Vissza a Holdra

Átnéztem az eddigi észleléseket és arra döbbentem rá, hogy tavaly augusztus óta jó öreg kísérőnket csak szidtam, mert fénye sokszor zavarta a mély-egezést, vagy a kettősök rajzolását, de nem barangoltam a felszínén. Most viszont elhatároztam, hogy kiengesztelésül,  a hétfői, azaz január 26-i estét csak Lunának szentelem. Térképen ki is néztem pár alakzatot, melyeket érdekesnek tartottam, így félhold idején megtekinteni.

Kiérve tiszta ég, már a delelőn átjutott félhold fogadott a hóban. A hőmérséklet "kellemes" -5°C volt. Kipakolás, pólusra állás után  a távcső a Hold felé fordult. Vizuálisan is csodálatos látványt nyújtott, sorra felismertem, azonosítottam az holdbéli vidékeket, tengereket, krátereket. Miután jól kicsodálkoztam magam, az okulárt lecseréltem a CCD kamerára és a laptop rögzítette is a videókat. Nagyítással csak a 2X fókusznyújtásig mentem el. Szép vidékeket sikerült így is bejárni.

Kezdtem a déli félgömbön. Középen az a nagy kiterjedt medence, benne több kráterrel a 191 km-es Jansen, mellette balra a Vallis Rheita völgye húzódik.

Az északi vidéken a 88 km-es Aristoteles és kisebb Eudoxus kráterek úgy néztek ki, mint két nagy luk.

A déli 34° mentén található a Mare Nectaris, azaz a Méz tengere, alatta a legszebb kráterhármassal.

Fókusznyújtással így nézett ki a Theophilus, Cyrillus, Catharina kráterek hármas alakzata.

Északabbra az egyenlítő felett 8°-ra látható a Julius Caesarról elnevezett romkráter, mellette a Rima Ariadaeus hasadék.

Még északabbra szép látványt nyújtott a Posidonius kráter és vidéke.

A képek elkészülte után már kellően átfáztam, búcsút intettem Lunának, és hazamentem felengedni.

Küzdelem a felhőkkel

Csak piszkál az üstökös, az újabb észlelés fő célja is az égi vándor volt. Egész nap szép, kék égbolt adott reményt, hogy este aha élményben lesz részem. Már pólusra álláskor látszott, hogy az égiek szégyenlősek és felhők mögé bújnak. Nem baj, kitartó vagyok, valamivel este öt után már a látómezőben tündökölt a kométa.

Rajzolni kezdtem, aztán befelhősödött, nem láttam semmit a műszerben, aztán kitisztult arrafelé az égbolt, folytattam a rajzot, aztán megint felhő jött.... Ez így ment kb. kettő és félórán keresztül.

Azért sikerült készítenem egy 31X nagyítású rajzot:

Azután meg a keresőben látott képről egy vázlatot:

A C/2014 Q2 (Lovejoy) már a Bika és a Kos határán jár. A rajzon nyugat felé, az üstökös felett levő csillagok már a Koshoz tartoznak. Sajnos a látómezőkben mind halványabb csillagok vannak, de úgy becsültem, hogy az üstökös tartja az 5 mg-s fényességét. A kóma sűrűsödése sem változott az előzőekhez képest. A magot is szépen lehetett látni, mind az okulárban, mind a keresőben. Kiterjedése 16' körüli. Csóvát most nem láttam. Színe kékes-zöldes volt.

A rajzok készítése során többször teljesen felhős lett az ég, majd néhol felszakadozott a felhőzet. Mikorra készen lettem, úgy gondoltam elég a felhőharcból, összepakoltam, azzal a tudattal, hogy pár napig nem lesz alkalmam a távcsőbe nézni, mert az előrejelzés borús napokat ígér.

Üstökös a láthatáron!

Jól kezdődik 2015. év! Január közepén magasan jár és szépen fényesedik a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös. Meg aztán végre elszántam magam mechanika cserére is. A GOTO-s EQ-5 egy hete megérkezett és már össze is szereltem, illetve a műszert át is költöztettem rá. De nem csak a mechanikát cseréltem le a távcső alól, hanem a kereső távcsövet. A régi 6x30-t egy 9x50-es amiciprizmás váltotta.  Izgatottan lestem az eget, mikor adódik egy tiszta esete, hogy a felturbózott műszert kipróbáljam, beállítsam.  Ez az idő jött el tegnap, azaz január 13-án. Kitelepüléskor és pólusra álláskor erősen befelhősödött az ég, a Polaris nem is látszott. :-( Ez utóbbi tény erősen megnehezítette a beállítást. De olyan 6 órára elhúztak a felhők, a Polaris a kis karikába került, a GOTO 3 csillagos betanítása is jól sikerült, és a kereső is párhuzamosodott a refraktorral. Indulhat a banzáj!

Első célpont az Uránusz. Nem nyújt felemelő látványt az okulárban, bár még magasan áll, de a városi fények zavarják a megfigyelést és még fátyolfelhős az ég arra felé. Kékes-zöld 1-2' átmerőjű korongja látható. A Halakban áll. Azért készítettem egy rajzot:

Következett a nagy attrakció, az üstökös, mely a C/2014 Q2 (Lovejoy) névre "hallgat". Az fényes 5 mg-s égi vándor a Bika szarvai között halad. Keresőben lenyűgöző látványt nyújt. Igaz csak a kóma grízessége látszik, csóvát nem látok, illetve hosszabb szemlélés után, mintha fel-feltűnne igen halványan K-i irányban. A magját csak a főműszerben lehet kivenni, ahol viszont nagyon kiterjedt a megjelenése. Kb. 13' az átmérője. Kékes színű. Két rajzot is csináltam, egyik a keresőbeli látványt mutatja:

A másik, ahogy a távcsőben látszik:

Az üstökös után, még megnéztem a 40 ERI nevű kettős, illetve hármas rendszert, de csak két tagot láttam, ide még vissza kell térnem, valamint vetettem egy pillantást a Jupiterre is, "akit" már nem láttam tavasz óta. Az óriásbolygó  épphogy a fák koronája fölé emelkedett, a korongon részleteket nem láttam, a kép 111X nagyításnál nagyon remegett. A négy Galilei hold a Ny-i oldalán sorakozott egy vonalban:

  
Mire a rajzokkal végeztem, nagyon átfáztam, hiába öltöztem be, ezért úgy döntöttem a mai estére elég a "Barátok közt"-ből. Ismét szép élményekkel gazdagodva vonultam haza melegedni, felengedni.

Az év utolsó észlelése

Nagy tisztelője vagyok Herschel munkásságának, ezért elhatároztam, hogy pár általa felfedezett kettőst a távcsövem végére tűzök. Össze is állítottam egy programot a katalógusából, és alig vártam, hogy a felhők elkerüljenek felőlünk. Természetesen karácsony szenteste gyönyörű, tiszta égbolt fogadott. Az Orion úgy ragyogott, majd leesett az égről. Még a Betelgeuse vörös színét is ki tudtam venni szabad szemmel. No, de karácsony van! Nem baj, 26-án nem volt betervezve családi jövés-menés, az előre jelzés is derült eget ígért. Igaz egész nap erős, hideg szél fújt, de azért a napszállta már kint talált a távcső mellett. A szél miatt a -1°C-t legalább -10°C-nak éreztem.

Első célpontok az AURIGA (Szekeres) csillagkép Herschel kettősei voltak. Egymás után, szép sorjában kerültek a látómezőbe a H II 14, H V 89, H III 82, H III 64 kat. számú kettősök, valamint egy ráadásként a 14 AUR kettőse. Ezeket csak kimértem, de rajzot nem készítettem róluk, mert nem olyan látványosak. Zömük 5 magnis főcsillagból és 8-10 magnis kísérőből álló szoros párok. Észleléseket be is küldtem az Meteornak. Sajnos időközben egy nagy felhő takarta el az K-i eget, így a még tiszta Orionra váltottam át.

Az Égi Vadász tele van mélyeges célpontokkal, de én most, mivel már nagyon fáztam, átfújt a szél, a könnyebb célpontot választottam, az Orion fejét, melyet CR (Collinder) 69  néven "anyakönyveztek". A távcsőbe nézve egy igen tág nyílt halmaz látványa fogad, átmérője 60'. A tagok a MEISSA (lambda Orionis) körül csoportosulnak. Én 12 halmaztagot számoltam össze, melyek V alakban látszanak és zömmel halvány csillagok.Nehéz megkülönböztetni a halmaz tagjait a háttér csillagaitól. Jellegzetes alakzata a 4 magnitúdós három darab, ÉNY-DK irányban és egy vonalban látszó csillag. A rajz kb 40 perc munkája számítógéppel átrajzolva

Mire végeztem a rajzolással, annyira átfújt a szél, hogy felkelni is alig tudtam. Úgy döntöttem, hogy nem fagyoskodom tovább, összepakoltam.

Elnézve az Időkép előrejelzéseit a 2014. évben már nem lesz több észlelés, inkább hólapátolás és a jövő évi tervek szövögetése.

Célpont a Hold

Vasárnap este ismét a távcső mellett talált. Most a Holdra irányoztam, mert félholdhoz köze állapota miatt a terminátor vidéke sok csemegét tartogatott. De előtte még megnéztem a Jupitert, mely kb. 20 fokkal tartózkodott a Hold mellett K-re. Lenyűgöző látvány volt az okulárba tekintve. Holdjai, mintha zsinórral mérték volna ki, egy vonalban helyezkedtek el a bolygó egyenlítői zónájában. Az Io és Ganimedes szorosan a bolygó K-i és Ny-i felén, az Európa és a Kallisztó tőle kissé távolabb a K-i félen. 19.55-kor pillantottam meg a Ganimedes árnyékát a bolygó ÉK-i féltekéjén a NEB felett. Később a Ganimedes is árnyékot vetett az ÉNY-i féltekére.

Még gyönyörködtem bennük egy darabig, majd átálltam szomszédunkra, az okulárt Scopium kamerára cserélve. A terminátort pásztáztam D-ről É-ra és 2X, 3X Barlow-val és anélkül készítettem felvételeket. 35 db felvételt csináltam, melyből 20 db használható kép lett:

É-i  sarkvidék

Archimedes kráter és vidéke

D-i pólus környéke

A Deslanders kráter, benne a Hell Miksa kráter

Jobbra a fekete kicsi a Hell kráter

A D-i "mérsékelt öv" vidéke

Mare Imbrium K-i fele az Archimedes kráterrel

Mare Nectaris

Az É-i sarkvidék

Mare Frigoris és a Platón kráter

A Maginus kráter

Mare Serenitatis

A holdbéli Appeninek

Montes Caucasus

Jobbra fent a Moretus, lent a Maginus kráter

A Pallas kráter és vidéke

Balra a Mare Vaporum, középen a Pallas kráter

Lent a Ptolemaius, középen az Alphonsus, fent az Arzachel kráterek

A fenti kráterek tágabb környezete

A Platón kráter és az Alpok vonulata

  A fenti képek átlag 850 képkockából készültek. A feldolgozáshoz használt program az AVISTACK2 volt. 

Vissza az ég alá

Hosszú kényszer szünet után, melyben a lakásfelújítás, költözés, és a rossz idő is nagy szerepet játszott, végre március elsején módom nyílt a csillagok alatt tölteni az estét. A holdtalan este kínálta a mélyég objektumok felkeresését. Pólusra állás és a GOTO betanítása után első célpontom az M82 galaxis volt, melyben még decemberben tűnt fel egy szupernóva. Nagyon kíváncsi voltam vajon meglátom-e. Az okulárba tekintve igen halványan látszott a szivar alakú galaxis. Elsőre a szupernóvát nem láttam, csak elfordított látással vettem észre. Készítettem rajzot 111X-es és 200X nagyításon is. Ezzel a nagyítással már biztosan látszott a szupernóva a galaxis bal alsó szélén. Igen halvány már, közel volt a távcső határfényességéhez, 12 mg körülire becsültem a fényességét.

Következő célpont az M 45 nyílthalmaz, azaz a Fiastyúk volt. 31X nagyítás alig fogta be a halmazt. A rajz majd egy órán át készült.

Igaz idén egyszer már észleltem a halmazt még februárban, de akkor telihold volt, a látómező igen világos volt és a halványabb csillagok nem is látszódtak. Az akkor készült rajz:

Felkerestem még az M 1 azaz a Rák ködöt is. Erről rajzot nem készítettem, mert nem találtam látványosnak. A köd igen halvány volt, talán majd jobb, tisztább ég esetén sikerül rajzot készítenem róla.

A Jupiter kihagyhatatlan volt. Magasan állt a DNy-i égbolton. Csak három holdja látszott, viszont most először láttam a NEB-en és SEB-en kívűl a STB-t és NTB-t, azaz É-i és D-i mérsékelt övi sávokat is.

Izgalmas és tartalmas márciusi este volt. Kedvencem, az Orion, szabad szemmel gyönyörű látványt nyújtott. Mind szellemileg, mind fizikailag kifáradva pakoltam össze az idei első rendes észlelésről.

Kalandozások

Beköszöntött a szeptember. Az idő nagyon jó volt egész nap, ezért úgy döntöttem, hogy este kimegyek nézelődni. Igaz nem volt konkrét tervem, ezért a SynScan kézivezérlő adatbázisából szemezgettem. A beállítási rutin után kiválasztottam az iota Cassiopeiae csillagot, melyet STF262 néven is nyilvántartanak a katalógusok. Igen szoros kettőscsillag. 50X nem is bontotta fel, csak 111X nagyításnál látszott a halványabb társ. A főcsillag kb. 2X fényesebb a kísérőjénél, a távolságuk 3" lehet. A kettős 148 fényévnyire van tőlünk. A WDS szerint egy igen összetett 6 csillagból álló rendszer. Kistávcsővel csak két tagot látok.

A következő célpontom, ha már úgy is a Cassiopeiában vagyok, akkor a közeli M103 nyílthalmaz. A Tejút környéke hemzseg tőlük. A LM-ben nagyon szép látvány fogadott. Dús csillagmezőben jól elkülöníthetően rombusz alakzatot alkotó fényes csillagok között sűrűn halványabb csillagok látszanak, meghatározatlan rendben. 111X nagyításnál már a halmaztagok jobban látszódtak.