Tavasszal a déli égbolton tündököl az egyik legnagyobb kiterjedésű csillagkép az Ökörhajcsár, avagy Bootes. Az égi monda szerint vagy ő táncoltatja a Nagy Medvét, vagy két kutyájával űzi a Medvét. Mindenesetre a régi csillagatlaszokban két kutyával ábrázolták a csillagképet, melynek második legfényesebb csillaga az Izar, egy szép hármas rendszer. A főcsillag és szoros kísérője nagyszerű látványt nyújt a távcső látómezejében. Ebben a cikkben bővebben ismertetem ezeket a nem mindennapi csillagok alkotta rendszert.
Az Izar, vagy más elnevezéssel Epszilon Bootes megtalálása az égbolton nem nehéz feladat. A Nagy Göncöl rúdja pont rá mutat, amint a következő képen látható:
|
Az Izar helye az égbolton. Forrás: Wikisky. |
A csillag egzotikus neve, az Izar, arab eredetű, jelentése öv, ami a hajcsár övét jelenti. Struve Pulcherimmának nevezte, ami a leggyönyörűbbet jelenti. A WDS-ben 14450+2704 (STF 1877) számon tartják nyilván. Az AB elég népszerű célpont, eddig 475 megfigyelést tartanak róla nyilván, míg az AC-ról eddig csak 7 obszerváció létezik. Érdekesség, hogy az Izar AB-je volt William Herschel egyik első kettőscsillag megfigyelése, ugyanis katalógusában H I 1 sorszám alatt rögzítette.
Az MCSE Észlelésfeltöltőjén eddig 6 észlelés található róla, ezek egyikét 2019. július 23-án végeztem el, amelyről rajzot készítettem.
|
Izar AB-je 2019. július 23-i rajzon. |
Akkor ezt jegyeztem le: "
Az este első célpontja volt. 50X nagyítás nem mutatta meg a kettősségét, több nagyítást is kipróbáltam, de csak a 167X választotta szét a párokat. Kontraszt szűrő használatával egyértelmű lett a szeparáció. Nagyon szűken, de határozott réssel bomlott fel. Amint az idő előrehaladtával ,megnyugodott a naplemente utáni levegő, stabilan látszott a két csillag és a köztük levő nagyon szűk rés. Színbecsléssel is megpróbálkoztam, nagyon halvány narancsosnak láttam az A tagot, míg a B-t kékesfehérnek becsültem. Az észlelés zenittükörrel készült. A jelenlegi látási viszonyok mellett a szinte távcsöves határfényességemen levő C tagot meg sem próbáltam meglátni. Az AB tagok ΔM:2-3 közé becsültem."
Idén május 4-én a Seestar komplex kis távcsövemmel vettem célba a csillagot, amely a következő képet készítette róla:
|
Izar a 2024. 05.04-i felvételen. |
A fenti képen a B tag nem látható, elveszik a főcsillag fényében, viszont a C tag szépen kivehető. Ez azt jelenti, hogy egy vizuális és egy fotografikus észlelés során sikerült a hármas rendszer tagjait megpillantanom, azonosítanom.
|
A tagok jelölve. |
A képeket a Wdsreport szoftverrel értékeltem ki. Igaz, hogy vizuálisan nem látszik, de a szoftver azonosítani tudta a B tagot az elsődleges csillag fényében, így erről is készített mérést, ahogy az alábbi táblázatban is látható. A tagok fényességét a WDS katalógusból vettem.
|
Mérési eredmények. |
A történelmi adatokat most nem kértem le az USNO-tól, csak a Stelle Doppie-n találhatókkal dolgoztam. Ezekből az alábbi grafikonokat kaptam, időrendi sorrendben összekötve az egyes adatpontokat.
|
Az Izar plotjai. |
Az rendszer elemzéséhez az egyes csillagokról a Gaia DR3 adatkibocsátásában található adatsorokat használtam. A saját mozgások és a sebességek elemzését a következő táblázat tartalmazza:
|
Saját mozgások és sebességek. |
Az rPM szám azt mutatja, hogy az AB viszonylat közös saját mozgású (CPM), az AC viszont DPM, azaz különböző saját mozgást mutat. Sajnos radiális sebességeket nem tartalmaz a DR3, így a szökési sebességgel ezt nem tudtam vizsgálni. A maximális keringési sebesség és a megfigyelt sebesség viszonya azt mutatja, hogy az AB viszonylatban fentáll a fizikai kapcsolat, míg az AC-nél nem. További segítséget ad a távolságok vizsgálata, ahogy az alábbi táblázatban látható:
|
Távolságok a rendszerben. |
Az égboltra vetített szeparációk szerint a tagok jóval közelebb vannak, mint az elsődleges csillag projektált gravitációs határa. Nem is említve a két csillag közös gravitációs limitjét. Ez láthatjuk a következő ábrán, ami szemléletesebben mutatja a távolságokat.
|
Projektált távolságok. |
Az elemzés azt mutatja, hogy az AB között biztosan fentáll a gravitációs kötés, míg az AC viszonylatában is lehetséges ez, de gyengébb az ereje.
A tagok fizikai jellemzői további érdekességet tartalmaznak. Ezekből látszik, hogy mekkora csillagok alkotják ezt a hármas rendszert.
|
A csillagok fizikai főbb jellemzői. |
Ebből látszik, hogy az elsődleges, azaz maga az Izar, rendkívül hatalmas csillag, de a kísérői is a mi Napunknál jóval nagyobbak. Ezt erősíti meg, ha elhelyezzük őket a Herztsprung-Russel Diagramon (HRD). Magát a diagramot a Hipparhos műhold méréseiből állítottam össze:
|
Az Izar rendszere a HRD-n. |
A HRD-ből és a táblázatból látható, hogy az A és C tagok az óriáságon, míg a B tag a fősorozat óriás végén tartózkodik. Szemléletesebb, ha csillagokat a mi Napunkkal összehasonlítva egymás mellett ábrázolom:
|
A csillagok nagyságának összehasonlítása. |
A fentiek alapján az Izar rendszerét fizikainak tekinthetjük, érdemes észlelni, páratlan látványt nyújt a távcsövön, ahogy Struve is megjegyezte annak idején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése