Csillagsorakozó

 

A Herkules csillagkép sok érdekes kettős és többes csillagrendszert tartogat az érdeklődők számára. A hetekben leészlelt rendszerek közül a most következő négyes rendszert választottam ki a blogra bővebb ismertetésre. Ugyanis a véletlen, vagy inkább az Univerzum vicces kedvében lehetett, mikor összerakta nekünk ezeket a csillagokat ilyen formában. Vezető kép: Bayer csillagatlaszából a Herkules csillagkép.

A most ismertetésre kerülő rendszer legjobban közepes távcsövekkel vizsgálható meg, kistávcsövekkel való megpillantásához sötét égbolt és remek légkör kell, ugyanis a tagok halványak. Fotografikusan viszont szépen látszik.

A katalógusban a WDS 17109+1915 (DAM 954) jelölést kapta, míg más katalógusban a TYC 1543-01240-1 számon találhatjuk meg az elsődleges csillagot. Égi koordinátái: 17h 10m 55.02s +19° 15' 14.9" Az égbolton a pontos helyét az alábbi kép is mutatja:

A DAM 954 rendszer helyzete a Herkulesben.

Én július 21-én botlottam bele az akkor készült képeken. A kép az Utah-i T2-es robottávcsővel készült.

A DAM 954 rendszer a július 21-i felvételen.

A képen már bejelöltem az egyes tagokat. Ugye milyen szépen sorakoznak az elsődleges csillag előtt? További érdekessége még, hogy oly sok eredményes kettős felfedező, akik szisztematikusan vizsgálták át az égboltot, átsiklott felette, mivel csak 1997-ben került bele a WDS-be. Azóta csak kilenc alkalommal keresték fel őket.

A saját, mostani mérési eredményeimet az alábbi táblázat tartalmazza:

2023-as méréseim.

Ezeket az adatokat összevetettem az USNO-tól kapott adatokkal, és alábbi eltéréseket kaptam:

Eltérések a WDS-től.

A SIMBAD és a GAIA adatbázisok segítségével ki lehetett számítani a rendszert alkotó tagok fizikai jellemzőit, amiket a következő táblázatba foglaltam össze. Ezek után elhelyeztem őket a HRD is.

A tagok fizikai jellemzői.

A tagok helyzete a HRD-n.

Az jól látható, hogy a kisérők sárga, G típusú csillagok, míg az elsődleges csillag inkább már fehéres, F típusú csillag, mindegyik a fősorozaton helyezkedik el. Nagyon hasonlóak a mi Napunkhoz.

Ezek után pedig nézzük meg, milyen viszony van a tagok között, mivel első ránézésre összetartozóknak látszanak. De, mint látni fogjuk a látszat néha csal!

A WDS-től kapott adatokat grafikonon ábrázoltam, amiből nagyon sok mindent ki lehet deríteni. Először nézzük meg a grafikonokat.

A párok történelmi adatai grafikonokon.

A sok krikszkraksznak jelentése van. Zöld pöttyök jelenítik meg a WDS adatait, a piros kereszt a saját mérésem, a szaggatott fekete vonal az Excel által generált trendvonal. (Polinomiális, hiszen valamilyen ellipszis pályát tételezünk fel) Az R2 szám a trendvonal illeszkedését számszerűsíti az adatokhoz. A piros és zöld folytonos nyilak a a két csillag eredő mozgásvektorai. A piros az előre jelzett, a zöld a mért, A halványzöld szaggatott vonal pedig időrendben köti össze az adatpontokat.

Az AB-nél a trendvonal egy pályát látszik kirajzolni az origó körül, ahol a főcsillag tartózkodik ebben a koordináta rendszerben.  A mozgásvektorok is kissé eltérően, de azért közel azonos nagyságúak és irányúak. Az időrend mutat némi anomáliát az első 3 mérésnél, aztán a többiek már szépen belesimulnak a trendvonal irányába. 

Az AC-nél szinte ugyan az a helyzet, mint az AB esetében. Az trendvonal illeszkedése különbözik.

Az AD-nél pedig a trendvonal elhajlik az origótól, a vektorok is nagyon különböző irányúak és nagyságúak. Az idővonal pedig megerősíti a trendvonal irányát. Itt valószínűleg egy hiperbolapályát láthatunk. 

A BC-nél a trendvonal szintén elhajlik az origótól, az idővonal is nagy zavart jelez, a mozgásvektorok sem egyeznek.

A BD-nél megismétlődnek az AD esetében látottak.

A többi indikátort pedig a következő táblázatba foglatam össze,

Indikátorok eredményei.

Azt láthatjuk hogy a tagok Földtől való távolságában csak a BC esetében van átfedés, a többi egymástól messze van a 3D térben. A projektált távolságok mindenhol meghaladják az elsődleges csillag tömegéből eredő gravitációs limitet, de nem lépik át a két csillag tömegéből számított határt. Szerencsére a GAIA minden tagnak mért radiális sebességet, így ezeket is figyelembe lehetett venni. Azt láthatjuk, hogy a radiális sebességek különbözete mindenhol meghaladja a rendszer szökési sebességét. A történelmi adatokból számított maximális keringési sebességeknél és a megfigyelt keringési sebességek az AB, AC, BC tagok esetében mutatnak fizikai kapcsolatot. 

Ha összesítem az indikátorok által mutatottakat, akkor megállapítható, hogy az AB, AC esetében létrejöhetett egy gyenge gravitációs kötés, míg a BC tagnál ez nagyon erős lehet. Annak ellenére, hogy a grafikon nem ezt mutatja! Az AD és BD tagoknál pedig csak optikai párról beszélhetünk. 

A látszat ellenére ezek a szépen sorakozó csillagok alkotta rendszer csak félig-meddig fizikai.