabb szemlélés és többszöri EL kellett, mire bevillant. Mindegyiket standardnak minősítettem. Ekkor megnéztem a katalógus adatokat és rájöttem, hogy ez nem lehet más, mint az STF 761. Adatok: AB:PA=200°, szeparáció:70", ΔM=0,5;AC: PA=210°, szeparáció:70", ΔM=1, AD:PA=310°, szeparáció:35"ΔM=3,5."

Még felkerestem pár kisebb, halványabb párost a környéken, de egyik sem volt az előzőekben leírtakhoz képest látványos. Összességében eredményes, szép estét töltöttel el ezen csillagok társaságában.  

Amint már fentebb említettem ezek a csillagok egy hatalmas molekulafelhőben keletkeztek. Találtam az interneten kutakodva egy, ezt a felhőt ábrázoló képet. A benne született és ebben a bejegyzésben is említett csillagok fénye gerjeszti a felhőt, ezért tudjuk megfigyelni, fotózni.

Az Orion felhőrendszere. A kép forrása: astronomytrek.com.

Végezetül következzen a csillagok fejlődését ábrázoló, az abszolút fényesség és felszíni hőmérséklet összefüggését bemutató ábrán, a Hertzsprung-Russell diagrammon (röviden HRD) ábrázolva a felkeresett csillagok helyzete:

A bejegyzésben szereplő csillagok a HRD-n.
Összehasonlításként szerepel a Nap is az ábrán. Kattintásra nagyítható.

Ezek a csillagok természetüknél fogva hamar felélik üzemanyagkészletüket és nóvaként, szupernóvaként múlnak ki a galaxisunkból. A következő képen a vizsgált csillagok átlagos nagyságát ábrázoltam a Napunkhoz képest.

Az Orion öv csillagainak nagysága és a Napunk. Kattintásra nagyítható.

Források: - WDS kettőscsillag katalógus,
                - Simbad adatbázis
                - Astronomy Trek
                - James B. Kaler honlapja