Hattyú a Tejúton

Ha augusztusi éjjen felnézünk az égre, a fejünk felett húzódó Tejútból kiviláglik néhány, kereszt alakot formázó fényes csillag, melyet az ókor embere repülő hattyúnak látott. A csillagképhez, mint oly sokhoz, monda is társul, melyet a Wikipédia így ír le: " A görög mítosz szerint Phaethón, Héliosz fia vagy unokaöccse olyan szerencsétlenül kormányozta a szekerét, hogy balesetet szenvedett és meghalt. A gyászoló barátját, Küknoszt Apollón változtatta hattyúvá – Apollón egyik szent állata – és emelte az égboltra. Más változat szerint Phaethón maga emelkedett az égbe hattyú képében. Egy másik monda: Zeusz azért változott hattyúvá, hogy részt vehessen egy tiltott szerelmi találkán. A kereszt alakú csillagképet Északi Kereszt-nek is nevezik." Bárhogyan is történt a Hattyú csillagkép nyaranta kiterjesztett szárnyaival repül a Tejúton.

Hattyú a Tejúton

Az elmúlt pár éjszakát a Hattyú érdekesebb kettősei és halmazai felkeresésével töltöttem. A megfigyeléseket több dolog is nehezítette. Az egyik, hogy a csillagkép a Tejúton terül el, így az okulárba tekintve, főleg kisebb nagyításon, rengeteg halványabb, fényesebb csillagot lehet látni, ami megnehezíti a keresett objektum megtalálását. A másik, hogy a Hattyú zenitben van, a távcső szinte függőlegesen áll. Ilyenkor a betekintéshez bizony, tornamutatványokra van szükség. Így a reggeli helyett éjszaka tornáztam a távcső mellett.

Első célpontom a Hattyú fejét képező Albireónak nevezett csillag volt, mely az égbolt talán legszebb kettős csillaga. Arab neve magyarul madárt jelent. Már kis távcsővel is megpillantható a kísérője. Kettős csillag voltát 1755-ben Caroline Herschel, az Uránusz felfedezőjének, William Herschelnek, a felesége fedezte fel, majd a XIX. szd közepén Friedrich Struve STFA 43 néven katalogizálta a két csillagot. A XX. szd-i kutatások már 15 tagot sorolnak az Albireó rendszerhez. A két főcsillag önmagában is kettőscsillag, de a kísérőket csak spektroszkóppal lehet kimutatni. Korábban már lerajzoltam az Albireót, ezért most célom a még látható tagok megpillantása és azonosítása volt.

A távcsőbe tekintve elakadt a lélegzetem, a két csillag, mint égi topáz és zafír szikrázott a látómezőben, halvány csillagokkal körbevéve. Sajnos a rajz teljesen nem tudja a látványt visszaadni, mert sok csillagot inkább sejteni lehetett, mint látni, de ezt nagyon nehéz ábrázolva visszaadni.

Albireó 

A rajz elkészülte után, a katalógus szerint kezdtem el keresni a lehetséges tagokat. A nagyon halványakat és a szoros tagokat ,a távcsövem korlátai miatt eleve nem láthattam, de így is sikerült néhányat azonosítanom, kimérni szögtávolságukat, irányszögüket, és megbecsülni fényességüket. Az eredményt az alábbi ábra mutatja, ahol az egyes tagokat a katalógusban szereplő betűkkel jelöltem meg. Ezek szerint 8 tagot találtam meg a 15-ből.

A rendszer tagjai, kattintásra nagyítható 

A tagok általam megfigyelt adatai:
Név    Sep:    PA:      Magnitúdó:
AC      64"    340°          11
AE      75"    205°          12
AF      65"     45°           12
AJ      140"  210°           10
AK     140"  277°           12
AL      10"   270°           12

Az Albireo rendszer nem a szomszédban van, a Földtől való távolsága 433 fényév. Az A és B csillag a térben is messze fekszik egymástól, de közös a gravitációs terük, keringési idejük egyes források szerint kb. 214 év. A sárga főcsillag egy, a napunknál ötvenszer nagyobb, stabil óriás csillag, már a hélium fúziót használja energiaforrásnak, tehát élete derekán már túl van. Felszíni hőmérséklete 4400°K, tehát hidegebb, mint a Napunk. A zöldes színű kísérő, mely szintén spektroszkópiai kettős, forró, 12000 °K felszíni hőmérsékletű fősorozatbeli, hidrogént égető csillag, ami csak két és félszer nagyobb a mi Napunknál. Egymástól való távolságukra 35"-t mértem, irányszögükre 60°-t kaptam. A két csillag szerintem így helyezkedik el a csillagok életének lefolyását ábrázoló HR diagramon:

A rendelkezésre álló adatokból ki lehetett számítani a B csillag A körüli pályáját is, mely kirajzolva majdnem kör alakot ad ki.

Elhagyva az Albireo rendszert a következő csillag a 31-32 Cygni nevű, illetve katalógusszámú kettős, illetve többes rendszer. A páros másik neve omikron1 Cyg, illetve omikron2 Cyg. A katalógus 9 csillagot jelez a rendszerben, de ezekből 6 a távcső optikai teljesítményén kívül esik, így csak a három legfényesebbet tudtam észlelni.

A keresőbe pillantva nagyon dús csillagmezőben rögtön meg lehetett látni a szoros, 4 és 5 magnitúdós, elég fényes társakat. A 111-szeres nagyítás, már jóval tágabban mutatta őket, viszont a 4 magnitúdós A csillag mellet feltűnt egy 7 magnitúdós társ is, mely 30 Cygni néven található meg az atlaszban. Ezek voltak a látómező legfényesebb csillagai. Szépen látszottak a színeik is, a két fényesebb sárgásan, amíg a halványabb társ zöldeskék színben tündökölt.

30-31-32 Cygni

A legfényesebb, omikron1 jelű csillag (a rajzon majdnem középen) 880 fényévnyire van tőlünk, a napunknál ötvennyolcszor nagyobb, 5000°K hőmérsékletű óriás csillag. Ez is túl van már élete delén, mert héliumot éget. Nem áll egyedül az univerzumban, mert ismert fedési változócsillag. Azaz kísérője olyan közel kering hozzá, hogy csak a csillag fényének változásából következtethetünk a létére. A csillagászok Algol típusú változónak sorolták be.

A rendszer másik tagja a 32 Cygni, vagy omikron2 nevű csillag (a rajzon jobb oldalt) szintén óriás. A napunknál 70-szer nagyobb, távolsága 1100 fényév. Ez is fedési változó csillag, de van látható kísérője is. A 8 magnitúdós csillag, a rajzon dél felé egy háromszög alakzat csúcsán látható. Ez egy forró, majdnem 20000°K hőmérsékletű törpecsillag, fele akkora, mint a Napunk.

A 30 Cygni (a rajzon bal oldalt) 611 fényévnyire van tőlünk. 3000°K-kal forróbb Napunknál, és tízszer nagyobb változó csillag.

Az omikron1 Cygnit 1779-ben William Herschel fedezte fel és H VI 10 számon vette katalógusba, majd Struve STFA 50 néven katalogizálta a három fényes csillagot. Az omikron2 Cygnit Herschel 1824-ben találta meg és írta le H VI 33 néven, majd a WDS-be S 743 néven került be.

A 31 Cygninél a tagok általam megfigyelt adatai:
AD: SEP:335" PA:325° magnitudo:5
AC: SEP:110" PA:175° magnitudo:7

A 32 Cygninél a tagok általammegfigyelt adatai:
AB: SEP:210" PA:175° magnitudo:8

A három fényes csillag közötti hatalmas távolság szerintem felveti a kérdést, hogy valódi többes rendszer-e, vagy csak optikailag tartoznak össze.


Elhagyva az omikron rendszert, a következő cél a 61 Cygni néven ismert kettős volt. Ezt a párost Repülő csillagnak nevezte el 1792-ben Giuseppe Piazzi olasz csillagász, mivel itt sikerült először kimutatni a csillagok saját mozgását, ami a mai mérések szerint 108 km/s. A páros mozgása a térben már közel 40 éves időtartamot vizsgálva is látványos, amint a Lowell Obszervatórium képén látható.

Lowell Observatory, 1916 & 1951 photos
(Possibly assembled by Guy K. McArthur) 

A kettős először Herschel 1753-ban el írta le, majd 1830-ban Struve katalogizálta STF 2758 számon. Ekkor már hét csillagot sorolt a rendszerhez, ami az idő folyamán 17 tagra bővült.

A 61 Cygni a Naphoz a negyedik legközelebbi csillag, 11,8 fényévre található, ezért is látjuk őket fényesebbnek, pedig valójában két igen öreg, barna törpecsillagról van szó. Az A csillag felületi hőmérséklete 4500 °K körül van, átmérője a Napunknak kb. fele. Hosszú periódusú változó csillag. A B csillag még hidegebb, csak 4000 °K körüli a hőmérséklete, szintén a Nap fele az átmérője.

Balra a Nap, jobbra fent 61 Cygni A, lent a 61 Cygni B látható.(forrás:Wikipédia) 

A HRD-n is a főági törpecsillagok között találhatók:

A kereső távcsőben nagyon szűk, de már réssel bontott kettősként volt látható, fényük közel azonos volt. A távcsőbe nézve 111-szeres nagyításon, már más, de szép látvány fogadott:

Így láttam a 61 Cygnit 

Az A csillag fényességét 5 magnitúdóra, a B csillagét 6 magnitúdóra becsültem.Mindkét csillagot sárgának láttam. A két csillag távolságának 30" mértem, irányszög (PA):150° mellett. Ezek szerint a két csillag igen közel a Nap-Plútó távolságban kering. A katalógus szerint 17 csillagból megpróbáltam azonosítani a még láthatóakat. Sajnos kettő olyan messze van, hogy lemaradt a rajzról. 

A 61 Cygni rendszere 

A tagok elhelyezkedésére az alábbi adatokat kaptam:
AB: SEP:30' PA:150°
AE: SEP:230" PA:270° magnitudó:10
AF: SEP:360" PA:240°magnitudó: 11,5
AG: SEP:245" PA:235°magnitudó: 11,5
AH: SEP:105" PA:270° magnitudó:10

A 61 Cygni B 680 év alatt tesz meg egy fordulatot az A csillag körül.

A kettősök után még megnéztem az M29, M 39, NGC 6882 nyílt halmazokat és a Tündér gyűrűnek nevezett aszterizmust is, de ezek leírása már egy következő bejegyzés témája lesz.