Pegazus sárga óriásai

 A napok óta a Kárpát medence felett elterülő anticiklonnak köszönhető, szép, csillagos ég fogadott esténként. A kitelepülő amatőr csillagász életét csak a naplemente után jelentkező erős pára keserítette meg, ami mindent belepett, még a távcső objektívjét is. Ilyenkor jó szolgálatot tesz a család hajszárítója. Pedig a csillagos ég a szebbik arcát mutatta. A Tejút széles sávja gyönyörű volt, amint délnyugatról északkelet felé átszelte az égboltot, és szabad szemmel halvány, elmosódott foltként kivehető volt a µ Andromedae felett csücsülő híres Androméda-köd, ami a hozzánk legközelebbi galaxis. Az október végi és november eleji észlelések célpontjai a Pegazus csillagkép látnivalói voltak. Itt található az M (Messier) 15 gömbhalmaz, melyet már augusztusban sikerült távcsővégre kapni. Erről annak idején bővebben írtam. Most nézzünk körül a Pegazusban!

A csillagkép nagyon kiterjedt égterületet foglal magában, bár csillagai nem feltűnőek. Talán a négy legfényesebb csillaga alkotta négyszög a jellegzetes alakzata, így könnyű megtalálni. Keletről az Androméda, délről a Halak és a Vízöntő határolja.

Jól kivehető a Pegazus négyszöge. Kattintásra nagyítható.

Szegény szárnyas ló fejjel lefelé helyezkedik el az égbolton, ahogy az alábbi kép is mutatja:

A Pegazus. Kattintásra nagyítható.

A csillagkép eredete és elnevezése a görög Androméda mondakört idézi, bár  mesében csak mellékalak a szárnyas ló, ami Neptun tengeristen és Medúza ivadéka. Perzeusz a Cettől megmentett és kiszabadított királylánnyal, Andromédával, Pegazuson a szárnyas paripán menekül el. A monda alakjai csillagképként kerültek az égre, így Perzeusz, Androméda, anyja Cassiopeia, és apja Cepheusz, valamint a cethal is és természetesen a Pegazus. A mai Cassiopeia és Pegazus csillagképek területén már a mezopotámiai csillagászpapok is lovat láttak, az alakzatot tőlük vették át a görögök és alakították ki a mai Pegazus csillagképet. Vagyis egy ősi csillagképről van szó.

Magyar őseink nem lovat, hanem halászokat halkereskedőt (Ficsér) láttak az égi területen. Szegeden a γ Pegasit, a négyszög bal alsó csillagát, Pálinkásasszonynak nevezték. A mese szerint a Ficsér (halkereskedő) előreküldte a Pálinkásasszonyt, hogy leitassa a halászokat. A népi képzelet még egy kocsit is alkotott a halkereskedőnek, mert úgy mondták, hogy "a Ficsér mikó lemén az ég aljára, visszafordú északnak, mer' mán akkó megrakodott, a' nem mén le." Ezzel a Pegazus némely csillagának majdnem cirkumpoláris helyzetére utaltak. A csillagkép márciusban korán lenyugszik, de már hajnalban kel újra és egész évben látható marad.


Elöljáróban megmutatom a csillagok fejlődését, családfáját tartalmazó Hertzsprung-Russel Diagramon, röviden HRD, hol találhatók a posztban szereplő csillagok. Az ábrán igyekeztem a csillagok nagyságát is érzékeltetni, bár ez nem lehet méretarányos. Vastagon szedve a Nap szerepel, mint referencia pont. Mint látható, mindegyik megfigyelt égitest a sárga óriások családjába tartozik.

A megfigyelt csillagok elhelyezkedése a HRD-n. Kattintásra nagyítható.

A csillagképben szép kettős, sőt hármas csillagrendszereket figyelhetünk meg. Az egyik legszebb a ló orrát alkotó ɛ Pegasi, "polgári" nevén Enif. Neve az arab Al Anfból torzult el, melynek jelentése "az orr". A csillagkép harmadik legfényesebb tagja, 2,4 magnitúdós. Nem annyira forró, 4400 K°-os sárga óriás csillag, melynek átmérője a Napunkénak 150-szerese. A HRD szerint már inkább a szuper óriások közé tartozik. Ha a Nap helyére illesztenénk kb. a Vénusz pályájáig érne. A csillag élete vége felé járhat, bár a benne zajló fúziós folyamatok még stabilak, fényességét hosszú időszak alatt, meglehetősen nagy intervallumban szabálytalanul változtatja. Ha majd egyszer szupernóvaként felrobban, nagyon látványos jelenség lesz az égboltnak ezen a táján. Bár napjainkban ettől nem kell tartani. Kettős csillagként 1825 óta ismert.

A távcsőbe tekintve elsőre szembetűnik a csillag sárga fénye, mindamellett, hogy ez a legfényesebb az okulárban. A pára miatt széles fényudvar alakult ki körülötte, a látómező halványabb csillagait nem is láttam. Nagyon távol, 140"-re látszik tőle a 9 magnitúdós kísérője, 320°-os irányban a rajzon északnyugat felé, az Enif felett látható.

Kattintásra nagyítható.

Az Eniftől felfelé 10 foknyira található két, halovány csillag, melyek inkább már csak távcsőben tűnnek fel, szabad szemmel nehezen észrevehetők. A nagy látómezejű okulárban egyszerre lehet őket vizsgálni. Az egyik, a déli, a HJ 947 jelű csillag szép hármas rendszer, melyet 1879-ben figyeltek meg első ízben. A rendszer főcsillaga kb. 6 magnitúdó fényes, két társa azonos fényességű, 11 magnitúdós. A B csillag 20"-re látszik 100° irányban. A C tag pedig 40"-re van 300° irányban. A rajzon a B jobbra, a C balra van az A tagtól. A rendszer nagyon távol van tőlünk, 527 fényévre fekszik.

A másik pár az előzőtől északra, a rajz felső részén található. F.W.Struve 1830-ban katalogizálta STF 2841 számon. Első pillantásra két közel azonos fényű csillag alkotja, bár a társ huzamosabb szemlélés után halványabbnak látszik. Távolsága az A tagtól 20" 110° irányban. A csillagok 332 fényévnyire vannak tőlünk. Az első rajz azt mutatja, ahogyan a távcsőben láttam őket, a másodikon megjelöltem a párokat a könnyebb azonosítás végett.

Így látszanak a távcsőben. Kattintásra nagyítható.

A párosok megjelölve. Kattintásra nagyítható.

A Pegazus csillagkép keleti határán az előző párosoktól 7°-ra keleti irányban látható az 1 Pegasi jelű csillag, amely Napunknál 16-szor nagyobb, sárga óriás, felszíni hőmérséklete 5100 K° körül van, így kissé hűvösebb, viszont 45-ször több energiát, hőt és fényt termel, mint a Napunk. Nagyon messze van tőlünk, 155 fényévre található. Kettősként első észlelése 1780-ban volt.

A rendszer 4 tagjából én a távcsövemmel csak egyet tudtam megpillantani, a többiek fényessége, illetve elhelyezkedése a láthatóság határán kívülre esett észleléskor. Az okulárban egy erős fényű, szép sárga csillagot pillantottam meg. Társa a pontosan felette látható 7,5 magnitúdós csillag. Távolságuk 15" 310° irányban, amint a rajzon látható.

Kattintásra nagyítható.

Mai ismereteink szerint a társ 17-13.000 évente kerüli meg a főcsillagot, ezek alapján ki lehet számítani a pályáját is, melyet a következő ábra mutat. Balra lent látható a mai helyzet. A számok a kísérő helyzetét mutatják az adott évben. (A kép forrása: http://stelledoppie.goaction.it )

Kattintásra nagyítható

Az Eniftől délkeletre 12° távolságra még egy érdekes és látványos rendszert találunk. A közel 5 magnitúdós, szabad szemmel még éppen kivehető 35 Pegasi szerényen bújik meg a Pegazus és a Vízöntő határán. A Földtől 148 fényévre levő csillag szintén a sárga óriások közé tartozik, lásd a fenti HRD-n. Napunknál 10-szer nagyobb és azt 21-szer ragyogja túl. Felszíni hőmérséklete közel azonos a Napéval, 5400 K°. A hármas rendszert első ízben 1886-ban figyelték meg.

A távcsőben feltűnő jelenség, jól érzékelhető a sárgás színe. A két kísérője is szembeötlő, bár nagyon távol látszanak tőle a közel azonos fényű, 10 magnitúdós csillagok. Mindkét társ nyugat felé helyezkedik el. A B csillag a közelebbi, 80"-re van a főcsillagtól 230° irányban, míg a kissé halványabbnak látszó C tag 180"-re látszik, 250° irányban. Szép látványt nyújtottak.

Kattintásra nagyítható.

A beszámoló végére hagytam a Pegazus közepén szerénykedő, 5,5 magnitúdós, 51 Pegasi jelű csillagot. Amint a fenti HRD-n is látható a Napunk ikertestvére is lehetne ez az 50 fényévre található csillag. Az 51 Pegasi is kettős rendszer, de 16 magnitúdós társa olyannyira halovány, hogy a távcsövem észlelési határán kívül fekszik. Megpillantásához már komoly, obszervatóriumi műszer kell.

Nem is ezért említem meg, hanem, mert 1995, október 6-án svájci csillagászok itt mutattak ki először naprendszeren kívüli bolygót. Sajnos élet kialakulásához a körülmények nem megfelelőek. Méréseik szerint a csillaghoz nagyon közel, csupán 7,5 millió kilométerre kering, közel kör alakú pályán a bolygó. A felszínén a csillagközelség miatt pokoli körülmények lehetnek, a hőmérséklet 1000°C, bár valószínűsítik, hogy keringése kötött. Azaz, mint a mi Holdunk, mindig ugyan azt az oldalát mutatja a csillaga felé, tehát a másik felén viszont dermesztő hideg lehet. A közel hétszeres Föld méretű planéta olvadt fémből és kőzetből állhat, légkör nélkül.

A felfedezés óta eltelt időben a naprendszeren kívüli, vagyis az exobolygók kutatása nagy lendületet kapott, már a Kepler űrtávcső is kutat exoplanéták után. Mára 1977 bolygót, 1257 bolygórendszert, 490 többes bolygó rendszert ismerünk. Kutatók becslése szerint az exobolygók száma a Tejútrendszerben több milliárd is lehet.

A rajz az 51 Pegasit ábrázolja egy fokos látómezőben, ahogy megfigyeltem. A bolygót természetesen nem láthattam, de a sárgás csillag a látómező legfeltűnőbbje volt, egy nagyon halvány csillagmezővel körbevéve.

Kattintásra nagyítható.

 Érdekes volt elképzelni, amint ott kering egy bolygó, egy idegen világ. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon az eddig megfigyelt, lerajzolt csillagok között mennyi rendelkezik bolygórendszerrel és vajon melyik idegen planétán lehetséges értelmes élet? Lehet, hogy valahol ott kint egy idegen világban, egy ottani amatőr csillagász szintén ül a távcsöve mellett és a Napunk felé nézve rajzolja a látványt, nézi ezt az átlagos, sárga csillagot és fogalma sincs arról, hogy a csillag harmadik bolygóján tobzódik az élet és az emberiség már bokáig gázolt a világűr végtelen óceánjába.

Felhasznált irodalom: Bartha Lajos: A csillagképek története és látnivalói, Geobook 2010.