Egy visszatérő észlelés, a BU 1442

 

A címben szereplő csillagrendszert 4 éve figyeltem meg először. Akkor még lelkesen rajzoltam és becsülgettem. Most már komoly technikával pontosan mérek. Érdekes összehasonlítani az akkori és a mostani észlelés. Egyébként általam észlelt egyik leggyorsabban mozgó csillagokat tartalmazó rendszer ez, amit nagyon érdekesnek találtam, egyrészt az alakja miatt, másrészt az összetevői miatt. A vezető képen látszik a csillagrendszer a DSS felvételén, az Aladin Lite programból.

A szóban forgó rendszert a katalógusokban WDS 14257+2338, BU 1442, HIP 70529, néven , az égbolton pedig a Bootes (Ökörhajcsár) csillagképben a 14h 25m 43,56s +35° 36' 59,9" koordinátán találjuk meg.  A főcsillaga szinte a kozmikus szomszédságunkban található, a Földtől mindössze 53 fényévre van. 

Amint felfedező névkódja is jelzi, Sherburne Wesley Burnham amerikai csillagász fedezte fel a Lik Obszervatórium híres távcsövével az 1880-as években,  Az E tagot Gustav Struve, a híres csillagász család tagja, a kettősfelfedező Friedrich Struve unokája, adta a rendszerhez.

A rendszer nem először került távcsővégre nálam.  Már korábban, 2019. augusztus 1-én készítettem egy rajzos észlelést róla, akkor az A, B, C és E tagokat láttam meg. 

1. ábra: Így láttam a rendszer 2019-ben.

Az észlelési naplómban az alábbiakat írtam akkor: "Először az érdekes félkörben rendezett csillagok tűntek fel. Később a LM bal szélén NYÉNY-ra is megláttam egy csillagot. Nagyobb LM-re váltva (111X nagyítással) is csak a rajzon szereplőket láttam. Az ajánlati listában csak az AB páros szerepelt, de közöttük ott van a kissé halványabb C tag is, valamint az előbb említett E tag tőlük nyugat-északnyugatra. A WDS szerint van egy D tag is, de az már a hmg-n túl van. Az tagok fényesség közel azonos, 10 magnitúdó, bár az AC különbsége szerintem <0,5. A pozíció szögek: AB=70°, AC=60°,AE=305°. Szeparációk: AB 40", AC=70"; AE=420". Minden csillagot fehérnek láttam."

A területről 2023. június 18-án készítettem felvételeket az Utah-i 431 mm-es távcsővel, ami a lentebb látható. A képen bejelöltem a rendszer tagjait.

2. ábra: A BU 1442 csillagrendszere 2023-ban.

 Amint említettem a tagok egy része nagyon gyorsan halad a galaxisban. Ezért is érdemes gyakran észlelni, hiszen évről évre szemmel látható változásokat tapasztalhatunk. Jelenlegi méréseim a következő táblázatban láthatók:

1. táblázat: 2023-as mérési eredmények.

Ezeket összehasonlítva a WDS legutolsó értékeivel az alábbi táblázat szerint eltéréseket lehet látni.

2. táblázat: Eltérések a WDS-től.

Amint látható, viszonylag frissek a WDS bejegyzései, és ezektől 6-7 év alatt mind szeparációban, mind pozíciós szögben igen jelentős eltérések tapasztalhatóak. Kivételt képez az AB viszonylat, mert ezek közel azonos sebességgel száguldanak, így egymáshoz való viszonyukban nem látszik nagy változás.

A bevezetőben említettem, hogy a csillagrendszer összetétele is érdekes, most nézzük meg milyen csillagok alkotják. Az alábbi táblázatban foglaltam össze a tagok főbb asztrofizikai jellemzőit.

3. táblázat: A tagok jellemzői.

Az A és B csillag két vörös törpe, amelyek a Földhöz közel vannak, ezért látjuk fényesebbnek őket. A C pedig egy igazi narancsos színű óriáscsillag, amely 3485 fényév távolságban fekszik a Földtől, ezért is halványabb mérete és teljesítménye ellenére. A D tag sárga színű, a mi Napunknál valamivel kisebb csillag, amely 1094 fényévre van tőlünk. Az E sárgás-fehér a Napnál némileg nagyobb csillag a Földtől 546 fényévre, míg a P szintén sárga, a Napnál nagyobb csillag, a legmesszebb van tőlünk 4775 fényévre. A távolság adatok a Gaia űrobszervatórium legfrissebb mérésein alapulnak, de mint minden távolság adatot a csillagászatban kétkedéssel kell kezelni.

Ugyancsak változatos a rendszer tagjainak a HRD való eloszlása, amint a következő ábrán is látható.

3. ábra: A tagok helyzete a HRD-n.

Szemléletesebb, ha a rendszer csillagait egy ábrán egymás mellé helyezve jelenítem meg. A méretek a lehetőségekhez képest pontosak és megfigyelhető az igen színes, és változatos a rendszer összetétele, amint a következő ábrán is látható. A jobb felső sarokban a mi Napunkat is feltüntettem.

4. ábra: Csillagösszehasonlítás.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy egy ilyen rendszer tagjai között lehet-e egyáltalán valamiféle fizikai kapcsolat? A vizsgálatok eredményét összefoglaltam a következő táblázatban.

4. táblázat: A tagok közötti kapcsolatok vizsgálata.

Az "Overlap" oszlop mutatja, hogy van-e átfedés a tagok távolságadatai között. Az AC, AD, AE, CP viszonylatban egyértelműen nincsen. A "Wtd Sep" oszlop mutatja a projektált szeparációt csillagászati egységben. Az "S Grv lim" oszlop mutatja a két csillag tömegéből származtatott gravitációs megkötés elméleti és projektált határát, szintén csillagászati egységben. A "Vorb" oszlop tartalmazza a maximális keringési sebességet km/s-ban, a "Vobs" oszlop pedig a megfigyelésekből számított tényleges keringési sebességet mutatja, szintén km/s-ban. Ha az előbbit meghaladja az utóbbi, akkor csökken a fizikai kapcsolat lehetősége. 

Az már első pillantásra látható, hogy az A-val és B-vel jelölt két vörös törpe biztosan gravitációsan kötött, azaz ténylegesen fizikai párt alkotnak. A projektált távolság bőven belefér a gravitációs megkötés határába. A keringési sebesség sem haladja meg az elméleti maximumot.

Az AC viszonylatban is fent áll ugyan ez a helyzet, annyi megjegyzéssel, hogy véleményem szerint a valóságban az óriás köti meg a törpét és nem fordítva. Bár földi nézőpontból nem így látszik. Itt is bőven belefér a gravitációs limitbe a projektált távolság, bár itt már a keringési sebesség jócskán meghaladja az elméleti maximumot. De még is feltételezhető a fizikai kölcsönhatás, lásd lejjebb.

Az AD viszonylatban már kissé bonyolultabb a viszony. Egyik indikátor sem mutatja a kölcsönhatás meglétét, de mégis előfordulhat, lehetséges valamiféle gyenge kölcsönhatás.

Az AE, CP viszonylatban ennek valószínűsége mér kicsi, inkább sorolnám őket az optikai párok közé.

5. ábra: A tagok mozgásvektorai.

A 4. ábrán a WDS-ben, pontosabban a Stelle Doppie honlapon fellelhető történelmi megfigyeléseket ábrázoltam tagonként egy grafikonon. Ezekre az adatpontokra illesztettem az Excel trendvonalát. Az R2 szám az illeszkedés pontosságát mutatja. Mind az öt esetben ez közelíti az 1-t, azaz az illeszkedés pontos. Ez már jó jel, a gravitációs kötés megállapításához. A piros nyíl a sajátmozgások alapján számított előrejelzett eredő mozgásvektor, míg a zöld nyíl a megfigyelésekből számított eredő mozgásvektor. Ha ezek nagysága és iránya közel azonos, akkor megerősíti a gravitációs kapcsolat lehetőségét. Mint látható az AB, AC, AD tagok esetében ez a helyzet, míg az AE és CP tagoknál mind a nagyságok, mind az irányok eltérőek.
 

 A fentiek alapján kijelenthető, hogy az AB, AC, és AD tagok fizikai kettősnek tekinthetők, míg az AE és CP tagok inkább optikai párok.