Színes Hold

Ígéretemhez híven most törlesztek: a júniusi Seestar-találkozón megfogadtam, hogy megmutatom, hogyan lehet a Holdról készült fotókon „előcsalogatni” a színeket. A közvélekedés szerint kísérőnk felszíne szürke és egyhangú – ezt láttuk az Apollo-felvételeken és más űrszondák képein is. Valóban: a felszínt borító por, a regolit szürkés (és az űrhajósok szerint záptojás-szagú). De ha a Holdat távolról, földi távcsővel és megfelelő képfeldolgozással vizsgáljuk, feltárulnak a por alatti, ásványtanilag eltérő rétegek finom árnyalatai. Az angol szakzsargon ezt „Mineral Moon”-nak nevezi: a kékes tónusok többnyire titánban gazdag bazaltokra, a barnás-vöröses árnyalatok vasban gazdag területekre utalnak – vagyis a színek nem kitaláltak, hanem valós anyagösszetételt jeleznek. Ebben a bejegyzésben lépésről lépésre végigmegyek azon a fotózási és feldolgozási folyamaton, amellyel ezek a természetes színek láthatóvá válnak.

A képfeldolgozás – mint mindig – már a szabad ég alatt kezdődik, a felvételek elkészítésével. Nem mindegy, milyen nyersanyagból dolgozunk a végső képhez. Mostanában a korongfotóimat Seestar S50 okos/robottávcsővel készítem; korábban „rendes” távcsövem végére bolygókamerát csatoltam, és úgy barangoltam a Hold felszínén. A sok-sok nagy nagyítású részletkép mellett útközben megtanultam a holdfotózás minden fortélyát – a buktatókkal, csalódásokkal és a katartikus sikerélményekkel együtt.

Tehát a nyersanyagok elkészítése. Az egyszeri amatőr azt hinné, hogy Holdat fotózni nem nagy kunszt. Megtalálni és ráállni könnyű a műszerrel, élességet is könnyű állítani, aztán katt és már kész is a kép. De sajnos nem így van. Először is ott van a célpontunk és közöttünk a földi levegő, mely hullámzásaival (seeing), alacsony és magas légköri mozgásával (szél) a gondosan beállított élességet képes jól elrontani. Aztán ott van még maga a holdi felszín, melynek fénye nem egyforma. Vannak olyan területek, melyeknek albedója, fényvisszaverő képessége nagyobb, és vannak olyan területek, ahol alacsonyabb. Akkor most mire állítsunk expozíciós időt? A Tycho kráterre és környezetére? Akkor a felszín nagy része lesz alul exponált, szakszóval bebukik. Vagy a tengerek sötétebb felszínére, mert akkor a Tycho és a hasonló területek reménytelenül túlexponálódnak, szakszóval kiégnek. Én ezt a problémát úgy szoktam áthidalni, hogy több felvételt készítek. Az első a Seestar által javasolt automatikus beállítással, majd rendre -20%, -40%, -50% és telehold esetén még a -60% expozíció beállítás is megfontolandó. És természetesen nem egy kép készül, hanem mindegyik expozícióval 2 perces RAW videó, amely .avi kiterjesztéssel kerül elmentésre.

Ha pl. DSLR-el, vagy bolygókamerával készíted a képeket, akkor az alábbi listát érdemes megfontolnod:

• Histogram: csúcs ~60–70% körül, a highlights ne érje el a 95–98%-ot → nem lesz kiégés a Tycho környékén.

• Rövid záridő + alacsony erősítés (ahol tudod) → fagyasztja a seeinget.

• Fix fehéregyensúly, minden automatikát (élesítés, zajszűrés, kontraszt) kapcsold ki felvételkor.

• Több rövid videó > egy hosszú: ha remeg a levegő, 3–5×1–2 perc jobb, mint 1×10 perc.

• Jegyzetelj: melyik klip melyik expozíció – sokat segít utólag a válogatásnál.

Így lesz igazán „jó nyersanyag”, amiből aztán előcsalogathatók a finom Mineral Moon-színek – klipenként külön stackelve, majd okosan összefésülve a dinamika kedvéért.

Meg vannak a nyersanyagok, végre neki kezdhetünk a feldolgozásnak. Milyen programokra lesz szükségünk? A Seestar képes középen tartani a Holdat, amennyiben aktiválod ezt a funkcióját, így a Pipp használata elkerülhető, azt a minimális ingadozást, ami a felvételezéskor látható képes a steckelő program kezelni. Más eszközzel készült videókat érdemes először "pippelni". 

Az általam steckeléshez használt program az Autostakkert3! Precízen dolgozik és szép eredményt ad. 

Az Autostakker3! ablakai. Balra a kezelő felület, a beállításaival, jobbra a videós ablak, a holdvideóddal.

Az AutoStakkert! használatát a videó megnyitásával kezdem: az 1) Open gombra kattintva betöltöm az .AVI felvételt. Megnyitás után a képre Ctrl+egérkattintással elhelyezem a zöld téglalapot, amely a stabilizációs referencia (anchor/ROI) lesz: a program ehhez a kijelölt területhez igazítja a képkockákat a stackelés előtt. Érdemes ezt egy kontrasztos, részletgazdag régióra tenni – például sugársávra vagy markáns kráterperemre – úgy, hogy ne legyen túl közel a holdperemhez, mert a drift és a seeing miatt könnyen kilóghat. Ha a referencia a helyén van, a 2) Analyse gombbal elindítom a kiértékelést, amely végigfut a videón és előkészíti a pontos illesztést.

A kiértékelés eredménye a középen látható hisztogram.

A kiértékelés lefutása után a jobb oldali képablak tetején lévő csúszkával kiválaszthatod a referenciakockát (Reference frame); a választott kocka minőségét a középen megjelenő hisztogramon egy kék jelölés mutatja. Ha megvan a referencia, következik az illesztési pontok (Alignment Points, AP-k) kijelölése. Ezt megteheted kézzel – a képen egyenként kattintva kontrasztos részletekre – vagy rábízhatod a programra a „Place AP grid” gombbal, amely automatikusan rácsba helyezi az AP-kat. Teljes korongnál általában jól működik az automatikus rács; válassz hozzá ésszerű AP-méretet (pl. 48–104), hagyd, hogy a pontok 30–50% átfedéssel fedjék a felületet, és kerüld, hogy sok AP essen a perem túl sötét vagy kiégett részeire. Ezután a látványon egy zöld rácspontmezőt kell látnod a Hold felszínén.

Illesztési pontok automatikus elhelyezése.

A kezelőfelületen először kiválasztom a kimeneti formátumot – nálam ez általában PNG. A stackeléshez megadom, hogy a képkockák hány százalékát használja fel (a zöld mezőbe írt értékkel): teliholdas korongnál többnyire 20–30% bőven elég, rossz seeingnél még kevesebb. Nagyon fontos, hogy az RGB Align legyen kipipálva, az élesítés (Sharpened) viszont kikapcsolva maradjon – az élesítést később, kontrolláltan végzem. Beállítom a kimeneti fájlnév-mintát és a mentési könyvtárat, majd a Stack gombbal elindítom a tényleges feldolgozást. Ez hosszabb művelet; a végén a megadott helyen létrejön egy AS_Pxx nevű mappa (ahol xx a felhasznált százalék), benne egy .as3 munkafájl és a kész PNG kép. Innen folytatjuk a további lépésekkel.

És most jöhet a varázslat: a PNG-fájlt megnyitom Photoshopban. Valószínűleg GIMP-pel is megoldható ugyanez, de azt a programot nem használom; a PS-t viszont évtizedek óta ismerem, abban dolgozom.

A stackelt kép a PS-ben.

Ahogy látható, az AutoStakkert!3 megfordította a Hold korongját; ezt egy egyszerű tükrözéssel visszaállítom az eredeti tájolásra. Ezután levágom a kép felső és alsó, érdemi részletet nem tartalmazó sávjait, hogy feszesebb legyen a kompozíció. Végül a Kép (Image) menü automatikus korrekcióit (pl. Automatikus tónus, Automatikus kontraszt, Automatikus szín) használom kiindulásként.

Automatikus színárnyalat, kontraszt, és szín beállítása.

Ez a lépés kulcsfontosságú a színek előcsalogatásához: a Szűrő menü Camera Raw segédprogramjában végzem el a szükséges beállításokat.

A Camera Raw kezelőfelülete.

A Camera Raw-ban először a Fény panel csúszkáival állítom be a fényességi viszonyokat (expozíció, csúcsfények, árnyékok, fehérek, feketék), hogy kiegyensúlyozott legyen a tónus. Ezután a Kalibráció panelen az R, G és B csatornák Telítettségét 100%-ra húzom, ezzel „felébresztem” a felszín ásványtani színeit. A Szín panelen a Vibrálás és Telítettség csúszkákkal beállítom a nekem tetsző színerősséget, majd finoman igazítok a Színhőmérsékleten és Színárnyalaton – óvatosan, hogy természetes maradjon az összhatás. Végül néhány, a holdfotók feldolgozásánál bevált beállítást alkalmazok az Effektek (pl. enyhe Dehaze, finom szemcsézés elkerülése) és a Részletnagyító panelen (visszafogott élesítés, színzaj-csökkentés), csak annyira, amennyi a tiszta, mégis élénk „Mineral Moon” megjelenéshez szükséges. Ezek a beállítások erősen ízlésfüggők – univerzális recept nincs. Érdemes bátran kísérletezni, és mindenkinek a saját szeméhez, ízléséhez igazítani a csúszkákat.

Az OK gomb megnyomásával visszatérünk a PS fő felületére. Itt nem marad más, mint egy enyhe élesítés a Szűrő -> Élesítés -> Életlen Maszk menüpontjával, aztán a Fájl menüpont Másolat mentése parancsával a végeredményt .jpg formátumban elmentjük. 

A fenti folyamatok eredményeként kaptam ezt a képet a november 7-i Holdról:

A stackelést kipróbáltam az ASIStudioval is – ezzel is működik a fenti módszer. Egy gond adódott: a korong peremét hajlamos zöldesre színezni, amit a Photoshopos utómunka során el kell tüntetni. Az egyszerűség és tisztább eredmény érdekében ezért továbbra is az AutoStakkert!3 használatát javaslom.

Színes Hold bármely RGB-s kamerával rögzített videóból készíthető, hiszen a színinformációk eleve ott vannak a képen.

Mindenkinek jó munkát kívánok!