2020. február 7., péntek

Januári Hold

Az új év első napjaiban felszakadozott a felhőzet és égi kísérőnk szépen tündökölt az égen. Két alkalommal sikerült barangolnom a felszínen, ahol a terminátor (fény és árnyék határának csillagászati elnevezése) környékének tájait örökítettem meg. Ekkor első negyed tájékán jártunk, amit a köznyelv félholdként ismer. A nyitó képen a Stofler és Maurolycus kráterek vidéke látható a déli féltekén. A felvételeket 120/1000 Fraunhofer akromáttal készítettem primer fókuszban ASI 120 MC kamerával.

Január 2-án este korán kezdtem a megfigyelést, épphogy beesteledett. A Hold már magasan járt delelés környékén. Megfigyeléskori adatai a Virtual Moon Atlas alapján:
Aktuális rektaszcenzió
00h35m10s
Aktuális deklináció
-02°31’04”
Csillagkép
Cet
Távolság
400124 km
Látszó szögátmérő
29,86’
Colognitudó
357,7°
Megvilágítás
46,4%
Szélességi libráció
+07°26’
Hosszúsági libráció
-02°09’
Kel
13h07m
Delel
19h03m
Nyugszik
00h07m

Első körben egy mozaik kép összeállításához szükséges felvételeket rögzítettem. Másnap feldolgozás után az alábbi képet kaptam 11 db részletkép összedolgozása után:
Ennél a megvilágításnál az északi féltekén a fordított legyező alakú Mare Serenitatis /Derültség tengere/ nyugati partján található holdbéli Kaukázus és Appenninek magashegységeinek vadregényes látványa tetszett meg. Ezért nagyobb nagyításra váltottam egy 2X fókusznyújtó tag segítségével. A készült képekből ismét egy mozaikot csináltam, ami szépen ábrázolja az árnyékok miatti drámai látványú tájat. A képet érdemes kattintással nagyítva a böngészőben megtekinteni.
 A két nagyobb kráter fent az Arisztotelész és az Eudoxusz. Ezekről már bővebben írtam decemberi bejegyzésben. Ez a tájék szerintem mindig látványos, főleg a Kaukázus és az Appenninek hegységeket elválasztó 50 km szélességű szoros miatt. A képen kivehető még a Mare Serenitatisban a Valentin dóm, mely egy vulkanikus kidudorodás a felszínen. Magassága csak 300 m. Az árnyékban levő terület a Sinus Lunicus nevet viseli a Holdat először elérő űrszonda, a Luna 2 tiszteletére, mely 1954. szeptember 14-én itt ért talajt.

Másik érdekes tájék az előző vidéktől lejjebb, már az egyenlítő környékén található felföld, terra területen látható. A Julius Caesar romos kráterétől délre, amit én csak a "Romkráterek vidékének" neveztem el, ugyanis a területen számtalan romos, töredezett, feltöltött kráter látható. Az alábbi két képből összeállított mozaik képet készítettem a Romkráterek vidékéről:

A Julius Caesar kráter 90 km átmérőjű U alakú képződmény, melynek déli, keleti falait a Nyugalom tengerét kialakító bazalt eltüntette. Ettől délre egy rianás látható, mely 220 km hosszan 7 km szélességben és 480 m mélyen szeli ketté a vidéket. A terület főbb jellegzetességeit a képen megjelöltem. 

Három nappal később, január 5-én, ismét lehetővé vált megfigyelni a Holdat. Ezúttal is egy mozaik képhez szükséges felvételek elkészítésével kezdtem, melyekből ez a kép született. Figyeljük meg 3 nap alatt milyen messze vándorolt el az árnyék!

Északon, a sarkvidék környékén a Platón kráter és a Jeges tenger feletti területet 2X fókusznyújtással örökítettem meg. Ez a vidék is tele van nagyon ősi, feltöltött kráterekkel, melyek területe jóval 100 km felett van. A következő képen megjelöltem a fontosabb krátereket:
Kissé lejjebb vándorolva a 100 km átmérőjű Platón kráter vidéke tárult elém. Ezen a vidéken az Esők tengerének "hullámai" mossák a Mont Blanc lábait, és az Alpok hgysége előtt Teneriffe szigete emelkedik ki a felszínből. Érdekes még az Alpesi völgy /Vallis Alpes/, mely egy 130 km hosszú kvázi átjárót képez az Esők tengere és a Jeges tenger között.
Még délebre található rendkívül impozáns látványt nyújtó Kopernikusz kráter és a holdbéli Kárpátok hegysége. A lengyel csillagászról  elnevezett kráter kb. 1 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, 93 km átmérővel és 3700 m mélységgel rendelkezik.
Délebbre vándorolva érdekes tájék került a távcső végére. Három tenger a kép felső részén a Szigetek tengere (Mare Insularum), közepén a Ismert tenger (Mare Cognitum) alsó részén pedig a Felhők tengere (Mare Nubium) látható. Jellegzetes alakzat a bal szélen levő a Riphaeus hegység. Az ókori görög elnevezés a mai Ural hegységet takarja. Két leszálló hely is látható a képen. A Fra Mauro kráter felett az Apolló 14 landolási helye, ahova eredetileg a szerencsétlenül járt Apolló 13 igyekezett, valamint az Apolló 12 leszállási helye egy névtelen romkráter mellett.
A NASA honlapján elérhetőek az Apolló missziók által készített fényképek. Ezek közül most egy számomra ikonikus képet választottam, ahol Charles Conrad Jr. az Apolló 12 parancsnoka áll a leszállási helytől 200 m-re levő Surveyor III. szonda mellett. A háttérben az Intrepid nevű holdkomp látható. A Surveyor III 1967. április 20-án ért Holdat, az Apolló 12 pedig 1969. november 19-én. A képet Alan Bean holdkomp pilóta készítette.
A kép forrása NASA.
Januárban sajnos ennyi észlelést engedett az időjárás. Sajnos a hónap nagy részében felhős, borongós volt felettünk az ég. Még ebben a hónapban egy amatőr csillagász életében fontos dolog történt. Beszereztem egy új műszert, amely egy 20 cm-es Newton távcső. Remélem, a jövőben sok-sok élményt fog nyújtani az ég alatt.
A tubus kicsomagolás után.
Források:
Virtual Moon Atlas
A.Rückl A Hold atlasza
NASA honlapja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések