A Tycho kráter

A Tycho Holdunk egyik legfeltűnőbb képződménye, köszönhető a belőle kiinduló világos sugaraknak. Ezeket telehold idején is jól láthatjuk még szabad szemmel is. Keletkezése összefüggésben van a dinoszauruszok kipusztulásával. Hogyan? Ebből a posztból kiderül.


Mit csinál egy amatőr csillagász, amikor hosszú, borult idő van és nem töltheti idejét a távcső mellett? Rendezgeti eddigi észleléseit. Ennek során vettem észre, hogy szépszámú képanyag gyűlt össze a Tycho kráterről és környezetéről az évek folyamán. Ahogy elmélyedtem a témában egyre több érdekes tényre bukkantam.

Kezdjük az elhelyezkedésével. A kráter Holdunk déli féltekéjén, egy felföld jellegű, viszonylag unalmas régióban található, ahol nincsenek magas hegyek, mély medencék. Holdrajzi koordinátái: 43,3°D, 11,2°Ny.

A Tycho kráter 2013.08.17-én. A kép 120/1000 akromatikus távcsővel és Scopium kamerával készült. Kattintásra nagyítható.

Nevét Tycho Brache XVI. században élt dán csillagászról kapta, aki az utolsó szabadszemmel megfigyelést végző csillagász volt. Tanítványa Kepler, már új utakat nyitott a csillagászatban. Brache életéről, eredményeiről itt lehet többet olvasni.

A Tycho több régi holdtérképen is szerepel. A következő kép Cassini olasz csillagász 1679-ben készült térképén mutatja kráterünket. Igaz nem a valós helyén, de a sugarakat már ábrázolja.

Cassini 1679-es térképén a Tycho kráter és környéke. A piros pötty a kráter a valóságban elfoglalt helyét mutatja a holdgömbön. Kép forrása: Virtual Moon Atlas. Kattintásra nagyítható.

Maga a kráter viszonylag nagy képződmény, átmérője 85 km. Aljzata sík, központi hegye 1500 m magas, három csúcs alkotja.  Falai teraszosak, az aljzattól mérve 4300 m magasságba emelkednek. A kráter pereme élesen elhatárolódik környezetétől.  A Hold korához képest fiatal képződmény, kb. 100 millió éves, ezért roncsoló hatás még nem érte, így alakja közelít a körhöz. A fenti képen jól látható, hogy a többi, környező és régebbi kráterre települt. A Tychot 50 km-es gyűrű alakú sávban a becsapódáskor kiszóródott anyag veszi körül, (ez is érzékelhető a képen, bár inkább telehold idején látható a krátert körülvevő sötétebb folt). Az ebből kiinduló látványos, fényes, sugárszerű képződmények 1200 km-en keresztül húzódnak a felszínen, némelyik átmegy a túloldalra is.

A Tycho kráter és közvetlen környezete. A kép 2013.08.18-án készült 120/1000 akromatikus távcsővel, Scopium kamerával, fókuszkétszerezővel. Kattintásra nagyítható.

Ezen a képen jól látható az észak-nyugati irányban kinyúló sugársáv, amely a Tychotól 740 km-re levő Bullialdus kráternél végződik. A kép 2019.01.19-én készült 120/1000 akromatikus távcsővel, ASI120 kamerával, fókuszkétszerezővel. Kattintásra nagyítható.

Kialakulása időben messzire nyúlik. Kb. 160 millió évvel ezelőtt a kisbolygó övezetben, a Marson túl összeütközött  egy 170 km-es és egy 60 km-es nagyságú aszteroida. Az ütközés ereje mindkét testet széttépte, a nagyobb darabokat a naprendszer belseje felé taszítva, a kisebb darabok pedig a most a Baptistina dinamikai kisbolygó családot alkotják. Ezen nagy darab törmeléktestek egyike csapódott be a Hold déli féltekéjébe, igen nagy sebességgel és alakította ki a Tycho krátert. Az elszabadult kisbolygók másik példánya  65 millió évvel ezelőtt érte el a Földet, hozta létre a Yucatán félszigeten a Chicxulub krátert, és vetett véget a dínók uralmának a júra korszak végén. Bővebben erről itt lehet olvasni.

A kráter északi peremére az amerikai Surveyor 7 szonda 1968. január 10-én szállt le, ami 13 napos működése során összesen 15000 képet készített, talajmintákat vett és elemzett.

A Tycho kráter fala a Surveyor 7 felvételén. Kattintásra nagyítható.
Kép forrása: Virtual Moon Atlas.

A Surveyor 7 szonda. Kép forrása: NASA. Kattintásra nagyítható.

A Tycho káter éles peremű fala, és belső teraszos lejtője a japán Kaguya szonda felvételén.
Kép forrása: Virtual Moon Atlas.
Kattintásra nagyítható.

A Tycho kráter 1500 m-es központi hegye a Kaguya szonda felvétele alapján.
Kép forrása: Virtual Moon Atlas. Kattintásra nagyítható.

A környék geológiai térképén jól látható a krátert körbevevő, becsapódáskor
kiszóródott gyűrű (sárgával jelölve) Kép forrása: Virtual Moon Atlas.
Kattintásra nagyítható.

A Tycho környékének magassági viszonyai a japán Kaguya szonda mérései alapján.
Látható, hogy a közel azonos magasságú fennsíkba 4-5000 m mélységbe vájnak bele a kráterek. A kék szín a -4000 m-t, a zöld a 0 m körüli magasságot jelöli. Kattintásra nagyítható.

És végére egy érdekesség a hőmérsékleti viszonyokról. A kínai Chang'é 2 szonda mérései alapján a Tycho kráter hőmérsékleti viszonyai már-már kellemesnek mondhatók, kiegyenlítettek holdi viszonylatban. Nappal a képzeletbeli hőmérő higanyszála 300-320 K°-ig, azaz 30-47 °C-ig kúszik fel, míg éjszaka csak 240 K°-ig, azaz -33°C-ig süllyed.

Források:
Rückl A Hold atlasza Geobook 2012.
Virtual Moon Atlas 
A dinoszauruszok kipusztulásáról
PTES-A kék Tycho kráter
Nasa honlapja