Sötétedés után első célpont a tőlünk 121 fényévnyire levő 8 Monoceritis, avagy STF900 katalógusjelű csillag volt az Egyszarvú nyakán. Az okulárba belenézve a kettőscsillagok iskolapéldáját láttam. A 4,5 magnitudós főcsillag mellett észak-északkeletre látszott a 6,5 magnitudós kísérő, nem túl messze, de azért közel sem. Rajzot nem készítettem, inkább átálltam a következő célpontra a 15 Mon, vagy STF 950 katalógusjelű csillagra.
A 2348 fényévnyire levő STF 950 az NGC2264 nyílthalmazban található az Unikornis szarva hegyén. Először F.G.W. Sturve, a nagy német csillagász észlelte és a katalógusába a fenti számon jegyezte be. Igen népes gyülekezetről van szó. Én most "csak" 8 tagot láttam a tulajdonképpeni 12-ből. A látványt meg is örökítettem rajzon. A középső fényes csillag körüli halványabbak a rendszer tagjai:
Tőlük balra látható háromszög alak felső két csillaga is együvé tartozik, bár igen messze vannak egymástól. Ez az STF 3118 jelű csillagrendszer. Az NGC2264 nyílthalmaz tőlünk 2600 fényévre fekszik, nagyon érdekes terület. Sajnos távcsőben a ködök és világító felhők nem látszanak, de a neten található számos fotón szebbnél szebb alakzatok figyelhetők meg. Én csak egy laza, V alakú halmazt láttam, melyben a tagok igazán nem különülnek el a háttértől. Alaposabban nem figyeltem meg, mert inkább a kettős rendszerekre koncentráltam. Ide mindenképpen vissza kell térnem.
Mire sikerült tisztáznom, ki kivel is van a látómezőben, és a rajzok is elkészültek elrepült az idő, meg a meleg is kiszállt a ruhámból. Vetettem még egy gyors pillantást naprendszerünk óriására, a Jupiterre, mely most az Oroszlánban fényeskedik és ezt a képet mutatta:
Holdjai balról jobbra haladva: Kallisztó, Ganümédész, Európa, Ió.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése