A Jászol kettőscsillagai

 

A tavasz égbolt nem túl fényes és szembeötlő csillagképe a Rák (Cancer). A szívében viszont rendkívül érdekes csillaghalmaz látszik, amit még szabadszemmel is megfigyelhetünk, ha elég sötét ég alól szemlélődünk.  Az egyik legrégebben ismert nyílt csillaghalmazok egyike, területe háromszorosa a Hold átmérőjének, távolsága a Földtől kb. 600 fényév, korát jelenleg 600 millió évre becsülik. Mint minden nyílthalmaz számos kettős és többes rendszert tartalmaz, ebben a bejegyzésben ezeket veszem sorra. A vezetők képen a Rák csillagkép látható Bayer 1661-es atlaszából.

Rövid története. 

Ókori szerzők halvány ködösségként írták le, Plinius népi megfigyelés alapján időjárás jósként tartotta nyilván. "Ha a ködöcske derült időben nem látható, akkor viharos időjárás jön." Hipparkhosz Felhőcskének nevezte, Ptolemaiosz "a rák mellén levő ködösség"-ként említi. Latin neve Praesepe, jászolt, vagy bölcsőt jelent. Az arabok Al Ma'laf, istállóként ismerték. Angolul Beehive (kaptár, vagy méhkasfürt) találjuk meg. 1610-ben Galilei távcsövével vizsgálta meg elsőízben. Akkor jött rá, hogy a szabadszemmel látható ködösséget csillagok alkotják. Ő 40 csillagot számolt meg benne.

Galilei rajza a Jászolról.

Charles Messier 1769-ben M 44 számon vette fel katalógusába. A New General Catalouge-ban a XIX század végén NGC 2632 számon került be. 

Napjainkban már kb. 1000 csillagot sorolnak a halmazhoz, melynek átmérőjét 13 fényévre becsülik. A következő kép a Jászol halmazt mutatja a Stellarium programban. Azt hiszem szükségtelen megjelölni a halmazt.

Jászol halmaz a Stellariumban.

Saját észlelés.

A halmazról április 10-én készítettem képeket az Utah-i 150 mm-es műszerrel. A képen megkerestem az ismert és katalogizált kettősöket, amiket be is jelöltem:

A 2023. április 10-én készített képem, rajta bejelölve a kimért kettős csillagok.

A kép természetesen nem a teljes halmazt ábrázolja, csak annak belső zónáját, így a belső 8 db kettőst sikerült azonosítanom és kimérnem.

Most pedig lássuk a kettősöket részletesebben.

STF 1254

A halmaz szívében található öt csillagból álló rendszer. Főcsillaga egy narancssárga színű óriáscsillag, mely a mi Napunknál 11-szer nagyobb. Kísérői viszont fősorozati csillagok, melyek mértben és színben is közeli hasonlóságot mutatnak a mi Napunkhoz. 

Az STF 1254 ötös rendszere.

Az alábbi táblázat a mérési eredményeket tartalmazza:

Most hely és az olvasási idő takarékosságból részletesen nem ismertetem a tagok között fentálló lehetséges fizikai kapcsolat vizsgálatát, csak annak eredményét foglaltam össze a következő táblázatba:

STF 1249

A kép jobb szélén található ez a két csillagból álló rendszer. A tagok sárgás-fehér, a fősorozatot az óriáság irányába pont elhagyó csillagok, melyek a mi Napunknál háromszor nagyobbak.  A tagok közel azonos fényességgel és asztrofizikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

STF 1249 párosa.

Mérési eredményeim:

SLE 337

A kép bal felső részén található ez a halvány páros. A tagok asztrofizikai tulajdonságai hasonlóak a mi Napunkéhoz, a főcsillag sárgás, a kísérője sárgás-fehér színű, fősorozati csillagok, 

SLE 337 kettős.

Mérési eredményeim:

S 574

A halmaz és a kép közepe felé található két csillagból álló rendszer. A főcsillag a mi Napunknál nyolcszor nagyobb, fehér színű óriás csillag, kísérője fősorozati, szintén fehér, a mi Napunknál "csak" négyszer nagyobb csillag.

S 574 csillagrendszer.

Az alábbi mérési eredményeket kaptam:

S 570

A halmaz és a kép jobb oldalán fekszik ez a három csillagból álló rendszer. A tagok elhagyni készülnek a fősorozatot az óriáság irányában. Ennek megfelelően a mi Napunknál kétszer-háromszor nagyobbak. A főcsillag fehér, a kísérői narancs színűek.

S 570 hármas rendszere.

 Mérési eredményeim:

HJ 454

A kép jobb szélén felül látható ez a páros. A főcsillag fősorozaton, a kísérő az óriáságon tartózkodik. A tagok a mi Napunktól kétszer nagyobbak. Az A komponens fehér, a másodlagos csillag sárga színű.

A HJ 454 pár.

Mérési eredményeim:

ENG 37

A kép alsó felén látható a halmaz talán legnépesebb rendszere, ezért ezt kissé részletesebben ismertetem. 

Az ENG 37 csillagfürtje.

Mérési eredmények:

Az egyes tagokról a Gaia műhold adatai alapján az alábbi asztrofizikai tulajdonságokat számítottam ki:

 

Sajnos az R csillag parallaxis mérése hiányzik. Így előfordulhat, hogy csak a halmaz mögött levő csillag, ami nem is lehetne a rendszer tagja. De, ennek ellenkezője is lehetséges. A HRD-re helyezve így néz ki a csillagfürt:

A főcsillag egy narancs színű óriás, a kisérők fősorozatiak, a kísérők fehér és sárgás-fehér színűek. A következő képen elképzeltem a rendszert, ha egymás mellé tennénk a tagjait.

Vajon a rendszer tagjai fizikai kapcsolatban állnak, vagy csak optikailag alkotnak ilyen látványos alakzatot? Erre ad választ a következő tábla.

Látható, hogy az R tag kivételével mindegyikről bebizonyosodott, hogy elég magas a fizikai kapcsolat valószínűsége a tagok között. (A táblázat utolsó oszlopa)

BU 584

A halmaz és a kép közepén található ez a négy csillagból álló rendszer. A főcsillag fősorozati, a mi Napunknál háromszor nagyobb, fehér óriáscsillag, a G jelű kísérő szintén fehér, de a Napnál ötször nagyobb óriás csillag, a fősorozaton, a D komponens narancs színű, a Napnál kilenszer nagyobb, az óriás ágon levő csillag, az E pedig a Naphoz hasonló, sárga, fősorozati csillag.

A főcsillag maga is egy szoros kettős, de a B tag a képen nem bomlik fel, a G és C valamiért ugyan azt a csillagot jelzi, ez még számomra rejtély, miért? A D tag pedig maga is egy un. spektroszkópiai kettős, azaz csak a színképének eltolódásából lehet következtetni egy kísérő jelenlétére, de távcsövekkel nem bontható fel.

Érdekesnek találtam a rendszer HRD-jét is.

Mérési eredmények:

Egyelőre ezeket a párosokat sikerült azonosítanom a képen, ezeket ismeri a WDS. Viszont gyanítom, hogy ez a halmaz tartogat még néhány eddig ismeretlen kettőst is, de ezek megtalálása további vizsgálatokat igényel.