Mi újság T CrB?

 

Az év vége a számvetés ideje. Advent táján az ember kicsit megáll, végiggondolja, mi valósult meg az év eleji tervekből, mivel lett több az élete. Én most ugyanezt teszem – csak csillagász szemmel: ebben a bejegyzésben az idei megfigyeléseimet foglalom össze a kedvenc változócsillagomról, a T Coronae Borealisról (T CrB), az Északi Korona T jelű csillagáról. Számomra ez A változócsillag: nem csupán önmagában pulzáló, táguló-összeeső égitest, hanem egy szorosan egymás körül keringő kettőscsillag-rendszer. Tagjai olyan közel vannak egymáshoz, hogy még nagyobb távcsővel is csak egy csillagnak látszanak – pedig ketten játsszák a főszerepet. Nézzük, mit produkált ez a különleges páros a 2025-ös évben!

Egy laza csillagrendszer a Hiúzban

A kettőscsillagok világa bővelkedik a meglepetésekben – vannak szoros pályán keringő, látványos mozgást mutató párok, de előfordulnak olyan rendszerek is, amelyek tagjai már alig tartja össze a gravitáció. A Hiúz (Lynx) csillagképben található STF1001 hármas rendszere pontosan egy ilyen különleges példány: fizikailag kapcsolódnak egymáshoz, mégsem mutatnak szoros keringést. Egy friss észlelés és több mint másfél évszázados mérések alapján megvizsgáltam a rendszer dinamikáját, fejlődési állapotát és valós kapcsolatát.

Rejtélyes halmaz és egy csillagpár

A csillagos égbolt mindig tartogat meglepetéseket. Amikor a Coma Berenices csillagkép területén ritkán észlelt kettőscsillagok után kutattam, rábukkantam az LDS 1299 nevű csillagpárra, amely a Melotte 111, más néven Collinder 256 nyílthalmaz területén található. Maga a pár látszólag nem különösebben feltűnő: egy sárga, napszerű csillag és egy halványabb vörös törpe alkotja. A környezete azonban annál izgalmasabb, hiszen a galaktikus pólus közelében viszonylag ritkák a nyílthalmazok. De nézzük is meg ezt a különleges égi régiót közelebbről.

Egyutcás falu a Galaxisban- NGC 2169

A galaxisunk népesebb nyílthalmazait nagyvárosokhoz hasonlíthatjuk: nyüzsgő, zsúfolt és fényes helyek, ahol számtalan csillag szoros közösségben osztozik az égen. Az NGC 2169 ezzel szemben egy szerény, kevésbé ismert, ám annál különlegesebb csillaghalmaz. Ha hasonlatot keresünk, leginkább egy egyutcás falura emlékeztet, amely az Orion, az égi vadász jobb csuklójánál szerénykedik. Az Orion területe tele van ikonikus objektumokkal, és bár az Orion-köd szinte minden nap szembejön az emberrel a közösségi médiában, az NGC 2169 sokkal ritkábban kerül reflektorfénybe. Éppen ezért fontos, hogy más, kevésbé ismert, de érdekes célpontokat is megvizsgáljunk.

Lélek köd titkai

Ilyenkor, télvíz idején remek alkalom nyílik a Kassziopeia, dupla W-t formázó csillagképében található érdekes objektumok megfigyelésére. Itt található két nagy kiterjedésű köd, melyek csillagkeletkezési régiók is. Az asztrofotósok kedvenc célpontjai, számtalan jobbnál jobb kép született már róluk. Ezek a Szív köd és a tőle nem messze látható Lélek köd, avagy hivatalosan az IC 1805 és IC 1848. Az előző alakja tényleg hasonlít egy sematikus szív ábrához, az utóbbi viszont...., nem is tudom a léleknek milyen alakja lehet? De most nem ez a fontos! Az IC 1848 jelzésű köd keleti felében két csillagrendszert láthatunk egymás közelében. Ebben a cikkben a sok érdekességet tartogató egyik rendszerről lesz szó.

Miram, a Perzeuszban, vagyis az STF 307

Az Eta Persei, más néven Miram, egy igazán különleges és izgalmas csillagrendszer, amely a Perseus csillagkép egyik legismertebb tagja. Ez a hét tagból álló kettőscsillag-rendszer látványos megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. A rendszer tagjai olyan közel helyezkednek el egymáshoz, hogy megpillantásuk és vizsgálatuk valódi kihívást jelent Ebben a cikkben részletesen bemutatom az Eta Persei felépítését, tulajdonságait és azokat az érdekességeket, amelyek a kettőscsillagok észlelői számra  az egyik figyelemre méltó célpontjává teszik. 

Robban? Mikor?

 Nyárvíz idején az újságok szerkesztőségei küzdenek az uborkaszezonnal. Mindenki nyaral, ilyenkor könnyedebb témákkal próbálják az olvasóik figyelmét lekötni. Ekkor szoktak megszaporodni az égbolt jelenségeivel foglalkozó, olykor szenzációhajhász címekkel ellátott cikkek. Idén sem volt ez másként. Kora nyáron elöntötték a honi sajtót a T Coronae Borealis csillagról szóló cikkek. Ebben a posztban körüljárom ezt a nevezetes csillagot és az ott történteket.

Csillagbölcső a Cepheusban

A minap égi kalandozásom során akadtam rá erre a nagyon érdekes égterületre, ahol drámai folyamatok zajlanak.  A Cepheus csillagkép az északi pólus tágabb környezetében található. Nevét az Androméda legendában szerepló etiópiai királyról Képheuszról kapta, aki Androméda királylány apukája volt, csillagai ennek ellenér inkább egy házikót formáznak, mintsem egy öreg királyt. A csillagkép egyébként a Tejút sávjának a szélén fekszik, és ahogy ilyenkor lenni szokott, tele van kisebb nagyobb anyagfelhőkkel és csillaghalmazokkal. Most az egyik ilyen akadt a kis, okos távcsövem objektívja végére, természetesen néhány kettőscsillaggal is megspékelve.

Legyező a Sasban

A nyár egyik nagy területű csillagképe a Sas, amely a csillagmese szerint üldözi a Hattyút, ami tőle nem messze található. Őszintén bevallom, hogy a csillagokba eddig még nem tudtam egy kitárt szárnyú sas madarat képzelni, de ez inkább az én hibám lehet. A napokban ebben a csillagképben vadásztam kettős csillagra. Igaz, most nem egy előre megtervezett listán mentem végig, hanem csak úgy találomra ugráltam csillagról csillagra. A kész képek feldolgozása során találtam rá ezekre az érdekes legyező szerű alakzatot formáló csillagokra, melyeket most részeletesebben megvizsgálok.

Az Északi Korona ékköve

 

Az Északi Korona egy szép félkör alakú csillagkép, mely e poszt írásakor a esténként a zenitben látható. A magyar csillagregékben Szűz Mária esküvői koszorúját jelképezi, a görög mondavilágban Ariadné koronájaként került az égre. Látványos mélyég objektumokat nem tartalmaz ez a kis területű csillagkép, talán ezért sem igazán népszerű az amatőrcsillagászok körében. Viszont érdekes kettőscsillagokban bővelkedik. Én egy éjszaka 28 párt vadásztam le a kis Seestar komplex műszeremmel. Így akadtam rá arra a látványos kettős illetve négy csillagból álló rendszerre, melyet most bővebben ismertetni fogok. A vezető képet az AI alkotta meg. 

Kirándulás a déli égbolton

A déli égbolt számtalan csodás látványt rejt, melyeket mi itt Közép Európából meg sem pillanthatunk. Hacsak nem utazunk el az egyenlítő alá, vagy - ami azért olcsóbb megoldás - bérelhetünk távcsőidőt valamelyik déli féltekén elhelyezkedő robottávcsövön. Ez utóbbi választottam én is, bár az első megoldást kalandosabbnak tartom. Az ausztráliai Siding Springben levő 12,5" RCOS távcsővel készítettem képeket a Skorpió csillagkép azon vidékéről, ahol a skorpió farka /fullánkja/ kanyarodik vissza. Itt a találtam a cikkben részletezendő négy csillagból álló rendszert. A vezető képen a Skorpió csillagkép látható.

Kettő érdekes rendszer egy helyen

A minap az Ökörhajcsár (Bootes) csillagképben kutakodtam, mikor ez egyik képsorozaton rátaláltam erre a két érdekes, különleges több csillagból álló rendszerre, Mivel jócskán eltérnek egy tipikus kettőscsillagtól, úgy gondoltam érdemes bővebben ismertetni őket e blog hasábjain. 

A Bootes félkereke - ismét

 

Nagyjából egy éve került nálam távcsővégre ez a nagyon érdekes, félkerék alakú többes rendszer, amely az Ökörhajcsár (Bootes) csillagkép északi területén található. Akkor készítettem róla egy részletes elemzést, melyet e blog hasábjain is közzétettem. A linkre kattintva olvasható az akkori megállapításom. Kíváncsiságból tegnap este (2024.05.22.) megint készítettem róluk képeket, azzal a megfontolással, hátha történt valami, ami megváltoztathatja az egy évvel ezelőtti álláspontomat a csillagokkal kapcsolatban. Spoiler! Igen, történt valami, ami kiderül a cikkből.

Az Izar

Tavasszal a déli égbolton tündököl az egyik legnagyobb kiterjedésű csillagkép az Ökörhajcsár, avagy Bootes. Az égi monda szerint vagy ő táncoltatja a Nagy Medvét, vagy két kutyájával űzi a Medvét.  Mindenesetre a régi csillagatlaszokban két kutyával ábrázolták a csillagképet, melynek második legfényesebb  csillaga az Izar, egy szép hármas rendszer. A főcsillag és szoros kísérője nagyszerű látványt nyújt a távcső látómezejében. Ebben a cikkben bővebben ismertetem ezeket a nem mindennapi csillagok alkotta rendszert.

A LAD 1

 

A leglátványosabb tavaszi csillagkép az Oroszlán (Leo), amely azon ritka égi alakzatok közé tartozik, amelyekben első pillantásra fel lehet ismerni a névadót. Jelen esetben egy fekvő oroszlánt. Sok érdekes mélyég objektumnak ad otthont ez a csillagkép, de én most inkább egy ritkán észlelt hármas rendszert ismertetek, melynek van magyar, amatőrcsillagász vonatkozása. Konkrétan a rendszer C tagját Ladányi Tamás amatőrtársunk fedezte fel még 2000-ben.

A Betelgeuse

 

Tavaly nagy figyelmet kapott az Orion csillagkép legnagyobb és legfényesebb csillaga, a Betelgeuse. Hirtelen fényességcsökkenéséről nemcsak a csillagászati, de a "polgári" sajtó is megemlékezett. Némely cikkben már a csillag robbanásáról írtak. Ettől az eseménytől még azért messze vagyunk, még jó párszáz évig fog ragyogni a Betelgeuse az Orion jobb vállán. Az igaz, hogy egy pulzáló óriáscsillagról beszélhetünk, de azt kevesen tudják, hogy a csillag egy 12 tagú többesrendszernek is otthont ad.  Ebben a cikkben erről lesz szó.

Kettőscsillagok és a Seestar S50

Arra voltam kíváncsi, hogy ezt a komplett kis műszert, illetve a vele készült képeket lehet-e használni valami komolyabb csillagászati munkára? Külföldi fórumokat böngészve rátaláltam egy dán srácra, aki kisbolygókat követ vele rendszeresen, kiméri fényességüket és a fénygörbe alapján kiszámolja tengelyforgási idejüket. Ez bíztatott, hogy megnézzem, vajon az engem érdeklő csillagászati területeken mire lehet használni?

Az M 38 ékköve

 

Az M 38 kettőscsillagainak feldolgozása során került elém ez a különös, 16 csillagból álló rendszer, amelyet érdemesnek találtam arra, hogy külön is megemlékezzem e blog hasábjain. Tapasztalatom azt mutatja, hogy ez eddig megvizsgált nyílthalmazok közepe táján mindig található egy igen népes többes csillagrendszer, melynek tagjai általában fizikai kapcsolatban is állnak egymással. Azt hiszem az M 38-ban sikerült megtalálnom ezt az ominózus népes rendszert, de, mint látni fogjuk a fizikai kapcsolatok terén nem minden egyértelmű.

Az M37 kettőscsillagai

 

A Szekeres, avagy Auriga csillagkép ilyenkor télen az éjszaka első felében figyelhető meg, magasan a fejünk felett. Az égi ötszög többek között három, fényes nyílthalmazt is rejt, amelyeket M 36, M 37, M38 néven ismerünk. Tavaly december elején gondoltam egy merészet, és mindhárom halmazról készítettem képeket az Utahi-i 431 mm-es CDK műszerrel. Az volt a célom, hogy a halmazokban fellelhető kettős és többszörös rendszereket mérjem és elemezzem ki a Gaia asztrometriai műhold DR3 adatbázisa segítségével. Az M 36 nyílthalmazon viszonylag gyorsan átrágtam magam, ennek eredményéről itt írtam. Most kb. egy hónappal a képek elkészülte után végére értem az M 37 halmaznak is. 

Az Orion feje

 

A tél leglátványosabb és legnépszerűbb csillagképe az Orion. Asztrofotósok kedvenc célpontjai vannak itt, mint például a Nagy Orion köd és környéke, melyekről számtalan szebbnél-szebb fotó született már. A csillagkép számtalan kettős csillagot is rejt, de itt van a Betelgeuse vörös óriás csillag, melynek halványodása tavaly nagy felzúdulást keltett szak-, és amatőrcsillagász körökben. Ebben a bejegyzésben most csak az égi vadász fejét szimbolizáló és Meissának nevezett csillagról, illetve annak rendszeréről lesz szó. Vezetőképen az Orion feje a DSS2 égboltfelmérés felvételén. Forrás: Aladin lite.