Újra az ég alatt

Kattintásra nagyítható

December 4-én végre, hosszú idő után, ismét sikerült kiszabadulnom a csillagos ég alá. Erre az alkalomra nem terveztem sok mindent, inkább a Hold-Mars-Vénusz "együttállásra" koncentráltam. Még péntek este kutyasétáltatás közben gyönyörködtem a Hold vékony sarlójában és a mellette látszó Vénusz ragyogásában. Ekkor nem volt sem időm, sem felszerelésem közelebbről megnézni őket. Szombaton ismét munka foglalt le, de azért sikerült egy holdsarlós képet lőni a város közepéből, ez látszik balra. Vasárnap végre eljött az én időm.


Arra gondoltam, valahogy a Holdon, ilyenkor látszódó, a szakirodalomban csak hamuszürke fénynek említett jelenséget megörökítsem. Mi is ez a fény? Amikor a Holdunk vékony sarlóként látszik Újhold után, sokszor lehet látni a még árnyékban levő gömbjét halványan derengeni. A jelenséget a Föld okozza, ugyanis  bolygónk fénye világítja meg ilyen halványan a Hold árnyékban levő korongját.

Egy képen szerettem volna a derengő korongot és a már megvilágított részt ábrázolni, de ez a nagy fényességkülönbség miatt lehetetlen, nincsen olyan eszköz amelyik ekkor dinamika tartománnyal rendelkezik, így maradt az a módszer, hogy egy képet készítek a látszó Holdról és egy másikat a hamuszürke fényes feléről és ezeket összedolgozom.

A távcsőbe nézve így látszott a Hold:

Az 5 napos Hold. Kattintásra nagyítható.

Szembetűnő a Méz tengere (Mare Nectaris) kerek síksága az árnyék szélén. Ennek nyugati partján látható az árnyékból már kibukkanó hatalmas Theophilus kráter. Tőlük északra elterülő síkság a Nyugalom tengere (Mare Tranquillitatis), ahol az Apollo 11 ereszkedett le. Ettől keletre a már fényben fürdő Válságok tengere (Mare Crisium) látszik.

Ezt a képet szerettem volna kiegészíteni az árnyékos koronggal, amit így sikerült kiviteleznem:

Hamuszürke fényes Hold. Kattintásra nagyítható.

Hold után a Vénusz került terítékre. A bejegyzés elején említettem a hármas együttállást. Ez valahogy így néz ki a Stellarium programban:

Hármas együttállás. Kattintásra nagyítható.

Középen a Hold, jobbra lent a Vénusz, balra a Mars. A valóság kicsit más volt, ugyanis a Hold fényképezésével végezve a Vénusz már alacsonyan állt, jóval a fák koronája között látszott. Sikerült még elkapnom, mielőtt egy ág mögé bebújt volna. Az ember azt hinné, a fényéből következtetve, hogy a teljes korong ragyog felénk, de nem! Most csak fél Vénusz volt a távcsőben. Sajnos a műszerem nem elég hozzá, hogy a légkörének részleteit megfigyeljem, így csak egy homogén fehér korongot láttam, a környező csillagokat elnyelte már a légkör és a bolygó fénye.

Kattintásra nagyítható.

A rajz végeztével a Mars felé fordultam, ami most még magasan állt. Könnyű megismerni szabad szemmel is vörös színnel ragyog. A távcsőben inkább narancssárgának láttam az korongot. Sajnos itt sem látom a felszíni részleteket, inkább homogén narancsos korongot látok. Most annyival volt jobb, mint nyáron, hogy a pára nem zavart bele a látványban, és még a bolygót körülvevő csillagmezőt is rajzolni tudtam.

Kattintásra nagyítható.

Nagyon érdekes, tartalmas estét töltöttem el ismét a távcső mellett. Külön öröm volt a Vénuszt megpillantanom, hiszen már évek óta nem volt alkalmam látni, mert az Esthajnal csillag mostanában inkább hajnalcsillag szerepben tündökölt.