Ismét a Hold

Manapság kénytelen vagyok hanyagolni a kettős csillagok világát, pedig a Cambridge Double Star Atlas végre itt fekszik mellettem, benne szebbnél-szebb párosokkal, melyek közül már szép listát állítottam össze sötét, felhőtlen estékre. De manapság már majdnem kitelik égi kísérőnk, a Hold, ennek folyományaként szinte nappali világosság fogadott este, mikor az esős, felhős napok után ismét tudtam észlelni. Erre az estére semmi mást nem terveztem, csak a holdi terminátor vonalának pásztázását. Nos, ebben az esetben a terminátor nem a filmet és Schwarzit jelenti, hanem a Holdon a sötét és világos területeket elválasztó vonalat nevezzük így. Továbbá egy pillantást akartam vetni a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökösre, mely már szabad szemes fényességet is elérte.

Kipakolás, pólusra állás, a napi rutin elvégzése után felkerestem az üstököst. Szinte a zeniten állt az Andromeda és a Triangulum csillagképek határán. Refraktorral nem leányálom a zenit közeli objektumok megfigyelése, mert szinte a földre kell feküdni hozzá, ezért nem készítettem a látványról rajzot.

Ezek után következett a fő célpont, a Hold, melynek fénye beragyogta a tájat. Nagyon megörültem, mikor az okulárba tekintettem, mert egyik kedvenc tájam a Mare Humorum, azaz a Nedvesség tengerét és mellette a Gassendi krátert láttam meg a délnyugati félgömbön. Készítettem egy áttekintő képet és egy közeli képet is, 2X fókusznyújtással.

Délebbre megörökítettem a Schiller krátert, mely igen érdekes, elnyúlt vonalú becsapódási kráter. Az első képen balra fent látható, közelebbről így néz ki:

Áttérve az északi féltekére, elsőként a 40 km átmérőjű Arisztarkusz krátert fényképeztem le.

Sikerült megörökíteni a Sinus Iridumot, azaz a Szivárványok öblét, mely a Mare Imbrium nyugati felének öbleként látszik.

Még északabbra haladva a Mare Frigorist találtam meg, melynek egyik felén a Platón jellegzetes krátere a másik felén a Herschel hatalmas krátere található.