Kirándulás a Holdra

 

Május 27-én tartottunk egy távcsöves bemutatót az esztergomi érdeklődőknek. A fő célpontok a Nap és annak foltjai valamint az első negyed idejében járó Hold volt. Ennek kapcsán ismételten kedvet kaptam kicsit barangolni kozmikus szomszédunk felszínén. A tetejében még kipróbáltam a mobilos fényképezést okuláron keresztül. Ennek eredménye látható a vezető képen is. Megállapítható, hogy érdekes technika, de én személy szerint inkább maradok a videókamera használatánál, ami több utólagos munkát igényel az észlelőtől, de az eredménye szebb.

A bemutató utáni este a hátsókertbe települtem ki a felszereléssel, ami egy 120/1000 refraktorból, Barlow (fókusz nyújtó) lencsékből, és egy ASI120 kamerából, no meg laptopomból állt. Estére a Hold már túl volt delelésén, az égbolt tiszta a légkör különösen nyugodt volt. Régi szokásomnak megfelelően a terminátor vidékén északról déli irányba vezettem a távcsövet, megörökítve az érdekesebb és látványosabb holdi tájakat. Időközben megérkezett Görgei Zoltán körlevele is, amely pünkösdi időszakra az Eratosthenes és Schroder kráterek vidékét ajánlotta a holdészlelők figyelmébe. (A holdi elnevezésekhez a nemzetközileg elfogadott nomenklaturát használom.) Az Eratosthenes kráter a holdi Appennin hegységbe épült be. Az azt létrehozó égitest becsapódása egy 60 km átmérőjű és 3570 m mély alakzat kialakulását eredményezte. Ilyenkor első negyed idején rendkívül látványos.

1. ábra: A holdi Appenninek és az Eratosthenes kráter vidéke.

Az Appenninek vonulata közel 1000 km-en át húzódik a Mare Imbrium déli partján, csúcsai átlagosan 5600 m magasak. Az Eratosthenestől délre a Sinus Aestuum síksága terül el 230 km-en keresztül. Az Appeninek déli felét a Mare Vaporum határolja. Ezen a tájon található a pünkösdre ajánlott vidék is, amelyet a következő képen láthatunk. Az egyszerűség kedvéért megjelöltem az érdekesebb alakzatokat.

2. ábra: Az pünkösdi észlelésre ajánlott terület.

Ami első pillantásra szembetűnik a Schroter kráter fennsíkjának a környezetétől sötétebb tónusú talaja. Ugyan ez a sötét tónus figyelhető meg a Gambart dóm környékén is. A dómok olyan holdi alakzatok, melyek a holdi vulkanizmust jelzik. Kevésbé látványosak, mint a becsapódási kráterek, a fényképen szereplő dómot is nehéz kiszúrni, mivel csak 160-170 m magas. Az ábrázolt területen 6 db ilyen dómot találtam. (de nem vagyok holdszakértő, nagy az esélye, hogy tévedek ebben a számban). További érdekesség még a táj alsó, déli részén látható két romos kráter, a Schroder és a Sommering. A Schroder patkója alatt húzódik 40 km hosszan az 1,5 km széles Rima Schroder, ami gyakorlatilag egy láva csatorna, a holdi vulkanizmus maradványa. A képen már nagyon nehéz kivenni, de ott van! A roncs kráterek  közel 30 km átmérőjűek és cca 3,6 milliárd évesek, talán a Hold létrejötte utáni első nagy bombázási korszak tanúi. A későbbi becsapódások nyomán keletkezett lávafolyások mára erősen roncsolták őket. Ugyan így járt északon, az Eratosthenes mellett alig érzékelhető Stadius kráter, mely 70 km-es átmérőjével jóval tekintélyesebb lehetne, ha nem töltötte volna fel mára a láva. Így falai "csak" alig 600 m-re állnak ki a talajból. Még ősibb maradványt rejt a Sinus Aestuum síksága. A képet figyelmesen szemlélve feltűnik egy 130-140 km átmérőjű félkör, közvetlenül az Eratosthenes alatt. Amint Földvári István Zoltán, aki igazán szakértője holdunknak, megerősítette, ez ténylegesen egy nagyon ősi becsapódási kráter maradványa. A képen balra az árnyékból pedig már a Copernicus kráter kiszóródásai látszanak alig megvilágítva. 

Tovább tekintve a Mare Imbrium északi partján terül el a holdi Alpok hegysége, melynek csúcsai 2400 m magasak. A hegységet megszakítja a Vallis Alpes völgye. Ebbe a hegységbe épült bele a Plato kráter 100 km-es síksága. A képen nagyon szépen látszik a kráterfal csipkézettségének árnyéka.

3. ábra: A Plato kráter és a Montes Alpes.

A kráter előtt a Montes Teneriffe hegyei látszódnak. Ezektől keletre a magányos Mons Pico veti árnyékát a Mare Imbrium síkságára. Készítettem egy áttekintő képet is a Mare Imbriumról, ahol a főbb látnivalókat meg is neveztem.

4. ábra: A Mare Imbrium

Délre indulva, immáron az egyenlítő alatt megakad az ember szeme három, egymásba fűződött, hatalmas kráteren. Ezek név szerint fentről lefelé haladva a Ptolemaeus, Alphonsius, Arzachel nevet viselik. A legnagyobb és a legrégebbi közülük a Ptolemaeus a maga 154 km-es átmérőjével, a legmélyebb viszont a déli Arzachel, amelynek alja 3510 m-re van a felszíntől. 
 

5. ábra: A Ptolemaeus, Alphonsius, Arzachel kráterek vidéke.

A kráterhármasól keletre a nagy kráter az Albategnius nevet visel, a benne levő kisebb alakzatnak Klein a neve. A Ptolemaeus feletti mélyebb krátert Herschelről, az Uránusz felfedezőjéről nevezték el. Érdekes még a kép bal szélén levő fekete vonal, amely már a Mare Nectrais síkságában húzódó Rupes Recta nevű kanyon. Tekintélyes méretű, 110 km hosszú és 300 m mély.

Még délebbre barangolva a déli krátermezőt láthatjuk rengeteg egymásra épült becsapódási nyomokkal. 

6. ábra: A déli felföld krátermezeje.

A kép érdekessége, hogy a Tycho krátert és alatta a Clavius krátert kezdi megvilágítani a nap fénye. A Tychonál jól látszik már a kráterfal lépcsőzetessége, míg a Clavius körvonalai is látszanak a benne levő két kráterrel, de az alja még árnyékban van. Drámai látvány! A Tycho kráterről korábban már részletesen megemlékeztem ebben a bejegyzésemben.

Több, mint egy óra barangolás és fényképezkedés eredményét olvashattad most, ebben a posztban. Még rengeteg dolog kimaradt az ismertetésből. Viszont remélem, hogy az eddigiekből is kiderült, a Hold egyáltalán nem unalmas, ha az ember veszi a fáradtságot és utánanéz a látottaknak, rengeteg újdonságot tudhat meg.