Válogatás a februári holdfelvételekből

Idén februárban hűséges égi kísérőnké volt a főszerep, ugyanis általában februárban és márciusban jár legmagasabban a Hold az égen, így megfigyelésére, a kisebb felszíni részletek képi rögzítésére is nagyobb az esély, mint máskor. Szerencsére a hónap közepén a Kárpát-medence időjárása kedvező volt, így sikerült elfogadható fényképeket készítenem a változatos felszínről. Ebben a posztban az elkészült képek közül válogattam és igyekeztem érdekesebb, látványosabb tájakat bemutatni.




Elöljáróban rövid és vázlatos leírás következik a holdfényképezés technikájáról. Ha a távcső végére felteszünk egy tükörreflexes fényképezőgépet, akkor az egész Holdról készíthetünk felvételt, viszont ha a holdi tájakról, kráterekről szeretnénk közeli felvételt készíteni, akkor már erre a célra gyártott csillagászati videokamerát kell alkalmazni. Ez a kamera is a távcső direkt fókuszában helyezkedik el. Ha nagyobb nagyítást szeretnénk elérni, akkor a távcső fókuszát kell egy szóró lencsével megnyújtani. Ennek a nyújtásnak a légkör pillanatnyi állapota szab határt. Például az én távcsövem fókusza 1000 mm. Ha 2x szórólencsét, szakszóval Barlow lencsét használok, akkor a kapott kép olyan, mintha 2000 mm-es fókuszú távcsővel készült volna. De miért videokamera? A légköri mozgások miatt a kép sokszor hullámzik, életlen, ezért minél hosszabb videót rögzítek az adott felszíni alakzatról, annál jobb képet sikerül előállítani róla. A felvett videót egy speciális programmal dolgozom fel, amely gyakorlatilag képkockákra szedi a felvételt és ezeket egymásra helyezve állítja elő a fényképet. Az általam használt programok és a technika a "Műszerek, eszközök"oldalon találhatók. Megjegyzés: a most bemutatott részletképek 3x fókusznyujtással készültek, az 1 perces videók kb. 1100 képkockát tartalmaztak, melyekből előállt a fénykép. A krátereket és egyéb alakzatokat hivatalos, az IAU által elfogadott nevükön említem.

Ennyi bevezető után lássuk, mit sikerült a februári lunáció alatt rögzíteni. Február 4-én volt újhold, majd a holdsarlót először szabad szemmel 7-én pillantottam meg kora este, amikor már erősen lenyugvó félben volt. Február 8-án a vékony holdsarlót örökítettem meg, ekkor a Hold még nyugaton alacsonyan tartózkodott, ennek ellenére megpróbáltam nagyobb nagyítással képet rögzíteni, de az élességet nem sikerült megtalálni, pedig érdekes, ritkán látott tájak voltak éppen láthatók. Ellenben több részletképet készítettem fókusznyújtás nélkül, amelyekből az alábbi mozaik kép készült.

Holdsarló 2019.02.08-án kora este 8 db részletkép összefűzéséből készült
ún. mozaik. Kattintásra nagyítható.

Hosszabb felhős időszakot követően február 12-én sikerült ismét a Holdat fényképezni, ekkor már a köznyelv szerinti "félhold" állapotot mutatta. (Csillagászok első negyednek nevezik). Először ismét egy mozaik képet készítettem a teljes égitestről.

"Félhold" idején. 2019.02.12-én kora este 8 db részletképből
összeállított mozaikkép. Kattintásra nagyítható. 

Később 2x és 3x fókusznyújtással tudtam tájakat részletképeken megörökíteni. Nem sokkal az egyenlítő alatt, a déli féltekén a fény-árnyék (szaknyelv szerint terminátor) határán látható volt a Ptolemaeus, Alphonsus, Arzachel kráterek jellegzetes hármas formációja, erről a tájról 2 db részletképből készítettem egy mozaikot. A Ptolemaeus kráter 153 km átmérőjű, 2400 m mély, az Arzachel kráter 97 km átmérővel rendelkezik és 3610 m mélyen ül a felszínen. A középső Alphonsus kráterbe csapódott be 1965.03.24-én az amerikai Ranger 9 holdszonda.

Két képből álló mozaik. 2019. 02. 12-én kora esti órákban. Kattintásra nagyítható.

Az északi félteke is tartogatott látványos tájakat. A következő kép 3 db részletből készült. A Mare Imbrium (Esők tengere) keleti partján található 3 nagy kráter közül az Archimedes 83 km átmérőjű 2160 m mély, az Aristillus 55 km-es, 3650 m mély, központi csúcsa 900 m magas. A legkisebb az Auotolycus csak 39 km-es de 3430 m mély. 1959.09.13-án mellette csapódott be a szovjet Luna 2 szonda, az első űreszköz, amely elérte a Holdat. A kép jobb oldalán a holdbéli Kaukázus (Montes Caucasus) déli vonulatai látszanak, délen a Montes Apenninus (Appenninek) csúcsai meredeznek, amelyek helyenként elérik az 5000 m magasságot is. A két hegységet elválasztó szoros kb 50 km széles.

Három részletképből összeállított mozaik az Appenninek hegység vidékéről.
Kattintásra nagyítható.

Február 14-én szintén a Hold és annak tájai kerültek lencsevégre. Szokás szerint ismét egy holdmozaikhoz készítettem el a szükséges felvételeket. A következő képet 17 db részletből raktam össze és a holdkorongot ábrázolja.

17 képből álló mozaik a 2019.02.14-i Holdról.
Kattintásra nagyítható.

Kezdésként visszatértem az Archimedes kráterhez, melynek belseje 12-én még mély árnyékban volt, viszont 14-én már napsütésben tündökölt. (Összehasonlításhoz érdemes kissé feljebb görgetni.)

Archimedes, Aristillus, Autolycus kráterek. Kattintásra nagyítható.

 Ezek után a Copernicus kráter környéke következett. A Montes Apenninus déli végén csücsül a 57 km széles, 3570 m mély Eratosthenes kráter szép központi csúcsokkal, a teraszos falai miatt is feltűnő 93 km-es és 3760 m mély Copernicus kráter a Montes Carpatus (Kárpátok) hegyei alatt látható, a Mare Insularum (Szigetek tengere) északi partján. A holdbeli Kárpátokat 1000-2000 m-es csúcsok alkotják.

Copernicus és Eratosthenes kráterek. Kattintásra nagyítható.

Tőlük északkeletre 1280 km-re, a Mare Imbrium ellentétes, északi partján található egyik kedvenc kráterem, a Plato. Nevét Platónról a görög filozófusról kapta, 101 km-es kiterjedésével és bazalttal feltöltött felszínével igen látványos jelenség. Tőle keletre (a képen jobbra) húzódnak a Montes Alpes (Alpok) hegyei. Az itt látható völgy a Vallis Alpes 180 km hosszú. Délen a szigetként kiálló hegyek balról jobbra Montes Recti (Egyenes hegység), a Montes Teneriffe, és a Mons Pico.

A Plato kráter és a holdbéli Alpok vonulata. Kattintásra nagyítható.

A déli sarkvidék se maradjon ki, az ottani krátermező egyik legnagyobb és látványos objektumáról,  225 km-es Clavius kráterről készült az alábbi kép. Méretei okán átmenetet képez a kráter és a medence között, érdekessége az alján végigfutó félkörívet alkotó kráterlánc.

Clavius kráter. Kattintásra nagyítható.

Február 16-án a Hold nyugati tájai is egyre jobban láthatóvá váltak. Így a déli féltekén a Mare Humorum (Nedvesség tengere) nyugati partján lévő Gassendi kráter is. Erről a 110 km-es kráterről tervezek egy külön posztot írni a közeljövőben.

Gassendi kráter és környezete. Nagyításra kattintható.

Még délebbre kalandozva szembetűnt a jellegzetesen elnyúlt, szivar alakú kráter, a Schiller. Nevét nem a költőről, hanem egy a XVII. sz-ban élt német szerzetesről kapta, aki a "Keresztény égbolt" című munkájában új csillagképeket alkotott a mai napig használt hagyományosok helyett. A kráter 71 km széles és 179 km hosszan nyúlik el. A  kép érdekessége, hogy a jobb oldalán látható fényes vonal a Tycho kráterből kiinduló sugarak egyike, amely átnyúlik a Hold túlsó oldalára is. Erről a kráterről már  bővebben ITT írtam.

A Schiller kráter jellegzetes alakja. Kattintásra nagyítható.

Északra irányítva a távcsövet látványos és ugyanakkor titokzatos is volt a sötétségből kibontakozó, az Oceanus Procellarumban (Viharok óceánja) található Aristarchus és Herodotus kráterek és a Vallis Schröteri (Schröter völgy) együttese. A völgy 160 km hosszan kanyarog és kb. 1000 m mély,  legszélesebb részén 10 km széles, de a nyugati végén 500 m-re szűkül. Ez a vidék a völgyhöz hasonló rianásokkal szabdalt, és tele van dómokkal, melyek a valamikori holdi vulkanizmus bizonyítékai. Az Aristarchus kráter 40 km széles és 3000 m mély, mellette a Herodotus egy bazalttal feltöltött kráter 35 km átmérővel.

Aristarchus, Herodotus kráterek. Kattintásra nagyítható.

A távcsővel még északabbra haladva a Mare Imbrium északnyugati kiterjedése a Sinus Iridum (Szivárvány-öböl) tűnik fel. Ez is óriáskráter 260 km széles, de alját már teljesen feltöltötte az imbriumi medence anyaga.A kép déli részén látható síkságon landolt 1970.11.17-én a szovjet Luna 17 szonda, amely a Lunohod 1 holdjárót vitte magával. A holdautó 10 km-t járt be kutatóútja során.

Sinus Iridum. Kattintásra nagyítható.

Február 17-én két nappal telehold előtt már csökkent a látványos vidékek száma, de azért még tartogatott a Hold meglepetéseket. Ahogy lassan barangoltam a távcsővel a felszínen és figyeltem a laptop monitorát, hirtelen, mint egy őskori szörny kúszott elő a sötétből a Mons Rümker (Rümker hegy) hatalmas dudora. Ez egy 70 km átmérőjű, 1100 m magas dóm, mely engem inkább egy hatalmas pattanásra emlékeztetett a Hold felszínén.

Mons Rümker sziget az Oceanus Procellarumban. Kattintásra nagyítható.

A déli pólus vidékén is érdekes látnivalót találhatunk. Ilyen a hatalmas Schickard (227 km) és az alatta lévő Phocylides (114 km) kráter. Közöttük látható a Wargentin kráter, melyről így ír A. Rückl Holdatlaszában: "A legbecsesebb képviselője azoknak a ritkán előforduló krátereknek, amelyek teljesen a peremig ki vannak töltve sötét tengeri anyaggal (lávával). Átmérője 84 km, és felmagasodott aljzatán számos redőgerinc ("erek", talán az Orientale-medencéből kidobott anyag) látható."

Schickard, Phocylides, Wargentin kráterek. 3 db részletképből összeállított mozaik.
Kattintásra nagyítható.

Az északi sarok vidéke is vadregényes tájakat mutatott meg. A fordított szív alakú Anaximander (68 km) és alatta a Babbage (144 km) kráter látványa lebilincselő volt. A háttérből a Phytagoras kráter (130 km) központi csúcsa kandikál ki az árnyékból. Ekkor már nagyon a Hold korongjának látható szélén jártam!

Anaximander, Babbage kráterek környéke. Kattintásra nagyítható.

Több képet nem készítettem a Holdról, mert február 19-én telehold volt, amikor is a nagy fényerő miatt a holdi tájak elmosódnak a felvételeken.

Február 15-én a Kultúrházak éjjel-nappal programsorozathoz kapcsolódva az esztergomi Regiomontanus Csillagászati Klub előadásokat és bemutatót tartott az érdeklődőknek. A bemutatón velem találkozhattak az oda látogatók, akiknek a Hold változatos felszínét mutattam meg.

Nagyon várom a márciusi, remélhetőleg már tavaszi "holdszezont", hogy a februárban elmaradt holdi tájakat is lefényképezhessem.

Források: Antonín Rückl A Hold atlasza, Geobook 2012.
Vezető képen a Copernicus kráter 2019.02.14-i felvétel.