Két magyar amatőr egy rendszer

A Tejút sávjában, a Hattyú alatt található a Kis Róka (Vulpecula) csillagkép. Az augusztus ennek a csillagképnek ritkán észlelt kettős és többes rendszereinek újra mérésével telt számomra. E munka során bukkantam rá a WDS 19399+2447 (BKO 430) jelű párosra, amelyet amatőrtársunk Berkó Ernő fedezett fel 1997-ben.  A mérés után rájöttem, hogy ez a páros nem egy egyszerű kettős, hanem inkább öt csillagból álló rendszer. Így ez egy igazi magyar felfedezésű többes rendszer lehet. (A vezető kép csak illusztráció!)

Az eredeti BKO 430 pár nem igazán kistávcsöves célpont, mivel az elsődleges csillag fényessége csak 13 magnitúdó, de fotografikusan nagyon jól észlelhető, már egy 30-60 másodperces felvételen szépen látszanak a tagok. Az egymástól való távolságuk is kedvező, így egy szoftveres kimérésnek semmi nem lehet akadálya.

Az égen megtalálni viszonylag komplikált, mivel a csillagok nem rendelkeznek katalógus azonosítóval, csak a hosszúszámú Gaia azonosítón keresztül lehet elérni. Viszont GOTO mechanikával ellátott távcső könnyen rááll a célpontra. Koordinátái: 19h 39m 51.57s +24° 47' 22.0". A mellékelt kép az Aladin interaktív égboltatlasz részlete, ahol a nyíl mutatja a rendszert.

A BKO 430 az DSS fényképén az Aladinban.

Berkó Ernő 1997-es felfedezését 2009-ben, a The Webb Deep-Sky Society Double Star Section Circular 17. számában tette közzé. Azóta a rendszert mindössze csak 6 alkalommal észlelték az USNO nyilvántartása szerint, legutóbb 2015-ben. Én a kettőst tartalmazó területről 2023. augusztus 16-án 05:50 UT-kor készítettem képet az Utah-i T21-es 431/1940, f/4,5-ös robottal. A mellékelt kép a BKO 430 közvetlen környezetét mutatja nagyon erős nagyításban. Így lett pontosan mérhető ez a rendszer. A képen már bejelöltem az eredeti és az új tagokat is. A méréseket az AstroimageJ nevű ingyenesen letölthető szoftverrel készítettem. 

A BKO 430 rendszere szerintem.

A következő táblázatban foglatam össze a rendszer pozíció szögeit és szeparációit. Az ezutáni táblázat a WDS legutolsó bejegyzésétől való eltérést mutatja az AB tagok esetében. 

2023-as mérési eredményeim.

Eltérések a WDS-től.

Az látható, hogy az utolsó mérés óta eltelt 8 évben a B tagnak nagyon minimális elmozdulása volt az elsődleges körül. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon ez a rendszer beleértve a régi és az új tagokat is, vajon csak optikainak tekinthető, azaz egy irányban látszanak tőlünk, vagy kimutatható-e közöttük valamiféle fizikai kapcsolat? Ehhez segítségül hívtam a GAIA asztrometriai műhold DR3 adatbázisát, amelyben megkerestem a kérdéses csillagokat. Az elvégzett részletes elemzések eredményét a következő táblázatban foglatam össze. 

Tagok kapcsolatainak vizsgálata. 

A táblázathoz némi magyarázat. Az első oszlop természetesen a komponenseket jelöli. Az „Overlap” oszlop mutatja, hogy a két csillag Földtől való távolságában van-e és mekkora az átfedés. Az jól látható, hogy az AB és AD tagoknál nincsen, ezek egymástól messzebb vannak, míg az AC és az AE tagoknál van átfedés. Ez már bíztató jel a lehetséges fizikai kapcsolatra. A „Sep AU” oszlop tartalmazza a látszó elválasztást csillagászati egységben. Az „A Grv lim” oszlop az elsődleges látszó gravitációs kötésének határa. Ez egy elméleti érték, amelyet a csillag tömegéből lehet kiszámítani. Ez is csillagászati egységben van. A „∑Grv lim” oszlop a két csillag tömegéből származó gravitációs határt jeleníti meg. A következő oszlopokban különböző sebességek szerepelnek. A „Vesc” a szökési sebességet a „∆Vr” a radiális sebességek különbözetét, a „Vorb” a társnak az főcsillag körüli maximális keringési sebességét, a „Vobs” a társnak a történelmi adatokból számított keringési sebességét mutatja. Ezek között összefüggések vannak, amelyek utalhatnak a két csillag közötti fentálló kapcsolatra. Ha a Vesc nagyobb a ∆Vr-nél akkor lehetséges a két csillag közötti kapcsolat. Jelen esetben sajnos a GAIA nem mért radiális sebességet. Ha a Vorb nagyobb a Vorb-nál, szintén lehetséges valamiféle kölcsönhatás. Azt láthatjuk, hogy csak az AC esetében haladja meg a Vobs a Vorb-ot. Az utolsó oszlopban a gravitációs kapcsolat összesített valószínűsége szerepel. Jelen esetben minden viszonylatban ez igen magas értéket mutat, ami azt jelenti, hogy ez az öt csillag között fentállhat gravitációs kötés. Tehát kijelenthető, hogy ez egy fizikai ötös rendszer.

A BKO 430 régi és új tagjainak diagramjai.

Tagok vetített távolságai

Most pedig nézzük meg milyenek is lehetnek ezek a csillagok! A GAIA méréseiből kiderült, hogy ez a rendszer nem a szomszédunkban van, ugyanis az elsődleges csillag távolságát 8 631 fényévre mérte a műhold. Sajnos a B tagról nem készült sem a DR3, sem a DR2-ben hőmérsékleti adat, így erről a csillagról nem sikerült sokat megtudni. Ami ki lehetett deríteni azt a lenti táblázatban foglaltam össze:

A BKO 430 tagjainak adatai.

Ha a csillagokat elhelyezzük a HRD-n a következő ábrát kapjuk:

A tagok helyzete a HRD-n.

Az jól látható a táblázatból és a HRD-ről, hogy a mi Napunknál nagyobb csillagok alkotják ezt a rendszert. Az A tag már az óriáságon tartózkodik, egy narancsos színű óriás lehet, a C kezdi elhagyni a fősorozatot, a D és E pedig a fősorozat felsőbb részén található. Segít elképzelni a méreteket a következő ábra, ahol arányosan próbáltam meg ábrázolni a tagokat. A jobb felső sarokban a mi Napunk található.

A BKO 430 csillagjainak összehasonlítása.

A rendszerről szóló publikációt már leadtam elbírálásra, remélhetőleg az októberi JDSO kiadásban megjelenik és elfogadja az USNO.