SZM 1, avagy az első saját felfedésű kettős csillagom

Május 15-én kaptam meg az örömhír, hogy a tavaly augusztusban új felfedezésként leírt és idén januárban a Journal of Double Star Observations negyedéves szaklapban publikált csillagpárt az USNO elfogadta és a WDS-be 18005+5624 (SZM 1) jelzéssel adoptálta. Ebben a bejegyzésben ezt a csillagpárt részletezem, illetve a röviden összefogalom a felfedezés körülményeit. (Vezető kép forrása, internet)

Az északi pólus környékén kanyarog a Sárkány (Draco) csillagkép. amelynek jellegzetes alakzata a csillagkép négy legfényesebb csillaga által alkotott négyszög, amely az égi sárkány feje. A négyszög alatt, a Sárkány nyakánál található az SZM 1 új felfedezésű kettős csillag, amint az 1. ábrán is látható.

1. ábra: az SZM 1 helyzete az égen.

A területről még 2022. augusztus 13-án készítettem képet az akkor New Mexico-ban levő T68 számú távcsővel. A cél az itt levő WDS 18029+5626 (STF 2278) jelű 8 csillagból álló rendszer vizsgálata volt. Ez sikeresen meg is történt, viszont nem tudtam nem figyelmen kívül hagyni a rendszer felett látható szoros, szinte azonos fényességű párt. A WDS-ben nem találtam a koordinátáján bejegyzett kettőst. 

2. ábra: itt még Jelöltként (CND) szereplő új felfedezésű kettős.

A Strasbourgi Egyetem által karbantartott SIMBAD adatbázisában és az Aladin Lite programban is megtaláltam őket, az ESA Gaia űrobszervatóriuma is mérte már ezt a két csillagot. Így szerencsém is volt, az adatbőség miatt. Az előzetes adatelemzésem azt mutatta, hogy ez a két csillag bizony fizikai kapcsolatban áll egymással, ezért részletesebben is megvizsgáltam őket. A pozíció mérést az 1. táblázat tartalmazza:

1. táblázat: pozíció mérés.

A mérés pontosságát mutatja a kis szórás és hiba érték. Még a magnitúdó különbség is hihető volt a kinézetük alapján.  A rendszer távolságát a Gaia parallaxis adataiból kaptam meg, Ez kissé mellbevágott, ugyanis nagyon messze vannak a Földtől, ~1 538 fényévet kaptam a távolságra. 

A következő táblázatban a komponensek főbb asztrofizikai jellemzőit foglaltam össze.

2. táblázat: A csillagok fizikai jellemzői.

Ezek alapján elhelyezhetők a HRD-n is, amint a 3. ábrán látható.

3. ábra: A SZM 1 komponensei a HRD-n.

Ezekből kiderült, hogy a csillagok a mi Napunknál közel kétszer nagyobbak és másfélszer nehezebbek, de még a fősorozaton helyezkednek el. Azaz teljesen normális csillagok. Látszó halványságuk a nagy távolságuk miatt bekövetkező extinkciónak nevezett jelenségnek köszönhető. A mi Napunkkal történő összehasonlításukat a 4 ábra mutatja.

4. ábra: az SZM 1 csillagainak összehasonlítása a Nappal.

Az adatbázisokból összegyűjtött adatok alapján a közöttük fennálló gravitációs kötés lehetőségének bizonyítékait a 3. táblázatban foglaltam össze.

3. táblázat: a lehetséges gravitációs kötés vizsgálata.

Az látható, hogy a Földtől mért távolságuk között jó nagy átfedés van, ami biztató jele lehet a fizikai kölcsönhatásnak. Az égboltra vetített szeparációjuk is jóval belül van a két csillag tömegéből számított vetített gravitációs határon, ami szintén erősíti a fizikai kapcsolat lehetőségét. Mivel csak két méréssel rendelkeztem, a sajátommal és a Gaia koordinátákból számítottal, a megfigyelt sebesség értékét fenntartásokkal kell kezelni. Ennek ellenére a maximális keringési sebesség és a megfigyelt sebesség viszonya is a a gravitációs kölcsönhatás valószínűségét erősíti. Az utolsó oszlopban a gravitációs kötés összesített valószínűségének százalékos értéke látható. Ez azt mutatja, hogy a csillagok fizikai párnak minősülnek. 

 

Az 5. ábra mutatja grafikonon ábrázolva a két mérést és az előrejelzett, valamint mért mozgás vekorait. (piros nyíl az előrejelzett, zöld nyíl a mérések alapján számított vektor)

5. ábra: Mozgás vektorok.

A vektorok nagysága közel azonos, ami jól megerősíti a fizikai kölcsönhatás lehetőségét. Iránya összetartó, ami inkább a kevés mérési adatból eredő pontatlanságnak köszönhető, de még ez is a fizikai kölcsönhatás mellett szól. 

Végezetül álljon itt egy-egy kivonat az USNO honlapján található WDS-ből. 

6. ábra: a SZM 1 adatsora a WDS-ben.

7. ábra: a névkódom a WDS-ben, a publikációm hivatkozásával.

Nagyon örülök, hogy amatőrcsillagászként sikerült elérnem ezt az eredményt, és a nagyok, Ladányi Tamás, Berkó Ernő, Vaskúti György nyomába léphettem.