Hold Vénusz Mars együttállás

Pénteki kitelepülésem abban a reményben kezdődött, hogy a Monoceros hátralévő kettőseit leészlelem, majd a Bikában található CR 65 jelű nyílthalmaz kettőscsillagai kerülnek sorra.  Szokás szerint már jóval naplemente előtt kipakoltam, felállítottam a távcsövet és vártam. Szeretem az alkonyt, amikor fokozatosan bukkannak elő az égen a csillagok. Most először a nyugati égen a Vénuszt pillantottam meg, majd keleten a Jupiter tűnt fel, aztán a sötétedés alatt sorra a fényesebb csillagok is.  Háromnegyed hat felé a Nemzetközi Űrállomás (ISS) is átsuhant felettünk, délnyugatról északkeletre.

Most a nyugati égre tekintve megkapó látvány fogadott. A vékony sarlót mutató Hold erősen nyugvófélben volt, de még a fák felett lehetett látni. A korongját kiemelte a hamuszürke-fény. Felette 3 °-ra délnyugatra a Vénusz ragyogott, mint Esthajnalcsillag, az felett 1,5°-ra pedig a Mars halványabb fénye világított. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, hogy megörökítsem a látványt ezért csak egy rajzot készítettem. Nagyon szép látványt nyújtottak így együtt.

Együttállás 2015.02.20-án 18.15-kor. Kattintásra nagyobb méretben megnyílik.

Természetesen megnéztem őket távcsővel is. A Holdon sikerült megpillantanom néhány nagyobb krátert a peremen, de azonosítani nem tudtam őket, mert időközben a faágak közé került a sarló. A Vénusz és a Mars pedig nem mutatta barátságos arcát. Az alacsony horizont feletti magasság miatt a légkör annyira bezavart, tetejében még a város felett is látszódtak, hogy részletek nem tudtam felfedezni rajtuk.

Miután teljesen sötét lett elszöszmötöltem még a távcső pontosabb beállításával, sajnos ekkorra már olyan pára keletkezett, hogy mindenen folyt a víz. Ez erősen rontotta az átlátszóságot, a Tejútból sem sok látszott, a Kis Göncöl halványabb csillagait csak sejteni lehetett.

Ennek ellenére megkerestem a Bikában az STF 730 katalógus számú kettőst. Ezt a párost többen is észlelték, az első természetesen Herschel volt, akit a fia John Herschel követett, majd a Struve mérte ki pontosan. Ma a WDS-ben a 05322+1703 számon található, összesen 83 megfigyeléssel.

A tőlünk 2993 fényévre levő csillagok a kék óriások családjába tartoznak. A Napunknál 10-szer nagyobb a sugaruk, és kb 2100-szor nagyobb az összsugárzásuk, igen forróak, 13000 K° a felszíni hőmérsékletük, a Napunké ennek kb. a fele. Szoros párt alkotnak, a megfigyelt szögtávolságuk 10", az irányszögük (PA) 140° fényességkülönbségük alig észlelhető. A katalógus szerint az A tagnak még van egy kísérője, de a köztük levő távolság annyira kicsi, hogy megpillantásához nagy műszerre, lenne szükség. Viszont a távcsövembe tekintve, ez a látvány fogadott:

Kattintásra nagyít.

Miközben a rajzot készítettem, meresztgettem a szemem, mert a halványabb csillagok elbújtak. Az égre tekintve viszont tényleg csak a fényesebb csillagokat láttam, a párát harapni lehetett. Ezért döntöttem úgy, hogy mára ennyi volt, folytatás legközelebb.