Zeta Capricorni, lehetséges szupernóva?

A gyanútlan észlelő amatőrcsillagász lefényképez egy általa egyszerű kettős csillagnak tartott rendszert, aztán kicsit bővebben megtúrja a katalógusokat és  mindjárt izgalmassá válik az észlelés, mindjárt másként tekint a megfigyelt rendszerre. Így jártam én is a Zeta Capricorni, vagy SEE 446 jelű kettős csillaggal is. Lehetséges, hogy egy időzített bomba ez a rendszer? Lehet, hogy egy látványos szupernóva robbanásban múlik ki? Ezekre a kérdésekre is megpróbálok választ adni ebben a bejegyzésben, ez mellett röviden leírom nyomozásom eredményét.

A Vulcan csillagai

A Star Trek rajongók számára nem ismeretlen a most következő többes rendszer. A 40 Eridani, más néven Keid csillagról lesz szó, mely otthont ad a Vulcan bolygónak, ahonnan elszármazott Mr. Spock, T’Pol és Tuvok is. Ez a rendszer nem csak Star Trek univerzumában híres, de a valóságban is érdemes szemügyre venni, ugyanis 5 érdekes csillag alkotja. Ráadásul még a közelmúltban egy szuperföld típusú bolygó jelenlétét is sikerült kimutatni itt.

Dupla dupla, avagy egy hosszúra nyúlt észlelés története

 

Az amatőr csillagászok kedvenc célpontja ez a többszörös rendszer. A Vega szomszédságában ragyognak, tulajdonságát jól jellemzi "népi" elnevezése: dupla dupla. A két fényes csillagnak is vannak kísérői, miközben önmaguk is kettős csillagként élik napjaikat. Mostani bejegyzésemben őket veszem górcső alá.

Egy új, lehetséges kettős csillag

 

A Skorpió csillagkép egyik nyílthalmazának átböngészése során találtam, vagy ha úgy tetszik felfedeztem egy új, lehetséges kettős csillagot. Most pedig következzenek a részletek:

A Fiastyúk kettős csillagai

Egy csillaghalmazban az ember nem tud eldobni egy képzeletbeli követ úgy, hogy az ne találjon el legalább egy kettős csillagot. Nos ilyen a helyzet az M45 halamzaban is. Ennek népi neve  Fiastyúk, de hívják Pleiádoknak is, a görög mitológia után. Ez a nyílthalmaz a téli égbolt egyik legfeltűnőbb alakzata. Már több alkalommal került távcsövem látómezöjébe, ezen megfigyelések egyikéről korábban már megemlékeztem ebben a blogban. Ekkor még nem vizsgáltam kettős csillagait, de ötlet szinten mindig is motoszkált bennem. Nos, jó pár év telt el, hogy az ötlet valósággá váljon. Ebben a bejegyzésben a Fiastyúk nem minden kettős rendszerét ismertetem, csak a látványosabbakat fogom megemlíteni.

67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös

Aki figyelemmel kíséri az űrkutatás eseményeit, bizonyára emlékszik 2014-re, amikor az ESA, az Európai Űrügynökség Rosetta nevű szondája közelítette meg ezt a furcsa nevű égi vándort, és a Philae leszállóegysége landolt is a felszínén. Ez volt az első eset, hogy az ember elért egy ilyen kicsi égitestre. Annak idején nagy sajtó visszhangot kapott a küldetés, melyben magyar mérnökök és szakemberek is részt vettek. A Rosetta küldetése vegyes eredménnyel zárult, viszont ennek köszönhetően első alkalommal nézhettünk körül egy üstökös felszínén. 

Januári Hold

Az új év első napjaiban felszakadozott a felhőzet és égi kísérőnk szépen tündökölt az égen. Két alkalommal sikerült barangolnom a felszínen, ahol a terminátor (fény és árnyék határának csillagászati elnevezése) környékének tájait örökítettem meg. Ekkor első negyed tájékán jártunk, amit a köznyelv félholdként ismer. A nyitó képen a Stofler és Maurolycus kráterek vidéke látható a déli féltekén. A felvételeket 120/1000 Fraunhofer akromáttal készítettem primer fókuszban ASI 120 MC kamerával.